Tiwanaku, a legősibb város

» » Dél-Amerika őstörténelme        

 

TIWANAKU – VAGY TIAHUANACU – A VILÁG EGYIK LEGŐSIBB VÁROSA

 

 

Bolíviában, a jelenlegi perui politikai határtól pár kilométerre fekszik a Titicaca-tó déli csücskén. Ha a libanoni Baalbek-el együtt végre megfejtenénk a titkát, a humán tudomány úgy borulna, mint a kvantummechanika által a newton-i alapú természettudomány.

 

Kiderülne, nem lineáris az emberiség fejlődése, pláne nem a darwini evolúció szerint!

Még a Wiki-pédiában is érdemes utánaolvasni Tiwanaku-nak (ez az aymara neve, valószínűsíthető, hogy eredetileg Taypiqala - Kő a középpontban volt).

 

 

Tiahanacu legfontosabb ismérvei:

 

1.Legalább két ismeretlen ősi kultúra jól elkülöníthető nyomait láthatjuk ma is.

 

2.Az egyik egyfajta megalit kultúrakörhöz tartozik, erre a diorit köből készült városrész maradványok utalnak (diorit a környéken sincs, és mint tudjuk, az egyik legkeményebb kőfajta)

 

3.Egy-egy kőtömb – építő elem – kb 400 tonna! (Ma kb 150 tonnát tudunk gond nélkül elektromosságot használva megemelni!)

 

 

4.A másik kultúra a miénkhez igen hasonló építés technológiával építkezett. Itt előregyártott betonelemes szerkezeteket találunk, melyek évezredek óta állnak a helyszínen (erről legendák illetve hiteles írásos króbnikák számolnak be. A leghitelesebb források a spanyol kolonizálók krónikásai, ők már a XV. században is így találták.)

 

Sorozatgyártással készült, sorozatfúrások - gyakorlatilag csak a gyémánttal lehet megfúrni, tehát valamiféle gyémántfúróra volt szükségük.

 

 

5.Az előre gyártott elemek tökéletesen illeszkednek, fémötvözettel fogták össze az egyes tömböket.

 

6.Álljon itt Forrai Zsolt, felkért geológus szakértőnk néhány szakmai megjegyzése a tiwanaku-i betonelemkről:

 

A fotókat tekintve úgy néz ki a terület, hogy annak jó részét még nem tárták fel, valamint a szerte-szét heverő elemek látványa egy félbe maradt betonelem gyárhoz hasonlítható. Érdemes lenne a területet talajradarral megszondázni, mivel az elérhető helyen fellelhető összes fém elemeket az  utókor emberei felhasználták. Jól láthatóak az elemek oldalán kialakított összekötő kapocsfészkek.

A törési felületek is érdekesek, mert a törési felület struktúrája homogén, nem láthatóak benne természetes lerakódási rétegek. Ha eltörünk egy beton térkövet, akkor hasonló felületet látunk. A látható felületi hibák, mint a lyukacsok, a zsaluzat alatt képződő gázbuborékok lenyomatához hasonlóak, amely akkor keletkezik, ha a képződő gáz a zsaluzat tömörsége okán nem tud eltávozni és a betont nem vibrálták meg. Én ezért fém anyagú zsaluzatra tippelek. A képeken jól látszik a valószínűleg felületi buborék képződés nyoma. Az adalékanyag aprószemcsésnek tűnik, ebből arra lehet következtetni, hogy nagyszilárdságú lehet a beton elem. A beton a szabad levegőn, ha kellően tömör és nem éri savas eső, akkor korlátlanul időálló. A normál eső lágyvíz, ezt szereti a beton. A beton töltelékanyaga is meghatározó, ha pl. aprószemcsés bazalt darával töltik, akkor rendkívül nagyszilárdságú, ezért pl. a repülőterek kifutópályáinak a teherviselő rétegét ebből csinálják. Az építési logisztika mindig meghatározó a tömeg anyagok esetében. Így a boszniai piramis környezetében a mészkő és a kavics volt közelben nagy mennyiségben, így ott a kavicstöltelékkel ellátott mészkőbeton volt a jellemző, amiben az idő vasfoga azért ott hagyta a nyomát. Itt a vulkanikus kőzetek a jellemzőek, amelyeknek az időállósága kiváló. Egyébként a rómaiak a betonjuk kötőanyagát vulkáni hamuból készítették, ami vízálló is, így az ilyen habarcsból készített falazásaik a mai napig is állnak Itáliában. Elektron mikroszkópos vizsgálat rögtön eldöntené a kérdést.

 

Kizárólag a kövek korából nem lehetséges a kortörténeti meghatározás. Artur Poznanski volt az első, akit a maiak közül Graham Hancock és Robert Bauval követ, akik asztronómiai kontextusban sokkal reálisabb korhoz jutottak, mint az enyhén hihetetlen ie. 500-as kor, amit a hivatalos régészet e fantasztikus építménynek tulajdonít. Poznanskiék minimum ie. 10.500-ra teszik Tiahuanacu és a tőle pár kilométerre található Puma Punku romvárosok korát. Miért is? Az egyéb leletek (írások, rajzok, szobrok, vésetek, tárgyak), és a helyi mítoszok alapján tudható, hogy az építmény egy bizonyos része asztronómiai megfigyelőhely volt. A Napkapu és a komplexum jelzőoszlopai tájolásából pontosan meghatározható az a korszak, amikor bizonyos konstellációk és napfordulók illetve napéjegyenlőségek együttesen megtörténhettek az adott helyen. Egyéb szóba jöhető időpontok az ie. 10.500-on kívül a kozmikus világév 26.000 évével megnövelt időpontok, tehát ie. 27.500, ie. 62.500 és így tovább..., (mivel adott állatövi jegyben a Föld tengelye a precesszió következtében cca 216o évig időzik, tehát a 12 jegyet 12 x 2160 év alatt „futja be”).

 

A Móricz-teóriára és a kapcsolódó Crespi-atya kollekcióra kanyarodjunk vissza, mert a következő, Tiwanaku-ban nemrég (2002) talált Fuente Magna nevű kerámia tál több, mint elgondolkodtató, főleg, a legutóbbi özönvíz utáni közös mezopotámiai bölcsőből származó magyarok és rokon népek számára. Ismerős írás? Nos, a mezopotámiai (babiloni) illetve a sumér műnévvel nevezett kultúra írásával azonos! Megfejtése napjainkban (2010. január) itt, Magyarországon folyamatban van, amint elkészül, azonnal közzéteszem. Az amerikai régész szakmai kínjairól bővebben itt: http://www.world-mysteries.com/sar_8.htm. Egyelőre sajnos csak angol forrást találtam eddig.

 

 

Tiwanaku olyan fejtörést okoz az egész régészeti szakmának, sőt feladja a labdát a humán tudományoknak (persze van még néhány hasonlóan rejtélyes építmény pl. a libanoni Baalbek), hogy „félő”, ha meglátjuk a nyilvánvalót, minden borul. Még a hivatalos enciklopédiák is elismerik fentieket.

 

Jó kutatási irány a témakörben Arthur Poznanski!

 

Hozzászólások: