VÁRJUK A KARÁCSONYT MÁSKÉNT!

» » HÍRLEVÉL ARCHÍVUM        

 

Kedves Barátom!

 

 

Köztudott és ezáltal már közhely, hogy napjainkra a karácsony várása sokkal inkább egyfajta vásárlási őrületté vált. Én régebben is igyekeztem teljesen elkerülni Budapest belvárost ebben az időszakban, de amióta több száz kilométerre költöztem innen, még kevésbé tudom és kívánom elviselni azt a kifejezetten "nehéz", fullasztó energiát, amit egyrészt a kereskedelem gerjeszt, de leginkább az ajándék vásárlás izgalma vagy éppenséggel terhe.

 

Gyerekkoromban - és egyáltalán nem az áruhiány miatt - még élt bennünk az ajándék készítés emléke. Ma már se időnk, se kreatív ötletünk, se kedvünk nincs ilyen módon ajándékozni szeretteinknek. Ma sokkal inkább praktikus dolgokat adunk egymásnak, pedig pont manapság azért összehasonlíthatatlanul több ruhája, edénye stb van bárkinek, mint 50 netán 100 évvel ezelőtt! Miért silányítjuk az ajándékunkat használati cikké?

 

Ha már ünnepeljük a karácsonyt annak mai formájában (aminek már köze sincs annak ősi-eredeti tartalmához, jelentéséhez a "világ világossának" érkezéséhez, amit tömören napfordulónak nevezek most), akkor legalább emeljük ki a vulgáris, világi energiákból azzal, hogy minden lehetséges módon lelkivé tesszük. Amikor gyermekeim még picik voltak és a nagyobb család is rendszeresen összegyűlt (30-40 ember), talán öszöntösen, de legfőként praktikus (anyagi) okokból jutottunk arra az elhatározásra, hogy nem vásárolunk egymásnak ajándékot. Hanem meglepjük, a szó valódi értelmében egymást. Ebbe belatartozott, hogy megfőztük-sütöttük valaki kedvenc ételét, sütijét, feltettük kedvenc zenéjét, elszavaltuk kedvenc versét, előkotortunk régi fnyképeket, hogy felelevenítsük meghitt pillanatait. Persze, kötni, horgolni még sokkal több lány, asszony tudott, a gyerekek is képesek voltak rajzolni, papírból hajtogatni és még sorolhatnám. A lényeg, hogy amikor ilyesfélével igyekszünk kedveskedni a másiknak, akkor ő valóban nagyon fontosnak érzi magát a te életedben. És végső soron, nem ezt igyekeznénk kimutatni? Mindig hosszan énekeltünk együtt a karácsonyfa alatt, elmeséltük egymásnak, kivel mi történt az elmúlt egy évben (sok rokonnal csak ekkor találkoztunk), simogattuk egymás lelkét.

Mindezt persze nem azért mesélem el, mert annyira különleges lenne, hanem egyszerűen csak emlékeztetni szeretnélek, hogy ebben az utolsó pár naptári napban hagyj fel a bevásárlóközpontokban való rohangálással, és készülj lélekben a Karácsonyra. Lendülj túl az ünnep túlságosan csillogó és villogó formaiságán és legyél te is egy a kevesek közül, akik ilyenkor "extra" tudatossággal igyekszünk ellensúlyozni, harmónikusabbá tenni a naptári évünk utolsó nagy ünnepét, mely eredendően egy lelki átélése volt a kozmikus ciklikusságnak, az Idő Minőségének. Ám az Idő "csalfa" egy "elem", mindenkinek azt a minőségét adja, amilyen tudattal "felé fordul". Ha rohanásban, kapkodásban éled meg, akkor silánynak éled meg, ha megállsz, szemlélődővé válsz, akkor feltárja a létezés megbúvó "arany" minőségét is. 

 

Ehhez persze felül kell vizsgálnod, mit is gondolsz a Karácsonyról, a Napfordulókról, egyáltalán az Időről, annak ritmusáról, a létezés minőségéről. A Karácsony mai értelmezése és formai elemei bizony egy elég "kegyetlen" elmeprogram következménye, bármennyire is hihetetlennek hangzik.

 

A Tudatos élethez azonban egy folytonos változás, programjaink folyamatos felülvizsgálata a kulcs. 

 

Mi egyebet is kívánhatnék tiszta szívemből neked? Légy SZABAD, legyen kizárólag nálad életed kulcsa! Igyekezz úgy élni, hogy mindennapjaiddal egyre több embernek segíts te magad is ebben! Gondolkozz el, ezen a Karácsonyon mit tudnál e kérdésben családodnak, barátaidnak mondani, üzenni, tanítani, tanácsolni? Persze, a legtökéletesebb tanítás a te saját jó példád. Úgy élsz-e, hogy a közeledben élők látják rajtad, életmódodon, hogy te a Tudatosodás, a szellemi felemelkedés útján jársz?

 

Csak tudásod van, vagy meg is cselekszed mindezeket a hétköznapok során? Nekem ez utóbbi jelenlegi életem legnehezebb kihívása... Nem a tudás megszerzése a legnehezebb, hanem hogy annak segítségével szó szerint átalakulj! 

 

Ehhez nyújtanak segítséget az emberi ünnepek is, mert minden rituálé egyben egy mankó, mely motivál, emlékeztet és segít megélni, átélni, átírni, aktiválni a szunnyadó Tudást.

 

Legyen ez a TE legfőbb ajándékod a szeretteidnek! Minden nap egy lehetőség arra, hogy holnap már más emb emberként élj köztük, velük, értük.

 

Ez egy ősi Életfa ábrázolás a mezopotámiai Urartuból. A mai karácsonyfák is az Örök Élet Fáját szimbolizálják. Az ősi Életfa tudjuk mit jelképez: az emberi Lélek "fejlődését", az egyes ágak az egyes kertek, tudatszintek. A fa megmászása a spirituális út. Nos, ha az Életfa lett a keresztény karácsony fája, akkor tényleg a lehető legjobb alkalom ezen az ünnepen elkezdeni mindenkinek, aki netán mindeddig halogatta...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áldott ünnepeket kívánok!

 

Ágnes 

Hozzászólások:

Ez a weboldal cookie-kat használ. A böngészés folytatásával hozzájárul azok használatához. További információkElfogadom