A TEJ ÉLET? ERŐ? EGÉSZSÉG?

KÉK ÉLETMÓD PROGRAM

AZ ÉLETŐRZŐK EGYESÜLETE TÁMOGATÁSÁVAL 

(Egyesületünkről ITT tájékozódhatsz)

 Kedves Barátom!

Először is elnézést kérek, hogy kivételesen hó elején küldöm a hírlevelet, de egy kissé összetorlódtak a tennivalóim és késve jutottam az újabb témakör összeállításához. De remélem, azzal senkinek nem okozok csalódást, hogy most sem egy könnyed életmódváltozásról fogunk elmélkedni. Ami amúgy is evidens és könnyű, arról nem kell külön programfüzetet összeállítani, ugye? Csakis olyan ötleteket, információt igyekszem megosztani veletek mindig, amik a legtöbb embernek első hallásra meglepőek, sőt vitathatóak is. Mert csak ilyenekről írok, beszélek egyébként.J Másról nem érdemes!

Életmódváltó programfüzetünk előző számában megosztott eléggé felkavaró hús-ellenes írásomra negatív visszajelzést nem kaptam, amit reményeim szerint inkább annak tudok be, hogy olvasóim közt több a húsmentesen, tudatosan élő, és nem szimpla tiszteletteljes hallgatás miatt volt nagy a csend. Néhány pozitív levelet viszont kaptam, amiben leginkább azoknak örültem, akik eddig még nem gondolták át ilyen mélységben e kérdést, még fogyasztanak húst (bár mindenki hozzátette, hogy már „keveset”) és komolyan megfontolták, sőt eldöntötték, hogy felhagynak a hússal. Ez persze, nem megy általában egyik napról a másikra, és szívből javaslom, aki ezt fontolgatja, mindenképpen kapcsolja össze ezt a változást más, úgynevezett „aktív” változtatással. Az elhagyás ugyebár tekinthető „passzív” változtatásnak, ám ez lemondásként kerül elménkbe, ami ellen küzdeni fog és igen megnehezíti a dolgunkat. A szervezet egyébként is a húsmentességet követő két hét múlva körülbelül elkezd tisztulni, ami akár egész kellemetlen mellékhatásokat jelent. Ezért fürdőkúrával, légző gyakorlatokkal, intenzívebb mozgással feltétlenül támogatni kell ezt a változási folyamatot. Valamint, el kell kezdeni egyre több fantasztikus vegetárius ételt főzőcskézni, hogy lekössük a tiltakozó elmét és átverjük az ösztöni szintről kiabáló íz-vágyakat.

A húsevés ugyanis elképesztően sok fűszer, tartósító és só (ízfokozókról már ne is beszéljünk) fogyasztásával lehetséges csak az ember számára, tehát a konkrét hulladékon kívül még rengeteg egyéb lerakódást, íz-emléket kell kitakarítanunk. (apropó, következő számunkban a vízivás és só fogyasztás szintén halálra manipulált kérdéseibe vetjük magunkat)

A húsevők túlízesítéséhez képest a vega élet egyértelműen egy-szerűbb. Bár megannyi vega irányzat igyekszik biztosítani minket, hogy ez nem kell, hogy így legyen, (és tényleg nem, hisz halálra lehet ízesíteni a zöldségeket is gond nélkül, a gyümölcsöket szerencsére max már csak túlcukrozni), én mégis előrebocsátom: az egészség, ne adj Isten a fogyás eredményessége pont azon alapszik, hogy első körben lenyesed a vágyakozásod az íz kavalkád, sőt íz-orgia után, ami bizony az egyre természetesebb és egyre egy-szerűbb ízek irányába terel majd. Ha fenn akarod tartani, akkor bizony a pszichéddel nehézfogású birkózásba kezdesz, ahelyett, hogy egy legyintéssel elhessentenéd. De erről majd a következő számban értekezem bővebben.

Mai témánk tehát ígértemhez híven szintén nem lesz könnyű és sokan biztosan erre is felhorkannak, mivel nem állunk meg a húsmentességnél, mert tovább lépünk a vagány vegánság felé. Igen, ez azt jelenti, semmiféle állati eredetű terméket nem fogyasztunk.

Már hallom is a paleo-őrület által megfertőzöttek méltatlankodását, amivel a zsírokat védik, de ígérem, erre is van épeszű megoldás, például, hogy egyáltalán ne egyél olyan ételt, amit bármiféle zsírban sütni kellene! A dinszteléshez, pároláshoz nem kell, a nyers ételhez meg főleg nem… és ha így eszel, és e mellett olykor elcsábulsz valamire, és megkívánsz egy hidegen sajtolt bio lenmagos kenyeret, hát jó étvágyat! Az egyik kedvencem. Mértékkel és józanul senkinek nem kell fanatikussá válni . Na, de ne szaladjunk ennyire előre.

Nos, bevallom, én két évtized vegetáriusság után váltam vegánná, úgyhogy tudom, milyen finom és mennyire hozzászoktunk a tejtermékekhez (mert most elsősorban csak ezzel foglalkozunk).

A tej: élet, erő, egészség - verték a világ fejébe pár évtizede, de olyan sikerrel, hogy nagyon nehéz felébredni a kábulatból.

Így is meginnád?

Én pár hónapja köszöntem el mindenféle tejterméktől. Én, aki a közeli kecskefarmról vettem háztáji tartásban élő kecskék tejét és eszméletlen kecskesajtokat gyártottam! Tiszta sajtüzem lett a vidéki házikóm, mióta ideköltöztem. Sőt, volt saját kefírgombám, és kecsketejből készítettem az isteni kaukázusi kefirt, ami szerintem konkrét függőséggé vált már nálam.

Tehát, tudom, mit beszélek, amikor a tejtermék-mentességet propagálom!

Első lépésben 3 éve hagytam abba a tehéntej ivást, mivel végre elhittem, hogy a nyár végi allergiámhoz köze lehet. Áttértem a kecsketejre és jócskán csillapodott is. Mondtam, hogy bizony milyen jó, mert a kecske ugye megeszi a parlagfüvet és a tején keresztül belénk jut.

Aztán amikor rájöttem, hogy hiszen ha a kecske képes rá, akkor én is, és a szárított parlagfű a mindennapi fűszerem lett, beláttam, csak emiatt nem kell kecsketejet innom (nem iktatunk be egy "sort" közém és a gyógyító növény közé). Na de finom volt, sőt mennyei! Naná, hisz a gusztustalan dolgokra nem lennénk rákattanva, nem igaz? Minden, aminek függőségében élünk, finom! Ez a lényege az ördögi körnek. (Mondjuk, ma már sok mindent kiköpnék, hisz kitisztulunk a nem egészséges „finomságtól”). 

Mivel akkoriban már sokat foglalkoztam a még egészségesebb táplálkozással, hamar rábukkantam olyan információkra, amik teljesen racionális alapon meggyőztek: a tej nem felnőtt élőlények számára van! Se az emberi anyatej ugyebár (milyen fura lenne, nem, ha boltban árulnák? Márpedig, bocs, de a logikánk illetve logikátlanságunk okán, így kellene lennie!), így se a tehén, se a kecskemama nem nekünk tejel. Hanem a saját borjának. És a borjak, akárcsak a gyermekeink, kellő idő után, mikor kinő a fogunk, áttérnek az ennek megfelelő táplálkozásra.

Ahhoz, hogy az állatmama tejeljen tovább, mint azt saját ciklusa, a borja táplálása igényli, meg kell erőszakolnunk. Na, ez esetben nem szó szerint, de amúgy a megtermékenyítésük szó szerint az, hiszen, mint az állítólag hőn szeretett lovak esetében, egy erőszakosan feldugott inkeciós tűvel történik! Az ember rég elvesztette azon jogát, hogy finnysákodjon e témában, mármint ahogy általában az állatokra tekintünk, velük bánunk! Így nincs az a szó, vélemény, ami elég durva lenne ahhoz, amivel leírhatnám, mit csinálunk élőlény társainknakl! Amikor készítettük barátaimmal, segítőimmel ezeket az anyagokat, bár nem volt új számunkra, de ismét sírtunk. Mindig sírunk és közben mélységesen szégyelljük, hogy az emberi faj közé tartozunk. Mármint azok közé, akik ilyeneket elkövetnek!

Tehát, mesterségesen be kell avatkoznunk a hormonrendszerébe ahhoz, hogy ne apadjon el a teje. Ugye, ugye… tudom, erre sokan nem is gondolnak. Megdöbbentem, hány, egyébként okos ember csap ilyenkor a homlokára, mert mi már azt hisszük, hogy azok az állatmamák csak úgy jókedvükből éveken át tejelnek, ők alapvetően „ilyenek”! Hát, nem, nem ilyenek.

Hormonális erőszakot  (IS) kell elkövetnünk bármely tejelő állat ellen annak érdekében, hogy elvegyük tőle azt, amit eleve nem nekünk állít elő saját testében.

No, ez az én morális tézisem, és amikor leesett a húszfilléres, erre csak rárakódott minden további horrorisztikus és megdöbbentő infó ezzel kapcsolatban.

Amikor gyermekeim még piucik voltak, a nyolcvanas évek végén, én már akkor is a piacra ballagtam ki kannás tejért, és ha kakaót készítettem nekik, akkor csakis valódi, főzést igénylő kakóporból. Még szerencse, hogy húst már akkor sem ettünk... Mégis óriási a lelkiismeret furdaláűsom, hogy túl későn szembesültem mindezzel, nem tudtam megkímélni szervezetüket ettől.  Vígasztal, hogy Lili unokám, aki ősszel lesz 2 éves, abszolút és szigorúan vegán! És, kicsattan az egészségtől, a védőnők huhogása ellenére (mondjuk ezt anno nekem is le kellett meccseznem a szocialista ovikban, hogy miért nem ehet a gyerekem húst és miért nem öltöztetem halálra stb..mire annyit mondtam, számolják össze hány gyerek van még az enyémek mellett, akik télen sem betegek... elhallgattak). Lili minden nap elrágcsál egy répát kb hathónapos kora óta, sőt, répa nélkül nem indulhat el sehova a család, sosem evett pékárut, csakis alakor lisztből sütött házi kenyeret, azt is ritkán, se cukrot, se mézet, se semmiféle hozzáadott édesítőszeres dolgot, semmi finomított, gyári terméket. Na ő, ellentétben a tejjel, élet, erő és egészség!

Az állattartás elfogadhatalansága mellett persze eltörpül jelentőségében, de azért tény, hogy ssaját egészsemben is bőven profitáltam, mióta elhagytam minden tejterméket (tojást már rég nem ettem, erről is írunk majd a továbbiakban). Szó szerint egy hónap múlva egy teljes konfekciószámnyit "dobtam le" magamról, anélkül, hogy bármi egyebet változtattam volna az étrendemen vagy többet mozogtam volna! Magasm sem hittem, pláne nem a koromban, amikor már nem annyira könnyű a testsúlyból leadni, a teljes anyagcsere folyamatokat javítani- de én vagyok az élő példa. Aki látott mostanában személyesen, alig hitt a szemének. Szóval, fizikai-egészségi szinten és azon túl, a morális értéekek tükrében nem megengedett semmiféle indokkal sem az állatok élelmiszerként történő tartása és elfogyasztása. 

Nézzük akkor aZ 1.  videót: A tej nem élelmiszer

HÁRI RICSI ROVATA:

Tejeljünk - A Tejes igazság (videó)

A tej élelmiszer? 

Kinek a teje, milyen fejlődési időszakban, és lehetséges, avagy szükséges- e egy más fajhoz tartozó komplex élelmiszer felhasználása az ember számára... napi szinten... napi többször?

Megdöbbentő tények a tej és tejtermékek valós egészségügyi hatásairól.

 "Mindenkinek szüksége van tejre" - halljuk mindenhol. De vajon azzal is tisztában vagyunk-e, hogy a tejérzékenység és tejallergia sokkal gyakoribb betegség, mint azt általában elismerik? 

Vagy pont, amit annyira hangsúlyoznak, hogy mennyi kalcium van benne, okozza a csontritkulást, mert a képtelenek vagyunk ilyen típusú, és ennyi felesleges Kalciumot feldolgozni,mivel nincs elég D-vitamin a szervezetünkben, és ami marad is, azt ennek a kalciumnak a megkötésére kell felhasználnia, így közvetve is elősegítve a csontritkulást, hiszen a kalcium nem tud beépülni, ha nincs elég D-vitamin.

Elgondolkodtunk-e már azon, hogy vajon nem csak egy marketingfogás ez az egész, vagy divatos szóval élve Elmeprogram megint az élelmiszeripartól, hogy egy másik állat tejét igyuk, együk, és készítsünk belőlük mindenfajta íncsiklandozó falatot? (kiegészítés tőlem: naná, hisz így az állatok, elsősorban ugyebár a szarvasmarha iránti szükséglet több oldalról indokolt!)

Vagy ha számunkra az egészség nem is annyira fontos, mert valljuk be, sok ilyen emberrel találkoztam már, elfogadható-e az, amit az állatokkal művelnek a nagy-, akár a kisgazdaságokban tehéntartás néven? 

Van-e jogunk kizsákmányolni, és ennyire meggyalázni a természetet?

Tudom, hogy ezek a dolgok első hallásra nehezen emészthetőek, akár a tej, de idővel, ha nem is eszel húst, be kell látni, hogy a tejtermékek fogyasztásával is ugyanazt a gépezetet támogatjuk, és működtetjük.

Már hallom az ellenvéleményeket, amivel magatokat akarjátok meggyőzni:

-"De hisz' sok benne a fehérje" - meglehet, de vajon van e ennyire szükséged, vagy egyáltalán az állati úgynevezett D (dead, halott) fehérje számodra egészséges e? És a zsírok, koleszterin, hormonok, antibiotikumok benne? Szükséged van rá? (kiegészítés tőlem: egy ideje kutatom ezt a fehérje-fóbiát, és mivel ez a DNS-ünk alapköve, hát, attól tartok, hamarosan e téren is megdöbbenhetünk! Amit eszel, azzá leszel, ugyebár, a kis malac fehérje engem ne építsen…)

-"az indiaiak több ezer éve tisztelik, szeretik a teheneket, és isszák a tejét, mégis élnek" való igaz, és az is, hogy szinte egész India vegetáriánus, és náluk a tehéntartás teljesen mást jelent, mint bárhol a világon. Nem vizezik, és általában nyersen isszák, nem cukrozzák, pasztörizálják stb. (nem az indiai Tescós tejről beszélek, nyílván ott is van már nyugati gazdaság)

Ha Te is képes vagy úgy tartani, tisztelni, és szeretni a teheneket, mint az indiaiak, akkor Te igyál nyugodtan, hidd el annak az íze is más lesz. (kiegészítés tőlem: arról nem beszélve, hogy az indiai tehén még az úgynevezett „ősi” típus, legalábbis az volt míg be nem darálta őket is a globalizmus, tehát tradíciójuk nem az európai, már régóta úgynevezett tőgy-tehenek genetikáját és ebből fakadóan tejösszetételét képviseli! Azok a Holstein-fajták, amik alig bírnak menni a tőgyüktől, kérem szépen valójában nem léteztek, kitenyésztett fajta, hogy az ember-állat minél többet ihasson a tejéből! Nézzünk pár sort  egy szarvasmarha tenyésztő tankönyvből:

„A testalakulás tekintetében az ivari dimorfizmus jól megfigyelhető. A finom, nemes tejelő jelleg, általában hosszú és mély, viszonylag lapos mellkassal, terjedelmes hassal, szikár, vékony csontozattal, illetve terjedelmes ideális teknő alakú tőggyel párosul a tehenek esetében. A fajta önfeláldozó típusú, ez azt jelenti, hogy a tejtermelés szintjének fenntartása érdekében saját tartalékait is mozgósíthatja. Nemesítésében a tejmennyiségre, és a jó gépi fejhetőségre törekedtek, e tulajdonságok tekintetében a fajta kitűnő. A fajta elsősorban a fogyasztói tej előállítására alkalmas. Nagy tejhozama, gépi fejésre alkalmas tőgye, jó technológiai tűrése révén az ipari rendszerű tejtermelő telepek legfontosabb fajtája.” Inkább nem fűzök megjegyzést ehhez, de ilyenkor felmerül a kérdés bennem: én és aki így viszonyul egy élőlényhez, vajon tuti egy genetikájúak vagyunk??? Bocs az őszinteségemért, de ez a legfinomabb, ami felmerül bennem ilyenkor) ITT A LINK

-"na de a tej kell a fejlődő szervezetnek" bizony kell, ráadásul az anyjától, fajtársától 7-20 hónapos koráig. Nem véletlen nem szoptatnak az emberek 17 éves kamaszokat.... furcsa lenne!

Írta: Ricsi

Sajnálom, ha ismét egy nagy kihívást jelent ez az út, de a kék-túra mérföldkövei közt ez egy fontos állomás!

Szeretettel:

Ágnes 

és az ÉLETŐRZŐK Egyesületének minden tagja