Gyom helyett drágaköves tábla

» » ajánló        

 

Egyelőre felbecsülhetetlen értékű az a két ősi tábla, amit egy perui tinédzser az ágya alatt egy nejlonzacskóban tart.

 

A két, egyenként nagyjából 30 x 40-es, szabálytalan alakú kőtáblákra féldrágakövek, arany- és ezüstmegmunkálások vannak rögzítve valamint egy chakana (más néven andoki kereszt), mely az inkákat jóval megelőző kultúrák számára a kozmosz és a föld kapcsolatának szimbóluma. Jeleit kisebb és nagyobb méretben, kőből vagy szent helyek falára festve az Andokban mindenütt megtaláljuk . De hogy mivel és mi módon rögzítették a kőtáblára az ékszerköveket, egyelőre titok. Mint az is, mit ábrázolnak a táblák. Az itteniek javarészt földművelésből, állattenyésztésből élnek, és nem sokat értenek az őstörténelemhez, de azt tudják, a talált tárgyaknak nagy értéke lehet. Általában tudják is egymásról, kinek mit rejt a kertje, kamrája. Vannak azonban itt is érdeklődő, jól informált laikusok, akik figyelemmel kísérik a kutatásokat, ásatásokat hazájukban, ők szívesen találgatják a táblák rejtélyét is. Van, aki szerint egy ősi mikrochip, van, aki szerint kozmikus térkép. Minden esetre eltér a megszokott agyag-leletektől és sok kérdést vet fel, hisz a lelőhelytől nem messze egy földrengés által elpusztult ősi város romjai láthatók, a Nasca-vonalakhoz hasonló, csak kisméretű kőbe vésett ábrákkal.

 

 

Minden esetre számunkra izgalmasabb volt, mint bármelyik Indiana Jones - lelet. Már csak azért is, mert pár percre fillérekért a kezünkbe vehettük. Bár a tulajdonosa igencsak félti, ezért gyorsan vissza is csomagolta a nejlonzacskóba, hogy ismét biztonságba helyezze az ágya alá.

„A zöldséges ágyból ástam ki gyom helyett két évvel ezelőtt ezt a két táblát –meséli a táblák fiatal tulajdonosa, aki személyazonosságának eltitkolását kérte – Azóta voltak már itt néhányan megnézni, de nem szívesen mutogatom. Nem is jelentettem be hivatalosan sehova. Itt majdnem minden szomszédnak van valami kincse, bár az enyém a legértékesebb. A többieknek csak korsóik, cserépedényeik vannak, amiket a múmia mellett találtak.”

 

Valóban, pár évvel ezelőtt egy betemetett kőviskóból játszás közben egy többezer éves fiatal nő múmiájára bukkantak a gyerekek. Még szerencse, hogy a helyi iskola egyik tanárát riasztották, így aránylag épségben elkerült a közeli Casma város Max Uhle múzeumába. Ha a helyi önkormányzatnak nincs lehetősége önerőből szakmai kormeghatározást kérni, hosszú évekig adatok hiányában őrzik. Az itteni női múmia is csak mint „tetovált kezű fiatal nő múmiája” került nyilvántartásba.

 

A környék, a perui Ancash megye Pariacoto nevű települése melletti hatalmas terület feltáratlan ősi leletektől hemzseg. A már lajstromolt tárgyakat a régészek a négyezer évvel ezelőtti Sechín kultúrához sorolják. Peruban az ősi népeknél megszokott dolog volt egyébként a mumifikálás, egyáltalán nem szokatlan errefelé, ha valaki talál egyet. A halottakat vagy domboldali sziklasírokba, vagy kőből emelt, viskószerű kis kamrákban helyezték el. Az említett női múmia mellett talált agyagkorsók a helyi iskolába kerültek, ahol most színes krétát, ceruzákat és egyéb apróságot tartanak bennük, mint mi otthon a műanyag ceruzatartókban. Nem is értik az itteni gyerekek, miért kellene nekik múzeumba járniuk? Ráadásul a biológia órán ezek a lurkók egy igazi „Samut”, egy régebben talált múmia koponyáját tanulmányozhatják.

 

Hozzászólások:

Ez a weboldal cookie-kat használ. A böngészés folytatásával hozzájárul azok használatához. További információkElfogadom