Tudás csarnoka

» » ajánló        

 

Ha már felébredtünk, valamit csak kell kezdenünk magunkkal. Ez így megint pongyola, pontosítsunk: az épp megszületett csecsemőnkkel, a Kozmikus, vagy isteni énünkkel. És valóban, pont mint egy újszülöttet, úgy kell ápolnunk. Eleinte csak könnyű, pépes étellel, később már „keményebb eledel” is jöhet. Amivel tápláljuk, olyanná válik.

 

Annak idején, amikor én újjászülettem, régi ismerőseim, barátaim sokszor mondták, hogy „neked könnyű, már gondolkodnod sem kell azon mit gondolj, mit csinálj. Ott a tanítás, az előírások, a szokások...”

 

Akinek volt már spirituális élménye, aki találkozott Istennel, akinek egy kis kapcsolata is volt már saját felébredt isteni részével, az jól tudja, hogy ez mennyire nem így van. Sőt! Amíg egy világban vagyunk csak, addig nincs dilemma, egy játékszabály érvényes. De a felébredéssel betekintést nyerünk egy új dimenzióba, ahol bizony eltérő játékszabályok érvényesek. Jogosan érezzük úgy, kétfelé szakadunk: szeretnénk „ott is” egyre otthonosabbak lenni, de ettől a világtól sem szeretnénk elszakadni. Természetesen, sietek megjegyezni: senki nem várja a teljes elszakadást. Innen kezdve ugyanis nincsenek általános receptek: Saját sorsok vannak, saját elhatározásokkal. Az új dimenzióval új életterek, új lehetőségek nyílnak ki számunkra, de csak a saját késztetésünk, elhatározásunk és konkrét lépéseink mértéke szerint. Isten nem fogja csóválni a fejét, ha még jól érezzük itt magunkat, akkor sem, ha ki-be járkálunk. Ennek pusztán gyakorlati következménye lesz, hogy bizonyos szintű feladatokat nem tudunk felvállalni. Ennyi, és nem több.

 

Sokan panaszkodnak, amikor saját Isten-élényeimről mesélek, hogy ők is kérik, de nem kapnak semmit. Kérdezzék meg maguktól: mihez kérem a betekintést? Mihez szeretném megkapni a tudást? Csak úgy?, mert olyan izgis lenne? Ehhez nem jön. vagy ami jön, az inkább ne jönne hozzájuk! Ugyanis a sorrend nem felcserélhető: döntenünk kell először, képesek és készek vagyunk-e „annak a másik világnak” a normái szerint élni tovább, felvállalva az esetleges munkákat, amiket új tudásunk majd megkíván (senki nem kapja öncéllal!). Ha komoly döntést hoztunk ÉS elkezdünk e szerint élni, nincs olyan, hogy nem kapunk segítséget, nem terelnek tovább az utunkon!

 

Ha pusztán az információ azonnal megváltoztatna minket, egy gonosz ember sem élne a Földön, hisz tudná: másokat becsapni, rabolni, ölni helytelen; senki nem cigarettázna, drogozna, alkoholizálna, mert tudjuk, hogy halálos szokás; és még sorolhatnánk, mennyire nem ilyenek lennénk, és nem ilyen lenne a világ, ha pusztán azért, mert tudunk valamit, azon nyomban a szerint kezdenénk cselekedni.

 

Én már csak tudom, mit beszélek: képesség-, és készségfejlesztő tréner voltam sok éven át. A tréner valóban az, ami egy jó edző: kihozni a „versenyzőből” a legjobbat. Megtalálni annak erősségeit, és arra kapacitálni, hogy azokat minél jobban használja; meglátni a gyenge pontokat és azokat kiküszöbölni, de leginkább átalakítani, fejleszteni, hogy előbb-utóbb azok is erősségekké váljanak; közben, vagy inkább mindezek előtt, felébreszteni a „versenyzőben” saját hitét, mely a győzelem alfája és omegája.

 

A hit és akarat együtt a teremtő energia. A hit illetve gondolat hordozza az univerzum legmagasabb szintű rezgéseit, vibrációit. Az akarat alakítja a gondolati energiát, formát „varázsol” az idea számára. Van egy ősrégi reklámszlogen: tartalomhoz a forma (Amfóra), a legtalálóbb. Se tartalom forma nélkül, se forma tartalom nélkül nem létezhet. Ebben a dimenzióban, ebben a téridőben, ebben vibrációs tartományban a hitet, a kigondolt tervet, vágyat „materializálni” kell: azaz a cselekvési, akarati energiával irányítani , megszilárdítani a gondolati energiahalmazt.

 

Ismét álljon itt egy idézet 2. könyvemből, Az Aranykapuból:

 

„A desszertnél terítékre került Éva és Yuma nem mindennapi találkozása a miskolci utcácska kapualjában. Éva ekkor előhozakodott pillanatnyi vívódásával.

 

- Yuma, azt mondtad vasárnap, hogy nincsenek tévutak. Természetesen nem akarok vitába szállni ezzel, de úgy érzem, létezett az a lehetőség, hogy Paolo velünk maradjon. Ha minden pillanatban ott toporgunk többféle út előtt, akkor igenis van, hogy tévútra lépünk. Rám tört valami olyan érzés, hogy ott volt az orrunk előtt a jó út, a jó irány, de elvétettük, és valami hiba miatt alakult így az életünk.

 

Yuma elmosolyodott.

 

– Egyetértek veled Éva abban, hogy szinte végtelen számú út van előttünk, végtelen számú kapu előtt állunk minden pillanatban. De ki a megmondhatója annak, hogy melyik a helyes? Ki és milyen mérce szerint írná rá bármelyik útra, hogy ez a rossz, amaz meg a jó? Mindegyik út helyes, hisz pont oda visz minket, ahova menni akarunk vagy menni tudunk abban a pillanatban. Mi határozzuk meg, mit akarunk, és mit tudunk. Az az opció nem létezik, hogy valamit akarunk, csak éppen nem leljük a hozzá vezető utat. Ez a tévhit a legnagyobb csapdánk. Ez ment fel bennünket folyamatosan a felelősség alól. A teremtés felelőssége alól.

- Vigyázz mit kívánsz, mert teljesül, ugye? Ha semmit nem akarunk, vagy döntésképtelenek vagyunk, az is teljesül. Ezt érted teremtésen, Yuma?

 

– Ha valaki hátradől élete foteljében, és így várja, legyen, aminek lennie kell, meg is teremti önmagát, mint áldozatot. Ekkor aztán lehet panaszkodni. De van, aki ész nélkül teremt, saját kis önös vágyainak engedve, aztán belegabalyodik, belefullad a káoszba. Senkinek nem lehet panasza semmire. Nem az a kérdés, és nem az a csoda, hogy tudunk-e teremteni, hanem az, hogy tudunk-e istenkéntteremteni? Át tudjuk-e formálni a lényünket isten-szerűvé? Hiszen a hasonlatosságára teremtett bennünket az Úr, a Legvégső Lény, a Lét-esszencia, bárhogyan is nevezzük.

 

 

Évának kikerekedett a szeme.

 

– Szó szerint így mondtam Juditnak a minap!

 

– Az anyagba zuhant embernek istenné kell nőnie. Se több, se kevesebb a dolgunk. Az utakra visszakanyarodva, – mintha egy huncut mosolyt láttunk volna Yuma arcán – természetesen léteznek olyan utak, amik nyilvánvalóan nem fogják odavinni az embert, ahová egyébként képességei szerint már eljuthatna. Ugyanis az akaratnak és a képességeknek együtt, összehangolva kell működniük. Sajnos, a mai világ szétszakította és mindkettőt deformálta. Az akaratot a kis földi egó önző etetésére züllesztette le. Elszakadt Istentől, az isteni részünktől. A képességeket viszont hihetetlenül fejleszti, minden technikával támogatja. Így áll elő az a kétségbe ejtő helyzet, hogy a szinte isteni képességeket egy kicsinyes, elbutult, önös egó vezérli. Ez épp az ellentétes irányba viszi az embert, mint ahová törekednie kellene.”

 

Nos tehát, a felébredéssel megszületik egy új részünk, az isteni rész. Ehhez alapinformáció: az ego és szuperego (Felettes Én), akár C.G. Jungnál kezdhetjük, majd a legtöbb komoly spirituális könyv részletesen ír erről, mint én is a saját könyveimben. A lényege: az ego ehhez a mostani földi életünkhöz tartozik: van személyi száma, születési ideje, lakcíme, magassága, súlya stb. A felébredés előtt azt hisszük, „ez” vagyunk, az ego-val azonosítjuk magunkat. Ezért hívják az identitásunknak is. A felébredéssel azonban fura dolgok kezdenek történni: új érzések, észlelések, gondolatok...vajon ez honnan jön? Ezek az első találkozások az örök részünkkel, a Felettes Énnel, a Szuper egoval, vagy Isteni Énünkkel. Első csodálói e szépséges újszülöttnek mi magunk vagyunk. Ám mint minden csescemő, „ő” is növekedni akar. Etetni, gondozni, szeretni kell. Csakhogy az idősebb testvér, az ego, eléggé durcás lesz: mi az, hogy egyre kevesebb időt szentelünk neki? Nos, a harc innen indul. A Bibliában az óember és az új ember harcának nevezzük. Én pedig az Isten-gén aktiválódásának. Nézzük csak...

 

MI A MEGTÉRÉS?                    ÚJJÁSZÜLETÉS.

MI AZ ÚJJÁSZÜLETÉS?          AZ ISTEN-GÉN AKTIVÁLÓDÁSA.

 

Ismét egy részlet (Az Aranyasszony útja, 316. oldaltól):

– Szóval, abból kell kiindulni, hogy az ember Isten képmása. De vajon automatikusan az, mindenki? Tudom, manapság ezt divat tanítani a népszerű spirituális körökben. Pedig nem. Amit automatikusan kapunk, az a lehetőség Isten képmásává válni. A biblia világosan beszél: aki hisz a Fiúban, annak örök élete van. Akik befogadták – Jézus igéjét – azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek. Itt nincs tömegdemokrácia. Esélyegyenlőség van, mindenki élhet vele, ha akar. Isten gyermekévé válni egyetlen feltételhez kötött: nekünk magunknak kell ezt akarni. Vagyunk valamilyenek a befogadás előtt, és valami mássá változunk ezt követően. Van egy átalakulás. A befogadást hívja a hagyományos kereszténység amúgy megtérésnek. Mi ez az átalakulás vajon? Mit jelent Isten képmásává válni? Induljunk ki abból: ha Isten gyermekévé leszünk, az ő családjához tartozunk. Minden családnak vannak testi és lelki jellegzetességei, hiszen a génjeinket a szüleinktől kapjuk. A testi géneket. És most figyelj, Éva! Így folytatódik: „…akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek”. Isten gyermekévé lenni azt jelenti, tőle kapsz közvetlenül gént. Ez az újjászületés. Gyakorlatilag egy más fajú lénnyé válsz. Kérlek, ne fehéredj el ennyire, gyorsan mondd meg, mit tegyek, ha elájulsz? – próbált viccelődni Theo. Tudta, az egyik legkeményebb tant kénytelen most elmagyarázni Évának, ha már így belekérdezett. De Évával muszáj nyíltan beszélnie, tudta, nem elégedne meg ennél kevesebbel. TA halál misztériumának mindig van egy különleges töltete, mely segíti a tudati átalakulást, az életünk, a gondolataink átértékelését – Szóval, az történik, hogy egy új gén aktiválódik benned. Istentől születni – az isten-gént aktiválni.

 

– Jézusom, Theo! Ez gyönyörű! – Éva szinte lélegzetvisszafojtva hallgatta a férfit. Tudta, amit most hallani fog, megint alapjaiban változtatja meg eddigi tudását.

 

Theo folytatta.

 

