Táltosok barlangja Ecuadorban

» » Móricz János nyomában        

Móricz János magyar kutatóra emlékeztek Budapesten

 

 

Az itthoni magyarok talán nem is tudják, ki volt Móricz János (a képen), holott olyan személyisége a világ régészetének, hogy amikor egy erről szóló könyvet mutattak be Budapesten, az argentin és az ecuadori nagykövet is úgy érezte, jelen kell lennie.

 

 

Negyvenhárom esztendővel ezelőtt, 1969-ben adott hírt a nemzetközi sajtó arról, hogy a magyar származású Móricz János egy ősi civilizáció eddig ismeretlen és feltáratlan föld alatti birodalmára bukkant Ecuadorban. Az ott élő őslakos shuarok vezették el a magyar kutatót ősi szent helyükre egy titkos barlangbejáraton át. Az Andok-hegység alatt, az amazonasi esőerdő kapujában, ezer kilométereken át húzódó, sok helyütt emberkéz által épített barlangrendszer egyik csarnokában Móricznak ismeretlen eredetű tárgyakat, kincseket mutattak a shuarok.

 

A horvátnádaljai (mai Körmend) születésű és a II. világháború óta Argentínában élt Móricz János a hatvanas években Ecuadorban dolgozott. Egy német aranybánya megbízásából Morona-Santiago tartományban végzett felméréseket. Az évek során barátság alakul ki közte és az ott élő őslakos shuar nép között. Móricz beszélt nekik a magyarok mítoszairól, köztük az Arvisúrákról, amely szerint a magyarok hajdan aranylemezekre rótták ősi történelmünket. A shuar vezetők azonosságot véltek felfedezni a magyar és a shuar nép eredet-mítoszai között. Ráadásul néhány közös szót is felfedeztek egymás nyelvében. Ilyen volt például a nap, napos. Elmondták azt is Móricz Jánosnak, hogy nem messze van egy lejárat az Andok alatti barlangrendszerbe, amely egy föld alatti világba vezet. A barlang bejáratának őrzőit hívják ők naposnak. Ez a shuarok szent helye, ahová közülük is csak a kiválasztottak léphetnek be, és ők is csak bizonyos pontokon és meghatározott időközönként.

 

Legendájuk elbeszélte, hogy a shuarok ősei föld alatt, barlangokban éltek. Amikor kijöttek a napvilágra, egy idő után Sunki, a barlangi lagúnák királya utánuk küldte leányát kígyó formában, hogy ismerje meg jobban az embereket. Ám a földi emberek már rosszul bántak Sunki lányával, aki sebesülten tért vissza apjához, és mindent elmesélt neki. Sunki nagy haragra gerjedt és kiengedte a lagúnák vízét, elárasztva az emberek földjét. Azóta nincs már kapcsolat az emberek és a barlangi világ között.

 

 

Amikor Móricznak megmutatták a barlangot, napokig haladtak a föld alatt. A magyar kutató eljutott a legtitkosabb termekbe, ahol különböző méretű galériákat látott, amelyekben több ezer arany és egyéb fémlemez sorakozott körben a falakon. A lemezek ismeretlen írással voltak teleírva, volt közöttük vésett, rovott, a legtöbb azonban nyomott volt, ami sorozatkészítésre utalt. Ezt a csarnokot Móricz arany- vagy fémkönyvtárnak nevezte el, mert beavatói szerint is ezeken az arany lapokon ősi üzenet volt írva. Más termekben több ezer kő-, és kerámiaszobor volt, amelyek a legkülönfélébb embertípusokat ábrázolták furcsa ruházatban. A shuarok szerint mindezeket egy régi nép, a mi szóhasználatunkban egy ősi civilizáció mentette ide egy ősi kataklizma elől.

 

Ez a Tayos-barlang az ecuadori-perui határ közelében van. 1969 óta hivatalosan magyar elnevezéssel Táltos-barlangnak hívják. Az évek során kiderült, hogy ez egész labirintus-rendszer, amely több ezer kilométeren és több országon (Dél-Kolumbiától, Ecuadoron, Perun át Chiléig, Argentínába, Bolíviába és Brazíliába átnyúlva) áthúzódik az Andok-hegység alatt. Az őslakosok hite szerint a mai napig is élnek emberek, vagy legalább is valamiféle lények odalenn, méghozzá városokban.

