versek

45 lettem

» » versek

  Megint a padlón fekszem, de most a lábaimat a falon felfelé nyújtom. Ahogy hajdanán, - jaj-de-régen! – gyerekkoromban tettem, s hagyom, hogy az éppen frissen barackszínűre festett falon titkos, láthatatlan csíkok maradjanak. Az sem érdekelne éppen, ha piszkos lenne a fal. Nincs bennem a felnőtt, a börtönőröm. Elküldtem. Fáradt vagyok, s úgy döntöttem visszalopom a gyermeki öröm felhőtlenségét. De...