FELVEZETŐ GONDOLATOK A SZERELEM TERROR IDEJÉN könyvemhez

» » Interjúk/Riportok        

 

AKTUÁLIS INGYENES ALKALMAK:

 

PÉCS- MÁJUS 18-ÁN 18.00

TUDÁSKÖZPONT (EGYETEM, Universitas u. 2)

Pódiumbeszélgetés: Völgyesi Nikolettel, Pécs rádió

Meghívó rádió riport

 

BUDAPEST - MÁJUS 24-ÉN 18.00

TIT STÚDIÓ (11. KER. ZSOMBOLYAI U. 6)

Pódiumbeszélgetés: Oszter Alexandra színművésznővel

(nincs kötelező regisztráció, de akinek van ideje, dobjon egy emailt, hogy lássam kb mekkora az érdeklődés. Köszi!)

 

SZÉKESFEHRÉVÁR JÚNIUS 8-ÁN 18.00

SZABADMŰVLEŐDÉS HÁZA (Székesfehérvár, Fürdő sor 3.)

Pódiumbeszélgetés: Oszter Alexandra színművésznővel

 

VETÍTÉSSEL EGYBEKÖTÖTT BESZÉLGETÉS

 

Felvezető gondolatok:

 

 

„Tulajdon és jog” – ez a mai világunk két alappillére a köz-ősség tulajdon-nélkülisége és a kozmosszal való élő kapcsolat helyett, ahová nem kellett mesterséges jogrendszer. Az Illuminátusok alapvető törekvése tehát elvágni az élő kapcsolatot mind önmagaddal (ön-mag), a Valóságoddal és egy mesterséges, külsőleg vezérelhető, jogrendszerekben kialakított mesterséges világban lekötni figyelmedet és erődet, mind elvágni a kapcsolatod a kozmikus valósággal. Vagyis, bezárni a téridőbe.

      Minden további politikai-gazdasági elemzés helyett álljon itt zárszóként a lényeg: a központi hatalom az USA-ból a fehér dominanciájú kormányokkal karöltve mára egy bolygó méretű „közös piacot” hozott létre, melyben minden megszülető csecsemő azonnal adóalannyá válik, és minden  eszköz arra irányul, hogy engedelmes és irányítható fogyasztóvá, munkaerővé váljék. A jehovai parancsot tökéletesen teljesítjük: uralmunk alá hajtottuk a Földet, annak minden élőlényét, még saját fajunkat is, az embert. A mai életben nincs természetes kapcsolat természet és ember között, nincs szabadon használható talpalatnyi földterület sem (amint az évmilliókig volt), nem vagyunk kiszolgáltatva esőnek, hónak, szélnek, viharnak, élelmünket nem közvetlenül a természetből szerzi a mai közel nyolcmilliárd ember 99%-a. Ez egy mesterséges életmód, egy mesterségessé váló fajjal. Már rég nem tudunk természetesen élni, gondolkodni.

      Belátható, hogy a Nagy Játszma, az NWO negédes és csalogató színháza, igyekszik 100%-ban lekötni figyelmünket, erőnket, időnket – amíg egy szép napon már senki nem leli azt az iciri-piciri magocskáját sem önmagában, ami menekülését jelentené. Mindent befed a manipuláció sokszoros rétege és az ember elérkezik a ponthoz, amikor tényleg elhiszi, hogy a legjobb, ha önként egy cyborggá válik. Elsorvadnak természetes kozmikus képességei, így elfogadja életének mozgatóitól a tálcán kínált mesterséges megváltást: a beépíthető, mesterséges intelligenciát biztosító kódot.

      Íme, egy NEM szép, és talán még csak nem is új világ.

      De ismerjük a saját farkába harapó kígyót az uroboroszt, ugye? Az örök körforgást, a vég és a kezdet elválaszthatatlanságát. Ami felépül, összeomlik, és ami összeomlik, felépül.

