A NAGY KÉK TÚRA 2. RÉSZ

» » HÍRLEVÉL ARCHÍVUM        

A NAGY KÉK TÚRA – 2. RÉSZ

 

KALIFORNIA - San Franciscotól Los Angelesig

avagy: a nagy spanyol erőszak földjén

 

                          San Francisco, Golden Gate híd (saját felvétel)

 

 

Kedves Barátom!

 

Amint ígértem, folytatom augusztusi utazásunkról a beszámolót és ígértem, hogy az előző híradáshoz képest most kissé „rázósabb” beszámoló jön. Nos, igen is, meg nem is.

 

Tuti rázósabb lesz, e felől ne legyenek kétségeid, márcsak azért is mert mindig addig feszítem a húrokat, míg sikerül betartani amiket ígérgetek, a „részbeniség” inkább annak szól, hogy amikre itt kutatás közben bukkantam, nos, azok messze túlmutatnak egy hírlevél lehetőségein, így azonban teljes bizonyosságal ígérehetek egy jövőbeni alaposabb és részletesebb kutatási anyagot majd minderről. Tehát rázós lesz, de most csak dióhéjban, kivonatosan, de nevezzük inkább úgy, esszenciálisan adom közre, amiknek a nyomaira bukkantunk.

 

Nos, először is, kiindulási és visszaérkezési pontunk ugyebár Kalifornia, közelebbről a Los Angeles közelében Thosuand Oaks, azaz Ezer Tölgy kisváros (jobban mondva, csak közigazgatásilag nem Los Angeles, de gyakorlatilag egybe van épülve vele). Legtávolabbi pontunk az Oregon állambéli Crater Lake (Kráter-tó) volt. Jelen beszámolóban kénytelen vagyok a kaliforniai részre korlátozni magam, és még itt is, mint jeleztem, dióhéjban fér ide a téma, Mount Shastát spirituális okokból a Kráter tóval együtt fogom bemutatni.

 

Arról már futólag adtam hírt ideköltözésem után nem sokkal, hogy teljes döbbenettel bukkantam rá Los Angeles eredeti nevére, mely City of the Queen of the Angels, vagyis az Angyalok Királynőjének Városa!

 

Puff neki – Olvasóim ugye már minimum sejtik, mi rejtezik e névváltozás mögött? Engem is kirázott mind a hideg, mind a lúdbőr azon nyomban, hisz addig, akárcsak szerintem még jó sokan, nem igazán gondoltam különösebben „mély” történelmet, múltat vagyis erőteret Kalifornia és a Hollywoodot is magába foglaló Los Angeles „mögé”.

 

Abban a pillanatban döbbentem rá, amikor lúdbőrőztem az eredeti név hallatán (és ahogy most írom e sorokat, szintén tiszta libabőr vagyok!!!), hogy van ám nekem itt, Kaliforniában metafizikai keresnivalóm IS, nemcsak Gáborom megtalálása volt az ideküldetésem, aki persze ALAPVETŐ számomra, hisz további életemhez, a bennem szükséges változásokhoz kizárólag Ő kellett és kell (minderről szintén a megfelelő időben szólni fogunk, mert nem akármilyen tanulságok, üzenetek vannak egymásra találásunkban és kapcsolatunkban).

 

Miért, mikor és ki változtatta meg e nevet?

 

Aki ezt megérti, az előtt legújabb kori történelmünk – minden túlzás nélkül – legfertelmesebbnek nevezhető manipulációjára derül fény. Ez pedig – ha unalmas, ha nem – nem egyéb, mint az ősi, ősanyai világ (annak látásával, életérzésével, energiájával és társadalmi működésével) átváltoztatása a mai patriarkális, maszkulin, (de nyugodtan nevezhetjük nyugodtan mácsó) harcos, pénzuralmi világává.

 

És ennek a manipulált transzformációnak a „központja” – a legújabb korban, ami alatt értsük az elmúlt 5-600 évet, a tetején csak a hab a 20. század – Amerika, annak is a mai USA Kalifornia állama, ahol Hollywood, a spirituális maffia (középpontban a zsidó-keresztény egyházak) és a mai politikusok KÖZÖS ERŐVEL, KÖZÖS ERŐTÉRBEN radírozzák, gyilkolják (hol fizikailag, hol „csak” lelkileg) nap-mint-nap az ősi világ maradékát, ami nem egyéb, mint az ősanyai energiával élő nők. (Nem tévedésből emeltem ki, hogy nem bármelyik, akármelyik nő... erről részletesen a Kék-könyvekben olvasson, aki most idegenül és értetlenül olvassa ezt a kitételt..ugyanis a Föld tanulóprogramja szerint: nem minden az, aminek látszik...láss TÚL...és ÁT a „szitán”, azaz a köréd szőtt vírusfertőzött holohálón.)

 

Most a fenti „triumvirátusból” a spirituális maffia-csoport, azon belül pedig az „egyházak” égisze alatt élen járó spanyol zsidó-keresztény egyház 1770-as évekbeli amerikai ténykedeseinek nyomairól tudok egy kis ízelítőt nyújtani (ismételve: lesz majd egy alapos és részletes feltárás is minderről, valamint az Utazás az aranykorba kötetemben vázoltam az egyéb "tagok", mint Illuminátus, szabadkőműves páholyok stb. hálózatát és szerepeit).

 

Ez a térkép-kivágás Kalifornia állam tengerparti részének javát mutatja, San Diegotól San Franciscoig, és most csak és kizárólag erről a térségről szeretnék szót ejteni.

 

Nem tudom mennyire közismert, de alapvető információként azért ideí-rom, hogy Kaliforniában kvázi úgy ér-zed magad, minth Mexikóban lennél. Bármennyire hihetetlen, a mi utcánk neve abszolút spanyol, még az angol street (utca) helyett is spanyolul calle (ejtsd kajje, utca) szerepel! Kaliforni-ában szerintem több mexikói illetve „latin” él, mint egyéb. A boltok nagy részében olyanok dolgoznak, akik an-golul nem is tudank. Ez nem elvárás ugyanis, mivel Kalifornia (de pl. New York is) hivatalosan kétnyelvű, vagyis a hivatalokban kötelesek spanyolul is tudni. Na ez nem nehéz, mert én csak és kizárólag mexikói  ügyintéző-vel találkoztam eddig, márpedig nekem most rengeteg papírt kell beszerez-nem, a jogsitól az amerikai igazolványokig, tehát nem kevés helyen forídulok meg! (Meg is állapítom mindig, abszolút előnyös, hogy tudok spanyolul!)

 

Ha rápillantasz a térképre, máris szembeöltő a megannyi spanyol, ráadásul katolikus szentről elnevezett város és helyiség név, de itt egy nagyítás:

 

 

San Diego, San Francisco, San Jose, Palo Alto, San Luis Obispo, Gordo, Salinas, Ventura (Buenaventura), Santa Barbara, Santa Maria, Santa Cruz (Szentkereszt), Los Padres nemzeti park...

 

Aztán az alsó képen további: Santa Monica, Camarillo (nagyításokon még Santa Paula, Santa Clarita) Santa Ana, Santa Ines (Ágnes). Amikor ezen a vidéken autóztunk, óhatatlan volt, hogy ne merüljön fel ben-nünk, mi is a pontos történelmi gyökere ennek az 1.) temér-dek spanyol névnek, 2.) keresztény (kato-likus) szent invázió-jának? A „hivatalos” – persze esetünkben helytálló – magyará-zat, hogy azért él itt sok mexikói és azért a sok a spanyol elne-vezés, mert ez valaha Mexikó volt.

 

 

 

 

 

Igen! Valóban, Mexikó volt. (A történelmi adatokat bárhol fellelheti az érdeklődő).

 

Csakhogy Mexikót (és persze egész Dél-Amerikát) bekebelezte a spanyol Korona, aminek egyik hadteste a katonaság volt ugyan, de a másik – és bizony hatékonyabb – a spanyol katolikus egyház, a spanyol Inkvizícióval karöltve. Nemcsak egy hírlevél, de úgy tűnik,a nagy kép kiindulásának is elfogadhatunk egy spanyol ferences atyát, aki volt szíves lerandírozni az őslakosokat, megkínzatás után megölni megannyi „pogányt” na és persze boszorkányt, név szerint Junípero Serra klikk.

 

Amikor legelső könyvem, Az aranyasszony útja hátsó borítóján egy azonnal meghökkentő kérdéssel akartam az olvasók figyelmét felkelteni, ezt írtam: mi köze lehet egymáshoz egy titokzatos dél-amerikai barlangrendszernek és egy pánikbeteg budai  szépasszony útkeresésének?

Na, most is tegyünk fel egy hasonló kérdést: miként lehet egy mallorcai születésű spanyol ferences pap pár évtized múlva Kalifornia apostola? Mi közük egymáshoz?

Természetesen, és sajnos, sok. Hisz tudjuk, a spanyol Korona gyakorlatilag lerohanta és kifosztotta a gyalázatos módon Újvilágnak keresztelt ősi földrészt, Amerikát (javarészben ők, velük egyidőben pedig a portugál, később francia, és angol felségjelzésű fosztogatókkal osztozva).

Amerika történelme a fosztogatásokról és jogtalan földfoglalásokról valamint aranymosásról szól. Véren vett „ország” – és ezt, az érzékenyebbek, érzik is! Minden nemzeti emlékműnél nekem személy szerint émelyeg a gyomrom, mert az mindig valamely olyan nagy „hazafié”, aki valahol megannyi őslakos vérét ontotta, jobb esetben csak kisemmizte, elzavarta. Az ország szót pedig azért tettem zárójelbe, mert ez egy gigászi nemzetközi holding és nem egy „ország”, hisz nemzete sincs.... Kérdezz meg egy amerikait, hova valósi és elmondja, hogy ő ír, skót, lengyel, magyar, német, kínai... Csak amerikai állampolgárok vannak, amerikai „faj”, ezáltal nemzet nincs! (A másik hasonló Ausztrália. Arról egy korábbi bejegyzésemben pedig már írtam, miként bántak itt, Amerikában, az őslakosokkal, az egyik rövid beszámoló pl. ITT olvasható... Peruban 1952-ig iskolába se mehettek, Kanadában és USA-ban még a hatvanas években is elvették a szülőktől a gyerekeket és „fehér” családokhoz, de leginkább valamelyik katolikus rendházba kerültek, ahol jó esetben csak szolgák, rosszabban szex-rabszolgák voltak! A gyerekimport, "árvaház-láncolat" és gyerekmentő missziók között nem egy akadt, és akad, ahol a gyerekek sorsa igencsak egyértelmű, és ez alól a szégyenletes tevékenység alól, bármennyire megrázó, egyes "szentek" sem kivételek. Ez lesz még az a szál, amire bukkantam, többek közt a los angelesi Miasszonyunk Katedrálisban! Erről a katedrálisról, illetve amikre itt "bukkantam", szánok egy különkiadást, mert megéri. A témakör, amit lefed: nők elleni erőszak, gyerekkereskedelem az egyház égisze latt és mindezekből fakadóan, Kaliforniában a Serra által elkeresztelt régiók és területek mind az Istenanya elleni tudatos agressziót illetve az azt támogató közvetett módszerekkel operáló elmeprogramozást bizonyítják.  Addig viszont idemásolok egy fotót, amin az értők szeme egész bizton fennakad...a szobor magárt beszél, és az említett katedrálisban áll ma is.) 

(a két szereplő testtartását érdemes megfigyelni...a gyerek feszült "hátralépését...a férfi kéjsóvár vigyorát... és az egyetlen szerszámot ami nem épp bizalomkeltő, akkor sem, ha "csak" jelzésértékű...)

 

Junípero Serra kezdte a spanyol katolikus missziók telepítését Kaliforniában, aminek száma 21. Tényleg külön történet, miként "csatlota" ide az őslakosokat és kényszerítette őket az áttérésre. Mivel Serra atya lett kinevezve a helyi inkvizítorrá, talán sejtjük, miféle "áldásos" tevékenység indult be! Serra ráadásul nem hétköznapi inkvizítor volt, kész szado-mazo "show-műsorokat" tartott! Véresre korbácsolta magát látványosan a tömegeke előtt, mutatva "szent mivoltát", elkötelezettségét...persze nem Jézusnak, hanem a pénzéhes ehyháznak! Bár sok helyütt említem, de nem lehet elégszer, hát emlékezzünk meg itt e helyütt ismét arra sok-sok millió megkínzott őslakosra, ami Amerika (mint kontinens) földjét vérrel itatta át!

