2012 - A tudomány és a próféciák kereszttüzében

Az ördög a részletekben rejtőzik – tartja egyik régi mondásunk, és úgy tűnik, a világvégének megjósolt 2012-es időpont rejtélyéhez is talán úgy kerülhetünk közelebb, ha a felszíneshírverések mögé kukucskálunk egy kicsit, a mélyebb összefüggések meglátásával.

Az eddigi világvégi próféciák körül megközelítőleg sem alakultak ki olyan harsány és sokszor egymásnak ellentmondó álláspontok, mint a mostani közelgő 2012. december 21. körül. A kommunikáció tudományának első számú szabálya: nem az a fontos, mit mondanak, hanem az, hogy ki mondja! Ehhez meg kell ismernünk egy kicsit jobban a kinyilatkozások forrásait.

Mit mond a tudomány?

Induljunk ki abból, amit tudunk. Miket prognosztizálnak nekünk 2012-re? A tudományos körök elismerik, szóba jöhet pólusváltás, a Föld elektromagnetikus energiájának csökkenése, napkitörések. Mindezek hozadéka drasztikus klímaváltozás, a póluseltolódás miatt az elolvadó sarki jég veszélyes árvízzé válhat, az erősödő naptevékenység ugyanakkor szó szerint súlyosan égető problémává nőhet. Már rég lecsökkent ugye a védelmező ózonpajzsunk, a földi légkörbe akadálytalanul hatolhatnak be a káros sugárzások, légköri szennyeződések. A felborult geomagnetikus erőtérben aztán ki tudja, mi mit vonhat maga után: a műholdak leállását, az energiaelltátás kiesését, és e kettő gyakorlatilag ellehetetleníti a mindennapi életet, hisz a mai társadalom teljes mértékben e két alapvető forrásra rendezkedett be. Megszűnik a kommunikáció, ami leállítja a közlekedést. Leállnak az üzemek, nem jut el az élelmiszer a rendeltetési helyre. A megváltozott klíma és erőtér minden bizonnyal természeti katasztrófákat idéznek elő (árvíz, tűzvész, vulkánkitörések, földrengések), de nem vethető el egy meteorbecsapódás sem. És még csak a legelső sorban jelentkező követkeményeket vettük sorba.

A sajnálatos a fentiekben az, hogy mindez a borzalom könnyen bekövetkezhet különösebb egyébb kozmikus változás nélkül is, ezek okozói nagyrészt mi magunk vagyunk.

Próféciák és asztronómiai konstellációk

Az úgynevezett próféciák közül a legismertebbek és legfontosabbak: a Biblia Jelenések Könyve, a Maják és a hopi indiánok “prófáciái”  valamint a védikus tanítások. Ami abszolút közös bennük, és ez kell, hogy legyen további fejtegetésünk alapköve: egyikük sem a “világ végéről”, hanem a korszak (eon) végéről beszél. A prófécia azért idézőjeles, mert igazából szó sincs prófátálásról.  Sőt, a maják jéghideg asztronómiai naptárt hagytak rank, a hopik pedig minden “tanításukban” hozzáteszik: minden az emberiségen múlik, tendenciák, lehetőségek és követkemények vannak. Mindkét nép korszakokról beszél, a maják naptára egyszerűen azért tart 2012-ig, mert a világegyetem ritumusa alapján szerkesztett naptárrendszerükben akkor van egy “váltás”: a galaktikus Új Év, ha úgy tetszik. Értelmetlen lenne továbbvinni, nem is lehet, a “O” ponttól egy új naptárt kell használni. De haladjunk tovább!