– A Szentlélek egy hatalmas tisztaságú energia. Ez nem kapcsolódhat csak úgy össze az emberrel, annak akarata nélkül. Amikor döntésünkre aktiválódik ez az isten-gén, fokozatosan áthangolódik az egész szervezet. Azt már kezdik pedzegetni a génkutatók is, hogy valami kód építi fel a sejtjeinket, a szervek, az egész szervezet a rendelkezésünkre álló génkészlet alapján ölt anyagi formát. Ha ehhez aktiválódik az isten-gén, szervezetünk képes lesz egyre magasabb rezgésű energia működtetésére. Szó szerint átalakul a szervezetünk, minden sejtünk megújul. A Szentlélek átmossa az embert. Új szívet kapunk. Ismerősek ezek a szavak? Így írták körül a régiek. És ez szó szerint így van. Amíg az isten-gén nem aktív, csak a nagyon sűrű, látható-érzékelhető testünk működik, a sejtjeink csak ennek megfelelő rezgésű energiák befogadására képesek. Ebben a téridőben mozgunk csak, ilyen szintű ismeretek juthatnak el hozzánk. Az isten-gén aktiválásával egy konkrét átalakulás megy végbe bennünk. Egyre finomabb rezgésünk lesz, egyre újabb ismeretek jutnak el hozzánk és olyan képességeink is lesznek, melyekkel ebben a téridőben olyan dolgokat viszünk véghez, amit itt úgy hívnak: csoda. Képesek leszünk más kozmikus törvények szerint is létezni, cselekedni. Tehát aki hisz és aktiválódik az isten-génje is, annak megvan egyrészt az a testi része, ami mindenkinek, plusz létezni tud magasabb tudati szinteken is. Ha úgy teszik, az aktiválással „bejelentkezel”, „regisztrálsz” egy új rendszerbe és innen kezdve te egy másik hálózathoz is fel tudsz csatlakozni. Ha egy ilyen ember hal meg, akkor igaz, a testével ugyanaz történik, mint bárki más ember testével, viszont az ő energia esszenciája, a bekapcsolt isten-gén miatt egy egész magas létsíkon működik tovább. Minél magasabb tudati szinten volt az illető, minél tisztább rezgések elfogadására volt képes, annál tisztább síkra kerül.

 

– Ez az örök élet?

 

– Mondjuk így. Akinél még nincs aktiválva az isten-gén, annak is van egy testi szint feletti energia sűrítménye, energiakapszulája. Hiszen Isten minden ember „orrába saját lelkéből lehelt”, ezt automatikusan megkaptuk. Ez az energiakapszula – ez is egy gén, de nem az isten-gén még – őrzi a saját kódjait. A halála után egy másik megszületésben új testet kap és próbálkozhat tovább, hátha a következő életben már úgy dönt, aktiválja az isten-gént. Akik viszont eljutottak az isten-gén aktiválásáig és működtetéséig, azok nincsenek tovább az újraszületések körforgása alá kényszerülve.

 

– Egész egyszerűen nem találok szavakat. De ez nem mond ellent annak, amit az egyház tanít?

 

– Éva, azzal, hogy mit tanít az egyház, majd elszámolnak ők. Egyrészt a mai bibliából is mindez egyértelmű, másrészt, ne feledd: engem is és sok hasonló embert, naponta vezet és tanít a Szentlélek. Egyszer egy meditációmban, nagyon régen, az elferdülésem kezdetén – nevetett Theo Évára - megkérdeztem Jézust: ezekkel a gondolataimmal egyetértesz? Azt mondta: ami a bibliában van, az olyan, mint az általános iskola elsőosztályos tankönyve. Igaz, de a tudás alapja csak. Ahogy növekedsz az ismeretben, hitben, egyre komolyabb tudást kaphatsz, ha akarod. Már átvettük néhányszor, hogy a populáris tanítások nem ásnak le a mélységekig. És megmondom őszintén, én teljes szívemből egyetértek ezzel. Jézus nem véletlenül nem öntötte ránk az Isten titkait, és amit mondott, azt is visszafogott formában, példákban tanította. Azt mondta, ha a földiekről szólok, és nem értitek, hogyan értenétek a Mennyeknek dolgait? Nem bírnátok elviselni. De mi volt Jézus üzenete közül a legfontosabb? Kérjétek a Szentlelket, és az elvezet benneteket a teljes igazságra! Már mondtam, a Jézusi tanítás a legezoterikusabb, mivel ezt tényleg csak azok kapják, akik kérik. A beavatottak. Isten gyermekei. Az általános tanítás arra elég, hogy kinyíljanak, megtérjenek, – kérjék az isten-gén aktiválást – de a további nevelés és útmutatás ezt követően nem a tömegtanításból, nem könyvekből történik, hanem a személyes kapcsolat révén! Hiszen bekerültünk Isten családjába, közvetlenül Ő nevel minket. Könyörgöm! A legfantasztikusabb dolog, hogy Istennel, az isteni világgal személyes kapcsolata lehet mindenkinek!!! Ez a lényege az isten-képűségünknek! Nem pedig a lista, hogy mire lehetünk képesek. Mindenre! Amire csak akarjuk! Bírod még?

 

Hozzászólások:

Ez a weboldal cookie-kat használ. A böngészés folytatásával hozzájárul azok használatához. További információkElfogadom