 

A missziók nevei mind katolikus szentekről vannak elnevezve. És hogy senkit meg ne tévesszen a néhány női szent neve, tisztázzuk azonnal: mind és kizárólag olyan szentek voltak, akik fréfi brutalitás áldozatai! (Kivétel, Santa Ana, Szent Anna, aki Jézus édesanyjának, Máriának az édesanyja volt).

Ez abszolút egy mély mentálprogram: a nőiség brutális eltiprása és a férfiuralom megszilárdítása. Ez Kalifornia "alapprogramja" a mai napig, és Los Angeles nem véletlenül a feminizmus központja. (Az "amazonok" kutatása még bizony hátra van... de már rábukkantam elképesztő nyomokra, miszerint Kaliforniát a spanyolok előtt Fekete-Amazóniának hívták.... az amazonok pedig "hölgyek" ugyebár, még ha nem is olyanok, amilyeneknek a maszkulin görög történetírás elferdítette...). Tehát a világi hatalmaknak igenis itt, e heleyütt kell fizikai-lelki és szellemi szinten integráltan múködtetni a programozás: Hollywood az agymosó és értékromboló filmiparral, az egyházak  többek között - az előbb említett módon és mindezt a politikusok engedélyével, segédletével. 

 

No, ez a kis kitérő azért kell, mert kellő hangulatba kell lendülnünk, akárhányszor amerikai beszámoló készül.

 

Mindentől függetlenül természetesen nagy örömmel indultunk útnak, pont egy hónappal ezelőtt. Az amerikai táj csodaszép, elképesztő hegyek-völgyekkel, és e tekintetben Kalifornai élen jár. Óceán mellett völgyek szabdalta hegyvidék... megannyi vízesés, lépten-nyomon feltörő forróvizű forrás. Akár a Paradicsom is lehetne. De nem lett!

 

Visszaúton San Franciscotól a tengerparti 1-es úton csorogtunk le Los Angelesig, ami a kétsávos úton megállások nélkül is jó 8,5 óra, de mi persze megannyi helyen megálltunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

San Francisco: Kém-bolt (:))

 

 

 

 

 

San Franciso sokkal „európaibb” város, Bostonnal együtt, mint a többi amerikai.

 

Mögöttünk - bár sajna nem túl jól láthatóan, de hát a Szelfi-bottal" nem mindig lehet jó képeket csinálni...a híres san franciscoi villamos.... 

 

                                       

 

 

A  Golden Gate hídnál- szerintünk - sokkal érdekesebb és hosszabb a Richmond-San Rafael híd.

 

Itt egy fotóalbum San Franciscoról, videókkal együtt. Az igazság az, nem mindig könnyű fotózni...legalábbis mi nem szeretünk, mert elvonja a figyelmünket, nem lehet teljességben átélni a pillanatot. Ezért inkább csak benzomásokat rögtünk, akit érdekel egy-egy város, temérdek fotó és videó van már az interneten... Érdekes élményünk volt, de egyben megkurtította a városnézési időnket, amikor elhagytuk a kocsinkat... :) Mindketten azt hittük, a másik emlékszik az utca nevére, ahol parkoltunk ...meg úgyse akartunk messze menni... rendesen elkeveredtünk és igazából fogalmam sincs, végül hogy került elénk az utca és a kocsi...de megleltük végül is. De addig jól elment az idő a kereséssel. 

 

A Golden Gate (Aranykapu) híd lábánál van egy fura elhagyatott katonai földalatti bázis. Az USA egyik legnagyobb tengeri védelmi támaszpontjának indult...aztán leállt. Minden esetre egy olyan földalatti alagúton lehet megközelítemni a helszínt, mintha máris az 51-es körzetbe vinnének...íme: VIDEO

 

Nem mellesleg az amerikai település-szerkezetek teljesen mások, mint Európában. Az ún. Szatelit-városok gyakorlatilag alvó-városok, családiházas övezetekkel, parkokkal, itt ipari tevékenységek szigorúan nem folytathatók (pl. nem lehet itt az autószerelő műhelyed, és az üzletek, boltok, éttermek egy-egy kupacban a vásárló körzetekben vannak.) Vagyis abszolút szét vannak választva a „funkciók”. Ebből adódóan mondjuk nagyon csendesek a lakóövezetek, amit én nagyra értékelek! A nagyvárosok többnyire egy „belvárosi” részből állnak, felhőkarcolókkal, parkokkal, ahol elsősorban üzleti élet van. A szatelit városkák többségáben nem látsz többszá éves házakat, utcákat tekintve akkor errefelé nem éltek városlakók, hanem csak a természeti népek. Ebből adódóan amit mi városnak nevezünk, az nincs – vagyis nincs történelemmel rendlekező város vagy városrész, vagy a már nálunk is fellelhető bolthálózatok „konténer” épületeit, vagy modern házakat látsz.

Érdekességként említem meg, hogy az USA legrégebbi kisvárosában, St. Augustine-ban (na, megint egy szent!) találkoztunk elúször Gáborral (mármint Los Angelesben az előadásomon láttuk meg egymást  januárban, és ő ezt követően eljött hozzám Floridába, hogy meg is ismerkedhessünk).

 

A híres US-1 tengerparti út egyik szép látványa:

 

                             

 

ITT egy videó, amin az át szélétől kb 50 méterre láthatóak a mezőgazdasági területek...ez több ezer km-n át így van egész Kaliforniában. Nemcsak a kipufogógázok teszik anti-élelmiszerré sajnos az itteni terményeket, hanem a kaliforniai szuper szigorú élelmiszer törvények. Itt ugyanis olyan "növényvédőket" kötelező használni, amit a legtöbb államban nem. Az államhatárokon minden irányban Kaliforniába csak ún. mezőgazdasági kapukon lehet bejönni ahol megnzéik, nem hzool-e be bármi élelmiszert ami nincs kezelve az itteni mérgekkel. Kalifornia régen ellátta az egész USA-t, itt volt az élelmiszer-paradicsom. Mára monokulturák váltották fel, mesterséges gazdaságokkal és az említett szigorú vegyszerek használatával. Ami régen vonzó volt, hogy California-grown , azaz Kaliforniában termett - mi véletlenül se vesszük meg mert látjuk, hol és miként termett! A másik abszurdum, hogy mint mondtam, hogy a sokféleséget mára a megtérülő monokultúra vátlotta )fúleg paradicsom, eper és szőlő, és minden egyebet Mexikóbol importálnak. A kaliforniai ősi fokhagyma-fesztilákon sincs már helyi hagyma!

 

Most nincs érkezésem lefordítani a Monterey-album fotóin lévő információkat, de látható, hogy Kalifornia leigázása, gyarmatosítása ugyebár az ismert módon és időben az 1500-as években indult. Erről szólnak a képsorok, kik és miként fedezték fel például a Monterey-öblöt, miként vonzották a migránsokat és a legutolsón, hogy milyen őslakosokat tüntettek el...

 

Legközelebbi hírlevelemben az Oregon államban lévő Kráter-tóról és a Mount Shastáról fogok kicsit részletesebben írni, mindkettő a Belső-Föld témakörhöz kapcsolódik. Valamint, elhatároztuk Gáborral, hogy elkezdünk videózni, amik rövid élethelyzetek lesznek nem annyira feltétlen méy témák, és megosztjuk veletek. Eleinte utológa, de készülünk egy FB és instagram ÉLŐ bejelentkezésekre is. Aki szeretne kapcsolódni facen hozzám, akkor azt ezen az oldalon tegye meg kérem szépen, mert a másik már "betelt", nem enged 5 ezren felül a FB. 

Addig is nagy szeretettel ajánlom mindenkinek, akit érdekel ez utóbbi téma, Perun innen és túl. c könyvem, amiben igyekszem komolyabban a Belső Föld témájában elmerülni.

 

És sok virtuális ölelés tőlünk (Buena)Venturából:

 

 

Hozzászólások:

Ez a weboldal cookie-kat használ. A böngészés folytatásával hozzájárul azok használatához. További információkElfogadom