A Biblia világosan kimondja: jelek lesznek az égen, a Napban, a Holdban és a Csillagokban. Ezzel teljesen összecseng a maják hires asztronómiai Naptára, mely bonyolult számításokkal tárja elénk a már eléggé ismert nagy konstellációk (a bolygók, sőt ez esetben a naprendszer meghatározott állásait) időpontjait. Ezek közül a legfontosabb jelenség, hogy a Nap áthalad a Tejútrendszer tengelyén, vagyis az egyik “térfélről a másikra” kerül.  Ez ugyanis nagyjából 26 ezer évenként következik be.  És innen jönnek a spekulációk. Hogy került be a köztudatba a maja naptárból egy jeles nap,  december 21, mint a lehetséges dátum a “végítéletre”?  Egy biztos, nem aznap ugorja át a bűvös tengelyt a Nap! Ez az átlépés a Nap lassú járása miatt 72 év alatt történik – és kapaszkodjanak meg, már 1998-ban elkezdődött! A jeles dátum nem más, mint a “hosszú naptár”, az 5125 éves ciklus ( a galaktikus év egy ciklusa) utolsó napja, ami történetesen a  téli napforduló napjára esik. Ez a  majáknak mindent jelentett, csak rosszat, véget nem! Ugyanis ez a Nap születése. A legvidámabb nap és ünnep volt számukra, és nekünk is az, hisz akkor ünnepeljük a karácsonyt, a Fény születését. Ez a kétszeresen kitüntetett nap egy 72 éves folyamat közepén van, ami egy még nagyobb ciklus, a galaktikus év végét jelenti. A jeles nap nem más, mint alkalom a pezsgőbontásra és koccintásra: egy hivatalos galaktikus év véget ér és kezdődik egy új.

A másik konstelláció, a Tejút közepe és a Nap együttállása pedig csakis “örömforrás” lehetett számukra. A Tejút közepe ugyanis a maják –és több más nép számára is – a kozmikus Méhet jelentette: innen születtek a csillagok! És valóban, a modern tudomány ezt ma már bizonyította. Egyrészt tehát semi negative végitélet nem bontakozik ki az asztronómiai Naptárukból. A fenti többszörös együttállás tehát elsősorban egy új ciklus kezdetét, a Nap szent háromszoros ujjászületését jelöli.

Az időnek nemcsak mennyisége, hanem minősége is van!

Sőt! A régiek szerint elsősroban minősége volt. Nehéz beleképzelnünk magunkat az ő “próféciáikba”, amik időkre vonatkoznak, és őrült módja számolgatunk, pedig még a majáknak is sokkal fontosabb volt – és talán ez üzenetük fő tárgya – egy minőségi változás, valami újnak, újdonságnak a születése. Mint láttuk, a maják a legnagyobb örömeivel, az őjjászületés, átváltozás, felébredés, a fény megérkeztét jelentett az a korszak, amit most mi élhetünk át. A nagy átmeneti időszak a a galaktikus nász, aminek a gyümölcse konkrét új csillagok de egy új “világ”, egy úja éra születése talán új földi energiákkal, új pólusokkal de mindenképpen új szemlélettel, új lelkülettel.

A hopik “próféciája” meg pléne nem vonatkozott a mi lineáris idővonalukban egy adott pillantra sem, hisz a hopiknak az időre megfelelő szavuk sincs. Ezeknek a népeknek egész világnézetébe kell belehlyezkedjünk ahhoz, hogy ne essünk a mai félremagyarázsáok és ijesztgetések csapdájába.

A pohár félig üres vagy félig teli?

Ismert beugratós kérdés annak tesztelésére, optimista vagy pesszimista a válaszadó. Merthogy ez attól függ, ugye. Ugyanígy, ha valaminek a kezdetét ünnepeljük, azzal együtt valaminek a végét, akárcsak mint Szilveszterkor.

Az, hogy egy másik korszak, kor köszönt rank, nem vitatható. A harci szekértáborok a szerint oszlanak meg, hogy ez jó lessz avagy rossz. A válasz egyszerű: nézőpont és ízlés kérdése. Ismert az a mondás is, nem a problémával van baj, hanem azzal, ahogy hozzáállunk, ahogy megéljük.