Párizs, 1992

» » versek        

Mint oboajáték dobszóló után.

Úgy szívott magába Párizs.

Bűvölő, kígyó-muzsikáját

elég volt meghallanom.

Belémsiklott a Szajna-gyönyör

fricskázó párizsi hajnalon.

 

Rámtekeredett, átfont újra meg újra

Április bolondjai voltunk: az idő és én.

Beborultunk – kisütöttünk.

Párizsból minden kevés volt.

(bár évezrednyit öregedtünk)

 

 

Hozzászólások: