Újjászületéseink

» » ajánló        

 

(1. rész)

 

Mindannyiunknak voltak, vannak és lesznek fogadalmai az óév utolsó estéjén. Az új évhez mi sem tartozik hozzá szorosabban, mint a változások és a megújulás reménye. Természetes vágyunk, hogy egyre egészségesebben éljünk, a megannyi rossz szokást elhagyjuk, hogy életünk folyamán mi magunk is egyre jobb emberekké váljunk. Azonban bármennyire is tisztán látjuk a „rosszat”, amit át kell alakítanunk, amitől meg kell válnunk, mégis kutya nehéz.

 

Jól ismert közmondás, hogy az örömöt is legalább olyan nehéz elviselni, mint a bánatot. Ugyanígy, a pozitív változás is legalább annyi feszültséggel jár, mint a negatív. A pszichológia részletesen foglalkozik a „kényelmi zónával”, amiben a legjobban, a legnagyobb biztonságban érezzük magunkat. Ezek a megszokott életkereteink, a megrögzült szokásaink, amik, legyenek sokszor kevésbé vonzóak a szemünkben, úgy érezzük, valahol mégis a „mieink” és tudat alatt is ragaszkodunk hozzájuk. Ezért igényel gigászi erőfeszítéseket még a legkisebb változtatás is.

 

Sokszor egy frizuraváltoztatáson is hónapokig képes tipródni egy nő, pedig hol van ennek a súlya a legdrámaiabb átalakuláshoz, az élet és halál misztériumához képest! Az Én-kép (amit mi saját magunkról vélünk) a személyiség talán legbonyolultabb „alkotórésze”. Komplikált folyamatok eredményeképpen összekovácsolunk  magunkról egy képet, és ezzel azonosítjuk magunkat. A vallás, a pszichológia, a misztikus bölcseletek ezen az egy ponton mind egyet értenek abban, hogy ez bizony életünk legnagyobb tévhite. Mi magunk távolról sem vagyunk azonosak azzal a „képpel”, aminek magunkat hisszük! A reinkarnáció tanításában ez a kép, az Én, az Ego jelenlegi életünkben mint egyéniség játssza el aktuális élet-szerepünket a világ forgószínpadán. Ha elképzeljük, hogy a legkisebb változtatás is átfesti ezt az érzékeny önképet, talán jobban érthető, hogy miért rettentő nehéz megváltoznunk.

 

Az újjászületésről nem is beszélve!

 

A kereszténység alapvető tanítása az újjászületés, ami a „megtérés”, az Istenhez való „visszatérés” következménye. „Bizony mondom néktek, nem mehet be a Mennyeknek országába, aki nem születik újjá víztől és lélektől”, tanítja Jézus. Hatalmas misztérium ez, a Krisztus előtti összes misztikus beavatás erre a teljes átalakulásra koncentrált. Valami katartikus élményt élhetünk át, és szó szerint magunkra sem ismerünk.

 

Miről is van szó?

 

Az összes vallás és bölcselet úgy tartja, az ember –eltérően a Föld egyéb élő lényeitől, a növényektől és állatoktól – Isten „képére”, hasonlatosságára teremtetett. Sőt, nemcsak hasonlíthatunk Rá, hanem Jézus azt állította, a gyermekei lehetünk. Ha belegondolunk, mit is jelent ez valójában, megdöbbentő eredményre jutunk. E szerint a megtéréssel, egy lelki átváltozással halandó emberből halhatatlan Isten-gyermekké, Isten-emberré változunk! Ha valakinek már volt transzcendens tapasztalása, tudja, érti, itt hatalmas erők működnek közre és valóságos átalakulás történik. Egész gondolkodásunk megváltozik, másképp beszélünk, cselekszünk és nagyon sokszor eddig ismeretlen „képességeink” is születnek! Valóban erről van szó! Egy másik erőtér, dimenzió, világ energiáit is képesek vagyunk magunkba fogadni, felébresztve ezáltal eddig szunnyadó képességeinket, érzékszerveinket. Szó szerint egy új lény születik!

 

Lehet erre valamiféle racionális magyarázat?

 

Úgy tűnik, a génkutatás a segítségünkre siet ebben.

 

„Induljunk ki abból: ha Isten gyermekévé leszünk, az Ő családjához tartozunk. Minden családnak vannak testi és lelki jellegzetességei, hiszen a biológiai génjeinket a szüleinktől kapjuk. Isten gyermekévé lenni azt jelenti, tőle kapsz közvetlenül gént. Ez az újjászületés. Gyakorlatilag egy más fajú lénnyé válsz. Istentől születni azt jelenti, aktiválod az Isten-gént. A Szentlélek egy hatalmas tisztaságú energia. Ez nem kapcsolódhat csak úgy össze az emberrel, annak akarata nélkül. Amikor döntésünkre aktiválódik ez az Isten-gén, fokozatosan áthangolódik az egész szervezet. Azt már kezdik pedzegetni a génkutatók is, hogy valami kód építi fel a sejtjeinket, a szervek, az egész szervezet a rendelkezésünkre álló génkészlet alapján ölt anyagi formát. Ha ehhez aktiválódik az Isten-gén, szervezetünk képes lesz egyre magasabb rezgésű energia működtetésére. Szó szerint átalakul a szervezetünk, minden sejtünk megújul. A Szentlélek átmossa az embert. Új szívet kapunk  - így írták körül a régiek. Amíg az Isten-gén nem aktív, csak a nagyon sűrű, látható-érzékelhető testünk működik, a sejtjeink csak ennek megfelelő rezgésű energiák befogadására képesek.  Ebben a téridőben mozgunk csak, ilyen szintű ismeretek juthatnak el hozzánk. Az istengén aktiválásával egyre finomabb rezgésünk lesz, egyre újabb ismeretek jutnak el hozzánk és olyan képességeink is lesznek, melyekkel ebben a téridőben olyan dolgokat viszünk véghez, amit itt úgy hívnak: csoda.  

 

(részlet AZ ARANYASSZONY ÚTJA útja című könyvből)

 

Ha még az újévi fogadalmak megtartása is oly nehéz, ha a legkisebb változás sem megy könnyen, érdemes egyáltalán az Isten szerinti újjászületésre gondolnunk?

 

Pál apostol részletekbe menően foglalkozik az „óember és az új ember” dilemmájával a rómaiakhoz írt levelében. Mai nyelven úgy fogalmaznánk, az Ego harcol a Felettes Énnel. A misztika úgy tanítja, az embernek van egy örök része, egy örök valója, Én-je, amit Isten lehelt belénk, és van egy „földi”, halandó én, az Ego. Ez utóbbi az, aminek van személyi száma, lakáscíme, amit ruhákba bugyolálunk, aki nevet, sír, szeret, fél, egyszóval ebben a téridőben létezik. Az örök részünket lehet, hogy soha meg sem ismerjük, mert ennek felébresztése „embernek lehetetlen”, ahogy Jézus tanítványai fogalmaztak. Újjászületésünkben a Szentlélek a „bába”, mert e legszentebb és legtisztább Erő közreműködése nélkül ez lehetetlen. 

 

Valamikor a hajdani Édenkertben történt, hogy a halhatatlan Isten-ember halandóvá vált. A kozmikus dráma meseszerűen maradt ránk, miszerint a „kígyó csábította tévútra az embert”, aki evett a tiltott Tudás Fájáról. Ki és mi lehet ez a kígyó, aki képes ekkora genetikai módosulást okozni?

 

Nos, ismét a géntudományhoz fordulunk. Ma már tudjuk, hogy a DNS-lánc „kígyószerű” kettős spirál. A kígyóra „hallgatni” és „elbukni” nem más lehetett, mint egy óriási átváltozás – negatív irányba! Halhatatlanból halandóak lettünk. Ám minden vallási tanítás, a keresztény evangéliumok (örömhírek) mind arról szólnak, hogy bizony van visszaút. A változás kétirányú! Az újjászületés, az Isten-gén aktiválódása tehát egy valóságos visszaváltozás, egy genetikai „visszamódosulás”. Jézus legnagyobb tanítása ezért volt egyszerű: kérjétek a Szentlelket, aki visszavezet benneteket. Azt mondta, aki hisz, az nagyobb dolgokat vihet végbe, mint amiket nekünk földi élete során mutatott. Márpedig ő még halottakat is feltámasztott. Újjászületett Isten-emberekként micsoda hatalmas „csodákat” vihetnénk véghez!

 

Ebből a perspektívából talán érthetőbbé válik, miért képesek egyes emberek látszólag megmagyarázhatatlan gyógyításokra, a jövőbe vagy a múltba látni, a szokásos téridőnkön túli tartományokat is érzékelni. Ezeket a képességeket nevezzük ma paranormálisnak. Pedig, ezek mindannyiunk számára normálisak, vagyis mindennapiak lehetnének. Csak egy mustármagnyi igazi hit kellene hozzá.

 

Hozzászólások:

Ez a weboldal cookie-kat használ. A böngészés folytatásával hozzájárul azok használatához. További információkElfogadom