      A külső szférára, dimenzióra feszített világ egy adott ponton önmagát fogja megszüntetni. Íme, az anyag és antianyag misztikája, avagy a fekete lyuk mindent elnyelő ereje. Az önmagától elszigetelődő, önmagától fényévekre került ember egyszer csak a kezdetben, az újjászületés pontjában találja magát. Menekülni sem lehet a végtelenségig, a harmóniát sem lehet egy ponton túl tovább kibillenteni. Mindenben megjelenik a paradoxon ereje, a kifeszítés önmaga nyugvópontjába talál, mint a nyílvessző.

      Lefordítva e metafizikai igazságot a mindennapokra: a mai ember hamarosan megcsömörlik a láttatott világ, (illúzió) negédes csábításaitól, a fogyasztástól, az egyre értelmetlenebbé váló lététől. Minél jobban feszíti a világ üzemeltetője a húrt, annál nagyobbat fog visszaütni. Én részemről épp ezért nem izgulok soha (amúgy is értelmetlen metafizikailag) a világ sodrásán, mert mélységesen átérzem: tényleg minden úgy van jól, ahogy van, a „rossz” az egyik legerősebb hajtóerő, a gyémántunk (mag-unk) csiszolásában.

      Azt, hogy ma már jelentős számú programozott ember él közöttünk, akiket egytől egyig konkrét feladatokra „készítettek” és használnak az NWO üzemeltetői, személyes tapasztalatommal tudom alátámasztani. Egy teljes könyvet szenteltem ennek az egyszerre halálosan félelmetes és csodálatos élményemnek, az Álmaim valósága kötetet, mely azzal kezdődik, hogyan kerültem Peruba váratlanul 2007-ben egy perui titkos ügynök, egy programozott katona hatására és miként szabadultam szó szerint a csodával határos módon pokoli hálójából. Természetesen jó sokáig nekem halvány fogalmam sem volt arról, hogy ki az a férfi, aki az akkori legfontosabb kutatásom, a Tayos-barlanggal kapcsolatosan keresett meg. Minden esetre teljesen kiszolgáltatva néztem farkasszemet a halállal, amikor egy számomra érzékelhetetlen parancsra egy szempillantás alatt átváltozott gyilkos biorobottá.

      A halál ereje edzett Peruban, és ma már nem félek olyat is meglátni, amit millióan nem.

      De nem tarthatom meg magamnak, nem ezért éltem át.

      Én megosztom, és mindenki azt kezd vele, amit tud és akar.

      Legújabb regényem, mely egyben a 11. kötetem, a SZERELEM TERROR IDEJÉN ugyan más színpadon, nem Dél-Amerikában hanem a napjaink forrongó gócpontjában, a Közel-Keleten, és az ún. „nyugati” birodalom európai központjában, Londonban játszódik, a valóság-elemekből összegyúrt fikció-történet üzenete szerves folytatása az önéletrajzi regényemnek.

 

 

Ám énem egy tényfeltáró író vagyok- csupán - hanem reményem és vállalásom szerint a JÓ HÍR hozója: az ember, a világ nemcsak több, mint amit látunk, hanem szent és egész-séges! Ám mindezek meglátáshoz, sőt működtetéséhez aktív és tudatos résztvevőkké kell válnunk. Ehhez a belső utazáshoz, átalakuláshoz igyekszik minden egyes könyvem hozzájárulni, melyek a "zord" tények ellenére mindig a legnagyobb boldogság lehetőségét írják le.
Így zárul regényem:

"Az emberi lélek elpusztíthatatlan értelmes energia, így örök. Ami örök, az teljes, egész és egész-séges, hisz az a Minden. A minden pedig mindenható így bármikor, mindenkor, akár-mikor, feltételek nélkül, a legborzalmasabbnak látszó körülményekben is ott az isteni mindenható potenciál, a te lélekjelenléted. Ezért a végsőkig feszített elviselhetet-lenségben, a szélsőségekig való kiélezettségben a féle-lem pólusával szemben mindig ott a szeretet.
      Így aztán a Földön háborúban is nyílnak virágok, járvány idején is énekelnek a madarak, és terror idején is megszületik a szerelem".

 

 

 

Hozzászólások:

Ez a weboldal cookie-kat használ. A böngészés folytatásával hozzájárul azok használatához. További információkElfogadom