El Perú

» » versek        

 

Néznek Téged.

Mégsem látnak.

Mint büszke nő,

elrejted a bájad.

 

Idevonzod csodálóid,

de nem tárod fel magad.

Hihet bárki bármit,

lepereg Rólad.

 

Ki téged akar,

hagyjon hátra mindent!

Ha szeretni akar,

kérje meg az Istent!

 

Kérje meg a Teremtőt,

kinek elsőszülöttje vagy,

hogy hozzád simulva

megértse titkodat!

 

Égig érő hegyormaid

süvöltő szele,

Meleg, párás völgyeid

folyó-patak keze

 

fújják ki szeméből

 a káprázat porát,

 mossák ki lelkéből

a hazugság mocskát

 

mellyel leöntöttek és meggyaláztak Téged,

Ősi Asszonyt!

Isten elleni vétket

- ember nem moshat el,

ezért kérje a Teremtőt, gyógyítsa Mennyei Erővel,

 

mely a Te vizeidből árad

s bőtermő völgyeidben,

égig érő hegyormok csúcsán,

ősi szent porszemeken

 

cikázik végig

az Asszonyi Testen,

e mézédes, paradicsomi

ősi kontinensen.

 

Emberősök hozták ez Erőt

a Kozmosz végéből,

hogy megosszák a Titkot

az emberlétről.

 

Óriás városok, szent épületek

rejtélyes falak,

ősi szerkezetek

maradtak a szemnek, a kéznek,

 

s mennyei tanítás a szívben ébredőknek,

mit őseink innen szórtak szét

a Föld négy sarkába,

hogy oltalmad ez legyen a világ nagy bajában.

 

Nem vagy hát egyedül

ősi út Vándora!

Kataklizmát túlélt

Szent ősök Utóda!

 

Kérd az Istent,

hogy e föld fedje fel önmagát,

s Te meglásd a sötét kor szennyét, gyalázatát,

 

s hogy megértsd, ki vagy,

és ki volt anyád-apád,

kik éltek itt, hogy és miért

kerestek új hazát?

 

Bárhol élünk a Földgolyón,

összeköt a Vér és Élet

s újra erővé lesz

a kozmikus Képlet:

 

Láss a múlandón túl,

és higgy az ősi Egyben,

e végtelenül egyszerű ősi

Egyszeregyben: a Kozmikus Szeretetben,

 

mi több, mint érző Lélek,

több, mint kedves szó.

Ez egy valós Erő.

Forrása az Örökkévaló!

 

Az ember megkapta már

a teremtés hajnalán

de feledve múltját

egy testté vált csupán.

 

Ezért kérd az Istent,

ha ez ősi szent földön jársz,

rántsa le szemedről

a felejtés hályogát.

 

És meglátod újra

szétszórt testvéreid,

és az összetákolt történelem

téged már nem kerít

démoni hatalmába,

hogy egy zseninek lásd magad a majom-óvodában,

az evolúciós eszme lázas tébolyában!

 

Nézz szét, ha itt, Ősöd szent

földjén jársz

S lásd meg a föltáruló

titkot, ősi csodát!

 

Fogd meg a kezeddel,

érintsd a lelkeddel,

s vidd el a hírét

hittel, szeretettel!

 

2011. FEBRUÁR 22. ANCON, PERU

 

Hozzászólások: