AZ ISZLÁM ÉS AZ ISTENNŐ-FORDÍTÁS

» » ajánló        

Kedves Olvasók, Barátaim!

 

 

Íme az előző cikkemben említett angol nyelvű hivatkozás megígért fordítása:

 

 

Az Iszlám és az Istennő

 

 Olyan gyakran ábrázolták kizárólagosan férfiközpontú, patriarchális hitként az iszlám vallást, hogy sokan sosem sejtették benne a női minőség központi fontosságát, és döbbenten fedeznék fel, hogy az a kezdetektől fogva benne rejlik. Részben talán a női minőség metafizikai értelemben vett bensőséges jellegének betudhatóan, az iszlámnak ez az aspektusa meglehetősen rejtetten létezett - de ettől még nem kevésbé fontos számára. Az utóbbi években sok vita zajlott és sok ellentmondás merült fel azzal kapcsolatban, hogy miként lehetne a kereszténységet úgy átformálni, hogy tartalmazza isteni szinten a női minőséget, ezzel szemben az iszlámban soha nem merült fel ilyen probléma, mert a női alkotóelem mindig is jelen volt benne, különösen a szufizmusban. 

 Bár a férfi és a női minőség egyaránt az Isteniből eredezik, különös figyelmet szeretnék most szentelni a női aspektusnak az iszlámon belül, hogy segítsek helyrebillenteni az egyensúlyt, hiszen az iszlám női oldala mellett ezidáig többnyire elsiklottak. Emellett az iszlám forrásokban és az iszlámból kinőtt szufi hagyományban azt találjuk, hogy világosan és kifejezetten előnyben részesítik Allah női aspektusát, különösen a végső Isteni Valóság alapvetően női mivoltát.

 

 

Az Isteni Méltóság és Szépség polaritása

 

A hím- és nőnem megkülönböztetése nemcsak egy biológiai szempont, de az emberi lét alapvető eleme is. A biológián túl  a pszichológián és spiritualitáson keresztül  visszavezet  magához az Isteni Létezéshez. Az Isteni Valóság legmagasabb szintjén, Allah a Tökéletes Egy.  A férfi és női minőség kettősségének gyökere magában az isteni létezés természetében található. Allah eszenciája felülemelkedik a kettősségen, a (női-férfi) kapcsolatokon, túlmutat a hím- és nőnemen.  Még az Isteni természet szintjén is ebből gyökerezik a férfi és a női oldal. Magasabb szinten Allah egyszerre abszolút és végtelen. Ez a két tulajdonság a férfi és női kettősség legmagasabb szintű ősi eredete.  Mivel minden férfiban és nőben tálalhatóak egyaránt férfias és nőies elemek, ezért a férfi és a női minőség nem egyezik teljesen a hím- és nőnemmel. Tehát az, hogy Allah Abszolút, a férfi minőség alapja, az hogy Allah Végtelen, a női minőség alapja. A Koránban Allah önmagát a kegyelem és irgalom nevében nyilatkoztatta ki, Méltóság (jalâl) és Szépség (jamâl) néven került a köztudatba. Míg a Nagylelkű, az Irgalmas, a Megbocsájtó a Kegyelem vagy  Szépség megnevezései, addig a Számonkérő és Igazságos a Szigoré vagy a Méltóságé. A nevek szintjén a férfi és női oldal alapelvei a következők: a Méltóság megnevezés a férfi, míg a Szépség a női oldal alapmintája.

Vis-à-vis szó jelentése, Allah a Teremtő. Ez az isteni tevékenység a férfi oldalt, a tetterőt, a mozgást, a szigort képviseli: Allah a Törvénykező. Allah több mint a világ megteremtője: al-Khâliq, a Teremtő, csupán egy az Isteni nevek közül. Isten nem vett teljes egészében részt magában a teremtésben. Allah végtelen, a szó pedig véges. Allah “nem-teremtő “ aspektusa az Istennőséggel harmonizál. Ez az, amire a szufi költészet utal, mint női minőség. A szépséges Kedves ábrázolásai Isten metakozmikus mivoltára utal, nem a teremtőre.

Ezért mondja Ibn al-‘Arabî, hogy Allahot megnevezhetjük férfi és női neműként is, huwa (He) and hiya (She).

 

 

Isten női minőségének kifejezései

 

Néhány Istennel kapcsolatos kifejezés az arab nyelvben, nőnemben használatos. Ezek közül három kifejezés elemzése elengedhetetlen ahhoz, hogy megérthessük az iszlám női minőség dimenzióit. Allah egyik neve al-Hakîm , a Bölcs; hikmah azaz a Bölcsesség. Ha arabul azt szeretnénk mondani például, hogy „A Bölcsesség becses”, akkor használhatjuk a női személyes névmást: al-hikmah hiya thamînah, ami szó szerint annyit tesz, hogy „Bölcsesség, [she is (nőnem) =ő van] becses.” Ez összecseng azzal a rég elfeledett keresztény misztikus tradícióval (szofiológia-ford.megj.) miszerint a Bölcsességet nőneműként személyesítik meg, Szófia Istennőként, akit Szűz Máriához kötnek. A második kifejezés ‘rahmah' (kegyelem), mely Istennek az A lah utáni második legfontosabb elnevezéséhez kapcsolódik, al-Rahmân, az Irgalmas. Ez az arab anyaméh szóhoz kapcsolható: rahim, az élet forrása.

Az élet forrása az Isteni Irgalmasság, amelyből a női aspektus egyértelműen leszűrhető. A harmadik és egyben legfigyelemreméltóbb példa az Isteni Esszencia maga: al-Dhât, ami szintén női minőséget jelöl. Tehát az Isteni Esszencia egy Létezésen Túli Létforma, mely abszolút és minden emberi tulajdonságon túlmutat, tekinthetünk rá női minőségként. Ahogy a híres szufi mester, Najm al-Din Kubra a Dhâtról (Dhât: isteni esszencia) mint „isteni tulajdonságokkal rendelkező anyáról” ír. Ibn al-‘Arabî’s Fusûs al-hikam szerint, Mohamed próféta tanításaiban, a Hadíszban is megtalálható „az isteni esszenciához tartozó igaz női minőség elsőbbsége.” Ibn al-‘Arabî maga is így fogalmazott: „az Isteni Esszenciát szem előtt tartva néha én magam is nőneműként szólítom Allahot.”

 

Ezen a metafizikai síkon, a nőiességet a bensőséggel, míg a férfiasságot a manifesztációval kötjük össze. Egy hagyományos iszlám városban az emberek befogadják a szépséget. Mindenkiben fellelhető mindkét elem, lelki, testi és szellemi síkon. A tökéletes emberi lét- al-insân al-kâmil- a női és férfi minőség egyensúlya, azaz a nő és a férfi alapmintája. A szufizmusban a nők és a férfiak ugyanazokon a szertartáson vehettek részt, így az emberi spiritualitás tökéletesítése mindenki számára elérhető volt, ezzel ellentétben a  Theravada Buddhizmus azt vallja, hogy egy nőnek férfiként kell újjászületnie a nirvána eléréséhez.

 

 

Az Isteni imádat női ábrázolása a szufi költészetében

 

Az iszlámban, a szufi irodalom tartalmazza a legtöbb utalást a női minőségre. A szufi írások az egyszerű szerelmi történeteket is a legfenségesebbekké alakították át. A legismertebb ezek közül talán Layla és Majnun története. Egy egyszerű szerelmi történetként ismerik Arábiában, de a szufi költészet a perzsa irodalom egyik gyöngyszemévé emelte fel. Nem csak a nő és férfi közötti szerelmet szimbolizálja Allahban, de az ember Allah iránti szeretetét is. Ezekben a versekben a hősnőt olyan magaslatokba emelik, mely magát Istent is szimbolizálja. Istent a női szépség jelzőivel írják le. A hős az Istenség küldetését teljesíti be, ami férfias cselekedet. A kereszténységgel ellentétben, ahol Istent férfiként ábrázolják, a híveket pedig passzív női minőségben, a szufi történetek az Imádott Istent mint nőt ábrázolják, aki a Létezés nyugalmában várja míg a férfi rátalál.

A Laylá név a 'layl' szóból ered, melynek jelentése 'éj'. A sötétség a tisztát, az abszolútat, a formátlant képviseli. Az arab sivatagban az éjszaka egy határok nélküli realitás: a formák felbomlanak, nem láthatók sem homok dűnék, sem tevék, sem bármi más; minden formátlan, csak a sötétség létezik. Ez Isten tisztaságanak, formátlanságának szimbolizálása, Allah az abszolút. A sötétség elnyeli fényt, a forma megnyilvánulása felett, azaz a Létezésen Túl. Layla-t a versben haja feketeségéről és az éj szépségéről nevezték el. Ez tehát Isten e világon túli szépségére utal, túlmutat a teremtésen, melynek  elérése a szufi  legfelsőbb szintű célja .

 A Majnûn név szó szerint 'őrült'-et jelent, ám ebben a kontextusban inkább olyan személyre utal, aki nem átlagos lelkiállapotban van, az Allahot kereső embert szimbolizálja. Ebben a világban, ahol a legtöbben  megfeledkeznek Allah létezéséről, őrültnek tartják azt az embert, aki emlékszik rá. Majnun a Layla-ért epekedő, küzdő, kereső  férfit szimbolizálja, míg Layla csak ül és a haját fésülgeti. Az, aki vállalja az utazást Layla után epekedve, nem más, mint a szufik lelke.

 

A szufi irodalomban Allah, mint az Imádott, a ma‘shûq, mindig női ikonográfiával van ábrázolva. Habár az iszlám anikonikus (nincs emberi és állati alak ábrázolás) és képileg nem ábrázolja Allahot, szóbeli említése létezik. A szufi irodalom bővelkedik az ilyen női ábrázolásmódban megtapasztalt Allah-képpel úgy, mint az Imádott víziója vagy az Imádottal való egyesülés. Gazdag szókincs alakult ki, melyben a női test minden része, főleg az arc, az Isteni Valóságot szimbolizálja. Például, a szemöldök egy íjhoz hasonlít, melyből a kilőtt nyíl a szem pillantása, Allah szeretetének a nyila a szívünkbe és az önmagunkon túli megtapasztalásra késztet minket. Mint egy fátyollal borított nő szemei a hagyományos iszlám kultúrában – ahol nem láthatunk más csak gyönyörű sötét szemeket- a szerelemről szóló egész szókincsüket egyetlen pillantással kell kifejezni. A rubin-piros ajkak a bort szimbolizálják. A szufi irodalomban a bor a hétköznapi tudatunkon való túllépés szimbolizálására használt, amikor is egyesülünk Istennel. Habár a bor tiltott az iszlám törvényekben, a Paradicsomban tiszta bort lehet inni. Mivel a szufik a Paradicsomot evilágiként érzékelik azáltal, hogy a valóság magasabb szintjeinek belső megélését tapasztalják, a paradicsomi bor szimbolikusan hozzáférhető a szufizmuson keresztül. Itt, ennek a bornak a piros színe egyesült a női ajkak színével. Ugyanakkor az ajkak csókja az egyesülés és az intimitás erotikus jelképe.

 

Például, Rumi azt írja a Masnaviban:

"Királyok nyalják a földet, melyből testünk teremtetett;

ez a szellem leheltetett a testbe,

melyet ezer mámorral csókolsz –

csak képzeld el milyen lesz mikor szeplőtelen."

 

 

Isten képe

 

Van egy régóta vitatott kérdés az iszlámban: láthatjuk-e Allahot? A Próféta ezt írja a Hadíszban: A Paradicsomban az igazak látni fogják Allahot azzal a tisztasággal, mellyel a holdat látjuk a 14. éjszaka (telihold). Teológusok vitatták ennek a jelentését, de a szufik úgy tartották, hogy láthatjuk Allahot még ezen a világon „szívünk szemén” keresztül. Al-Hallaj egy versében ezt írja: “ra’aytu rabbi bi-‘ayni qalbî”  (Láttam az Urat a szívem szemével.) A szufik azt mondták, hogy mivel megtapasztalhatjuk a Paradicsomot e világon is, láthatjuk Allahot is. Mindig úgy írták le, ezt a teofánikus élményt, mint egy női képet, a női alakot, mint a kép tárgyát.

A Tarjumân al-ashwâq, ami Ibn al-‘Arabî szerelmes verses gyűjteménye és a tanult és gyönyörű perzsa nő, Nizammal való mekkai találkozás után került összeállításra, tele van az Isteni Nőiességre mutató képekkel. A könyvének utolsó fejezetében Fusûs al-hikam elmondja, hogy a férfi számára Allah legfőbb megtapasztalása a nő alakjában történik a szexuális egyesülés során. Allah imádása a nőben a lehető legmagasabb formája az imádásnak.

Mivel az Isteni Valóság elérhetetlen az Esszencia tekintetében, és imádni csak valamilyen anyagot lehet, Isten imádása a nőben a legintenzívebb és a legtökéletesebb; és az az egyesülés, mely a legintenzívebb (érthetőbben mondva, mely ezt az imádást segíti elő) az a házastársi szexuális együttlét.

 

 

Allah, mint Anya

 

A kereszténységgel ellentétben, az Iszlám sose ábrázolta Istent Atyaként. Ilyen összehasonlítás teljesen egy iszlám társalgás határain kívülre esik. Viszont a muszlimok mindig könnyen és természetesen beszéltek Allah anyai sajátosságairól.

Mohammed próféta volt az első, aki az anyák példáját használta Allah könyörületességének ábrázolásához. Egy csata után, a Próféta és társai egy csapat nővel és gyermekekkel találkozott. Az egyik nő elveszítette a gyermekét és folyton őt kereste, melleiből ömlött a tej. Mikor megtalálta, örömmel rakta melleihez és megetette. A Próféta megkérdezte a társait: „Gondoljátok, hogy ez a nő képes lenne tűzbe vetni saját fiát?” Azt felelték: „Nem.” így azt mondta: „Allah könyörületesebb szolgáihoz, mint ez a nő a fiához.” (al-Bukhari Hadísz gyűjteményéből)

A másik al-Bukhari-féle Hadísz leírja, hogy egy mekkai muszlim hódítás alatt egy nő szaladgált a forró napon gyermekét keresve. Miután megtalálta odaszorította a melleihez, azt mondva: „Fiam, fiam!” A Próféta társai látták ezt és sírva fakadtak. A Próféta örült látva a könyörületüket és ezt mondta:” Ennek az asszonynak a fia iránti kegyelmén tűnődtök? Ő, kinek kezében az én lelkem van, az ítélet napján, Allah több kegyelmet fog mutatni hívő szolgái felé, mint ez az asszony a gyermeke iránt.”

 

Jalal al-Din Rumi, a Masnavi egy csodálatos részében (Visszatérés Allahhoz) utal a gyermek Mózes történetére és közvetlenül úgy szólítja meg Allahot, mint „Anya”:

 

"A Feltámadás napján, Nap és Hold többé nem szolgál:

és a szem megakad ragyogásuk forrásán,

majd látja a Tőle kölcsönkapott örök hazát,

és az örök otthonból elindult karavánt.

Ha egy ideig kellene is dajka

Add vissza majd kebleid, Anya.

Nem akarok dajkát, Édesanyám tisztább.

Úgy, mint Mózes, kit szintén anyja dajkált."

(Masnavi, V:701)

 

A Mekkában álló Kába, az iszlám világ szíve és középpontja, természetesen kötődik a női ábrázoláshoz, a Létezésen Túli Nőiség fekete leplébe burkolva. Középkori írók és költők gyakran hasonlították az iszlám legszentebb helyét elfátyolozott menyasszonyhoz vagy áhított szűzhöz, különösképpen zarándoklat során. Céljuk az volt, hogy megérintsék és megcsókolják a fekete követ, az ő szépségfoltját. Khaqani volt az a perzsa költő, aki leggyakrabban használta ezt a jelképrendszert zarándok verseiben. De más tekintetben a Kába nevének eredete is árulkodó az arab nyelvben. Bár maga a ka’bah szó kockát jelent, nagyon közel áll a ku’b szóhoz, melynek jelentése női mell. Ez megfelelő metaforának bizonyul, mert a Kába valóban táplálja szellemi áldásának tejével mindazokat a híveket, akik érinteni és csókolni jönnek. Figyelembe kell vennünk a Fekete Kő foglalatának szembetűnően nőies Yoni formáját is.

 

 

A Próféta női lelke

 

Mohamed próféta lelkében legbelül egy mélységesen női természetet hordozott. Amikor Társai megkérdezték, kit szeret a legjobban az egész világon, azt válaszolta, hogy a feleségét, Aisát. Meglepődve hallották, hogy egy nő iránti szerelemről beszél, mivel ez új fogalom volt számukra. A férfiak közti bajtársiasságban gondolkodtak. Így hát megkérdezték, melyik férfit szereti legjobban. Azt felelte, Abu Bakr-t, Aisa apját, aki érzékenységéről volt ismert. Ezek a válaszok összezavarták Társait, akik patriarchális értékek szerint nevelkedtek. A Próféta először mutatta meg nekik a Nőiség iránti tiszteletet.

Al-Kawthar, a 109-es surah a Koránban különösen sokatmondó betekintést nyújt a Próféta női lelkébe. Akkor tárult fel, amikor ellenségei gúnyolták, hogy nincs fiúgyermeke, csak lányai, míg nekik fiak adattak, hogy továbbörökítsék patriarchális világukat. Allah a következő vigasztaló üzenetet küldte a Prófétának: „Al-Kawthar adatott néked… bizonnyal aki gyűlöl téged, levágatik (a leszármazottak sorából).”

Mi tehát al-Kawthar? Életadó vízzel teli szent tó a Paradicsomban – egy mélyen női jellegű szimbólum. A Nőiség mennyei felmagasztalását jelképezi a patriarchális társadalommal szemben. A Kawthar név ugyanabból a tőből származik, mint a kathîr vagyis bőség, az égi Végtelen, az Istennő minősége.

 

 

A Nő mint Teremtő

 

A szufi irodalom egyik legőszintébb kijelentése az Istennői princípiumról Rúmi Masnavi-jában áll. Egy, a kedvesség és gyengédség női minőségeit dicsérő szakaszban, mely egyre ismertebbé válik a feléledő Nőiség e napjaiban, így ír:

 

"A nő Isten ragyogása, nem a te kedvesed.

Ő a Teremtő – azt mondhatnánk, ő nem teremtetett."

(Masnavi, I:2437)

 

 

A Női elsőrendűség az Iszlámban

 

Kívülről nézve az iszlám férfi-uralmú hitnek tűnhet. Ez azért van, mert a külső szempontok, mint például a szent törvény, mely a társadalmi rendet irányítja, Allah jalâl(méltoság) tulajdonságainak megnyilvánulásai. Az iszlám rejtett oldala, melyet a külső világ kevéssé ismer, a bensőségesség értékei mentén él és lélegzik, a szerető, megbocsátó, könyörületes Isteni Jelenlét alapján, mely a szíveket közelebb hozza, ezek Allah Szépségének végtelen jamâl(szépség) aspektusai. Allah női természetének örök elsőrendűsége egy qudsi Hadísz-ban van megalapozva: „Irgalmam megelőzi haragomat” (rahmatî sabaqat ghadabî).

Mindenek felett Allah nem teremtett Lényegének végtelen örök rejtélye az Isteni Nő, a végső szellemi valóság, mely hívja az Allah-t szeretőket, hogy a tökéletes békét megtalálva hazatérjenek.

 

Forrás: http://www.patheos.com/blogs/wrestlingwithyourself/2013/05/islam-and-the-divine-feminine/

 

Köszönjük a fordítók munkáját!

Név szerint: Varga Korinna, Zemlényi Jusztina, Karasz Rita, Gál Katalin, Szabó Anna Vilma, Farkas Éva

 

Hozzászólások:

Ez a weboldal cookie-kat használ. A böngészés folytatásával hozzájárul azok használatához. További információkElfogadom