 

Móricz még fiatalon olvasta a baszk származású, a 19. században szintén Argentínában élt mérnök, polihisztor Florencio Basaldua könyvét, aki a baszkok ősi eredetét az amerikai kontinensen kereste. Basaldua Argentína indiai konzulja is volt egy időben, és az egyébként is kutatóvérű zseniális ember az indiai védikus irodalomban, valamint az ős-szanszkrit nyelvben, mely még ragozó nyelv volt, temérdek baszk szót fedezett fel. Basalduát ez indította kutatására. Ezek a tudósok azt állítják, hogy bizonyítható rokonság van ma már egymástól térben távol élő népek között, amit hitbéli, szokásbéli, és nyelvi hasonlóságok, sőt sok esetben azonosságok jeleznek.

 

Móricz elmélete szerint egy ősi kataklizmát követően Amerikába került a kara-nép (többek között) egy későbbi korban az újgur birodalom alapítói Kara-khota fővárossal, a Kárpát (Kara-pát) medence névadói, ahonnan idővel szétszélednek a Földön. Szerinte az elsüllyedt csendes-óceáni kontinens ősi tudását, hitvilágát széjjelvitték a Föld négy szegletébe, így nőhettek ki a „semmiből” a nagy ismert kultúrák is (például a sumer, az egyiptomi és az indus-völgyi). Erről a közös eredetről tud az amerikai őslakos nép, mondáiban, mítoszaiban, énekeiben, népszokásaiban és még kihaló nyelvében is fellelhetőek a számunkra ismerős motívumok.

 

Móricz János 1991-ben belefogott egy nemzetközi konferencia megszervezésébe, melyen a nyilvánosság elé kívánta tárni az elméletét és bizonyítékait. A nemrég megalakult Móricz János Kulturális Egyesület, Körmend Város Önkormányzatának segítségével, a Körmendi Kulturális Központ és Faludi Ferenc Könyvtár támogatásával, a Csaba József Honismereti Egyesülettel, valamint a Körmendi Kulturális Műhellyel együttműködve megtartották Magyarországon a konferenciát, amelyre eljött dr. Gerardo Peña Matheusis, Móricz János ügyvédje, aki dokumentálta az egész felfedezést.

 

 

Az ő könyvét mutatták be most egy pesti beszélgetésen, amelyen részt vett dr. Jaime Augusto Barberis, Ecuador Köztársaság nagykövete, Domingo Santiago Cullen, az Argentin Köztársaság nagykövete; mindketten rendkívüli jelentőségűnek tartják a magyar kutató munkásságát, és a jövőben is támogatják a munka folytatását. Ebbe kapcsolódott be Purisaca Golenya Ágnes író, kutató, aki ugyancsak több könyvet publikált a témáról.

 

Az ügyvéd, a tekintélyes terjedelmű, spanyol nyelvű könyv szerzője, nem tagadta, hogy amikor Móricz János felkérte a képviseletére, képtelenségnek tartotta a kutató elméletét. Azt szabta feltételül, hogy neki is mutassa meg a barlangot és mindent, amit talált. Azután már nem kételkedett.

 

Ruth Rodriguez Sotomayor 38 éves kutatási eredményei alapján – amelyben sok nép nyelvét, szavait, írásait, helyiségneveit és személyneveit vizsgálta a preamerikai időkből – állítja, hogy a nyelvek eredete az ősrégi idők népvándorlásaiból kapcsolódik össze. Szerinte Ecuadorban bizonyos helységnevek például a szanszkrittal rokoníthatók. Utalt rá, hogy az indiai szent könyvekben szó van a kaua-moja népről, amely az óceánt átszelve érkezett.

 

A találkozón az Explorer Klub és a Móricz János Egyesület újabb expedíció tervét jelentette be.

 

http://infovilag.hu/hir-23698-taltosok_barlangja_ecuadorban_moricz_jan.html

 

Hozzászólások: