Életmód Mítoszok 1. szám

Kedves Barátom!

Előző két Életmód füzetünk nagyot durrant. Direkt nem címkézem se „jónak” se „rossznak” a visszajelzéseket, mivel akik a leginkább  visszautasították a húsevésről és állati termékekről közzétett nézeteimet, nagy valószínűséggel azoknál durrant a legnagyobbat…

Természetesen nem az szomorított el, hogy más véleményen vannak, Isten mentsen, hanem az, hogy még csak elgondolkodni sem  hajlandóak sokan, a belénk vert hiedelmek, mítoszok rabjaiként meg sem kérdőjelezik, hogy a sztereotip hivatalos lózungok esetleg hamisak és valóban húsevő lény-e az ember, vajon tényleg húsevő volt- ez ősember és a többi, mozdíthatatlannak hitt hatalmas tévedéseink. Én mindig csak egyet kérek: legalább 1% esélyt kapjak, hogy megfontolásra érdemesnek tartsák a közzétett információt, mielőtt csípőből tüzelve visszadobják nekem a labdát. Ráadásul, új érvek nélkül, a közismert és általam elutasított gondolatmenet mentén... Ezt tartom szomorúnak. 

          Én úgy vélem, hogy akik a hírleveleimre feliratkoznak, azok ismerik mottómat:

SEM A TÖRTÉNELEM, SEM AZ EMBER, SEM AZ ISTEN NEM OLYAN, AHOGY AZT NEKÜNK TANÍTJÁK!

Ahogy azt belénk verték. Elmeprogramokkal.

      Persze, ha azt elfogadja ma sok milliárd ember, hogy a vatikáni Sixtus-kápolna mennyezetén férfiúi nemi jelleggel az Univerzum Teremtő Istene néz le ránk szigorú tekintettel (KÉP), akkor a látszólag kisebb horderejű valóságok, miszerint az ember nem húsevő, nyilván teljesen zárt fülekre és szívekre találnak. Úgyhogy, ezen nem csodálkozom természetesen, de nagyon elszomorít.
Tehát, nemcsak a történelemkönyveket, de a biológia könyveket is át kell írnunk. Bizony ám.

     Messze vezetne egy hírlevélben az origóig gombolyítani a fonalat, miszerint az egész ős-ember képünk egy hatalmas kitaláció, hisz az eddig ismeretlen civilizációk igenis fellelhető nyomairól nem csak én tartottam évekig előadást, de még nagyon sok hazai és külföldi igazság-kereső, kutató. Az egész ősember-elmélet ezer sebből vérzik, és alapja nem egyéb, mint a darwini evolúciós elmélet elferdítése és konkrét földi érdekek irányába történt becsatornázása. Témánk fókuszánál maradva, többek között, pontosan annak elhitetésére, hogy egy állatszerű lény volt az ősember, amihez képest mi ma nagyon fejlettek vagyunk. Nos, csupán 10 évnyi előadásomat, könyveimet kellene idecitálnom ennek megcáfolására, a magasan fejlett és kifinomult előttünk élt civilizációk bizonyítékaival, amit már megtettem. Köztük én nem találtam azt az ősembert, akit elmeprogramként elénk vetítenek mindenféle további hazugság érdekében, de olyan aranykori ember-őst igen, aki képes volt tiszta energiával táplálni a mostaninál jóval finomabb testét. Nemhogy nem volt ragadozó, de hozzá képest mi valóban civilizálatlan ragadozókká váltunk. Mégpedig a szellemi devolúció eredményeképpen.

    És nem mellékesen, érdekesnek tartom, hogy miközben mammut csontokat megtalálunk, igen elenyésző az úgynevezett ősember-lelet. Annyi meg egész bizonyosan nincs, mely alapján a meginghatatlan kőbaltás ember, mint majom-utód bármilyen csekély szinten bizonyíthatná a kreált elméleteket.

     De még ha igaz lenne, hogy tudunk bármit, tudjuk, hogy tutira húsevő volt, akkor is mit mond a manipulált történelemkönyv? Azt, hogy az ember felfedezte a tüzet, hogy megsüthesse az elejtett állatot! Egy aránylag friss kutatás taglalja a neandervölgyi ember kihalásának és az ún. tűz használatának a kapcsolatát. (CIKK).E szerint a neander-völgyiek azért haltak (röpke több százezer év után), mert nem jutottak elég kalóriához a denaturált (tűzön sütött húsok) fehérjék hiányában. Na bumm. Az igazi sületlenség itt nem a neander-völgyiek nyers étele, hanem ez az állítás. Aki nem ismeri a denaturált (biológiailag inaktív, azaz nem élő) és a natív (élő) fehérje közti különbséget, annak még jól is hangozhat. Vagyis, a tápláló. élő eledel nem biztosít annyi kalóriát, mint a halott. Ráadásul simán és minden régészeti vagy egyéb bizonyíték hiányában tényként kezelik, hogy az ősember húsevő volt. Ebbe ne menjünk bele, mert semmiféle bizonyíték nincs erre. Ráadásul, ha az lett volna, hát fura egy húsevő fajra sikeredett a darwini evolúció során, mert nincs szerencsétlennek se tépőfoga, mint első számú vadászeszköz, se nyers húst lebontó enzimje, de van neki hosszú növényevő bélrendszere. Így valóban nehéz. Hacsak nem hisszük, hogy a DNS eleve úgy alakult ki, hogy bekalkulálta az előállított vadászeszközöket...  és talán bekalkulálta, hogy így azt mondta, olyan okos lesz az ember, ne adjunk neki addig se tépőfogakat meg karmokat... meg ne adjunk neki lebontó enzimeket sem, mert mindjárt feltalálja a tüzet. Hát, vagy én ismerem rosszul ezen elmélet alapját képező evolúciós törvényt, vagy ez úgy ahogy van szemenszedett hazugság.  Se vadászni nem tud mesterséges eszközök nélkül, se megemészteni nem tudja az elejtett vadat nyersen, mert úgy ahogy van hullamérgezésben kimúlna. Na ezért kellett neki a tűz! De kérdem én, az oroszlánok például miért nem sütögetnek, ha az táplálóbb? 

     Nézzük picit a majmokat, akiktől állítólag származunk. Sajna, ők sem húsevők igazán. Az orangután gyümölcsevő elsősorban, illetve leveleket is fogyaszt. A mellékelt érdekes cikk egy kihalt óriásmajomról ír (ITT), aki szintén vegán volt. Igaz, a csimpánzokhoz olykor odaírják, hogy noha gyümölcsevő elsősorban, olykor nem utasítja el a kisebb állatokat. Csakhogy senki nem kutatja, ez vajon milyen régre nyúlik vissza? Ugyanis, mint láthatjuk az ember viselkedéséből, életmódjából, bizony a tanult dolgok illetve egy esetleg környezeti kényszer alapvetően módosíthat.
Én simán megkérdőjelezem, legalább egyetlen kérdés erejéig azt a mozdítatlannak feltüntetett tézist, miszerint az, hogy egy élőlénynek gumós foga van, mennyire jelent húsevő alkatot, miközben tépőfoga nincs? (CIKK) Vagy eleve úgy alakultunk ki a DNS kódok alapján, hogy azonnal feldolgozva, fűszerezve, sütve-főzve fogyasszuk? Bekalkulálta vajon az evolúció, hogy az embernek, a többi húsevőhöz képest, lesz majd vadászkése, puskája, kőbaltája, és így nem lesz rászorulva a húsevő-ragadozók fogazatára? Lehet, már a Tescot is bekalkulálta az intelligens fejlődés-programunk? Nem kell vadásznunk, nem kell tépnünk... A fogazat mellett persze van egyéb, ezek szerint „hibásan” kialakult gyengeségünk is: ahogy fentebb már írtam, mi belehalnánk a toxikus hullamérgekbe, amit a húsok nyers fogyasztása okozna. Se rövid bélrendszerünk, se e toxinokat lebontó enzimek nincsenek az emberben.

     Hát, fura egy húsevő fajzat vagyunk akkor mi! Se biológiailag nem vagyunk erre alkalmasak, se gusztusunk nincs a nyers húshoz és megsütögetjük, állítólag gyilkolni sem könnyen gyilkolunk. Fene a jó dolgunkat! Ha találnék egyetlen egy  embert a Földön, aki egy reggel úgy ébred, hogy megnyalja a szája szélét miközben azt mondja magában: hú, de szívesen megennék ma egy vértől csepegő csirkenyakat (aminek persze én tekerem ki a nyakát) - akkor ígérem, újra értelmezem az emberi fajt! De ilyen ember még nem született a Földre. 

      De, tényleg nem erről szeretnék vitát nyitni, sőt, vitát természetesen egyáltalán nem nyitok, hisz jól ismerem az összes hamis tézist minderről és ezúton kérek bárkit, aki az ismert hamis rendszeren belülről szeretne nekem információt küldeni és meggyőzni a manipulált adatokkal, hogy mégis húsevők vagyunk, ne tegye. Nem fogok intelligens állatokat fogyasztani akkor sem, ha netán ez kis százalékban is felmerülhetne igazságként. Ugyanis, még ha húsevők lettünk volna egy pillanatig is az evolúció folyamán, hát akkor jelzem: a fejlődéselmélet miért csak a biológiai, testi fejlődéssel foglalkozik? Mi van, ha egy ponton ragadozóként élő ember mára képes lenne eljutni egy olyan tudatszintre, amikor rádöbben: nem öl indokolatlanul gyomra betömésére vérrel rendelkező, családokban élő intelligens állatot? Nincs rászorulva egy ember sem, nem halna éhen egy ember sem a hús nélkül, sőt jobbam, tovább élne.
      De mindezt már leírtam ezer helyen milliószor, tovább nem ragozzuk. Aki most is itt rugózik, hát tegye, szíve rajta. Én senkit nem akarok meggyőzni semmiről, feltátom, amit értelmes, megszívlelendő gondolatoknak tartok és mindenki azt tesz mindezzel, amit tud és akar. 
     Lépjünk tehát tovább. A hús-és tejmítosz mellé ma további bombákat szeretnék dobni a megkövült gondolkodási rendszerünkbe. Még egyszer hangsúlyozom: senki, de senki ne nekem higgyen, én senkinek nem akarom megmondani, hogy miben higgyen, mit válasszon. Én erőteljesen elgondolkodtató információkat , sőt elsősorban a személyes élettapasztalatomat osztom meg, a valóságot, ahogy én élek, amit én eszem., ahogy én a kéküléshez megfelelőnek tartok egy életmódot. Ennyi. Ez sok vagy kevés, kinek mi. Amit emberként megtanultam és amit Mestereim tanítottak, abból gyűröm össze a továbbadandó gondolatokat. Akit megérint, azt megérinti, aki meg még csak el sem gondolkodik, az majd vállalja valahol, valamikor, valahogyan döntésének súlyát.

      A következő 4 mítosz ismét olyan lesz, ami a jelenlegi „degenerálódott” emberiség deform és beteg életmódjában, világában, társadalmaiban természetesen nem értelmezhető. Csak és kizárólag „egészséges” emberek világára, életmódjára igaz. (A degeneráció és az egész-séges metafizikai esszenciáját több előadásomban, könyvemben kifejtettem). Vagyis, előbb képesnek kell lenned minimum óriásira tágítanod az elmeprogramokkal fertőzött és korlátolt rutin gondolkodási keretedet ahhoz, hogy egy tiszta hang is bejuthasson a rendszeredbe. (Remélem tudod, mindezt magamra is vonatkoztatom, sőt elsősorban magamra, nem győzőm leírni, nincs egyetlen egy ember sem a Földön aki testben és és oly tökéletes lenne, hogy már nem okosodhatna, ne csiszolódhatna tovább, ha már nem kellene gondolkodási rendszerét tágítani! Mindannyiunk elmeprogramja fertőzött, akkor is, ha a mértékben különbségek vannak, e felől senkinek egy kumma kétsége ne legyen. Aki azt hiszi magáról, hogy az övé nem, neki nehezebb a dolga). Új rendszer kell nekünk. Meg kell újítani a gondolkodási rendszerünket, nem pedig a beteg kereteken belül értelmezni az információkat. Szintén előrebocsátom, hogy egy hírlevél nem alkalmas egy-egy téma alapos kifejtésére, és erre nem is tettem soha ígéretet. Még egy teljes könyv sem képes minden rétegét kibontani. A hírlevél, az ami: új infókat tesz közzé, és az arra érett és képes érdeklődőknek olyan elgondolkodtató információkat, forrásokat is ad, amin elindulhatnak, hogy amennyiben számukra ez fontos kérdés, akkor megleljék saját válaszaikat!

Tehát a négy témakör, amit a mostani és a következő füzetekben igyekszem körbejárni, az alábbiak:

1. Íz-orgia
2. Só-mítosz
3. Napi étkezések mítoszai
4. Víz-mítosz

Jelen füzetben az íz-orgiát vesszük górcső alá. Nos, már röviden említettem előző füzeteinkben, hogy elsősorban fogyókúrázók számára adott tanácsok közt szerepel előszeretettel az a „megnyugtató” ígéret, hogy ha valakinek „le kell mondania” az addigi zsíros, nehezen emészthető ételekről, még nem a világ vége, mert a könnyű és egészséges ételekből is fantasztikus gasztronómiai élményt varázsolhatunk.

     És ez így igaz! Menyem elkezdett egy vegetárius szakácskönyvet írni azok számára, akik épp az életmód változtatás határán vannak, hogy segítsen nekik a hús-és egyéb nem kívánatos termékek helyébe újakat megszokniuk. Valóban, a növényi étrend messze változatosabb tud lenni (ezt a húsevők nem hiszik el, de aztán mind beismeri, aki áttér). Tehát, ezt nem tudom és nem akarom cáfolni, hogy a gasztronómiai avagy kulináris élmény könnyedén biztosítható az egészséges étrendben.

      Mivel a kékülés folyamatából visszatekintve tudjuk, hogy az ember spirituálisan nem egyszer ébred fel, amikor hirtelen tökéletessé és istenné válik, hanem sokszor, végtelen sokszor és minden felébredéssel csak „egy kicsit” lesz istenibb és az egész átalakulás egy hosszú folyamat, így tudjuk, hogy életmódunkban sincs rögzítet helyes vagy nem helyes, hanem minden a pillanatnyi tudatszintünktől függ.
     Tehát, aki épp áttér egy egészségesebb életre, annak természetesen fontos, hogy ez fokozatosan történjen (a fokozatosság pszichológiájáról és fontosságáról már írtam előző cikkeimben, de a könyveim is ezzel vannak tele).
    Ami az én feladatom az életmód tekintetében, az nem egy „sima” egészséges életmód tanácsadás, hanem kizárólag a kékülés egy „magasabb” szintjére eljutott utazóknak szánt segítség, mankó.
    Tehát, amikor a tudatosodás útján eljutunk az EGY, az EGY-szerűség metafizikai, szellemi megértéséhez és energetikai élményéhez, akkor tudjuk felfogni, mit jelent ez: szent egyszerűség.
     Mi az a „szentség” az egyszerű, egy-szerűség a mindennapi életben, aminek természetes alapja a táplálkozás?
     Az, hogy ha az egész életem nem az anyagi dolgokban, termékekben való tobzódás, akkor ugyanígy teszem a táplálkozással is?
     Ennek a kérdésnek is, mint mindegyiknek, megvan a maga fiziológiai-biológia, lelki illetve szellemi-spirituális válasza is. Egymástól e „rétegek”, aspektusok el nem választhatóak.

     Biológiai szinten rengeteg jó szakkönyv van már, mely bizonyítja, hogy még a gyümölcsök „orgiája” sem jó a gyomornak. Megszoktuk, hogy tobzódjunk az ízekben, a látványban, mivel az evés szinte a mai ember életének a célja (talán egy kis túlzással), de minden esetre nagyon sok ember számára ez egy örömszerzési pótcselekvéssé vált. Régen nem így volt. Régen és nem oly régen az evés az életben maradást szolgálta, ma minden egyéb, de nem ez. Még ebben az eldurvult világban is a több milliárd embernek csak kevés hányada hal éhen, és tegyük hozzá, ők is az aljasul manipulált gazdasági-és élelmiszeripari lobbik vagy elmérgesített, szennyezett néhai életterük eltűnése miatt. Ma tehát az evés egy szociális és örömszerzési rítus - nem az életben maradásunk témaköre. Ehhez mérten alakult az a kulináris beidegződésünk, amit ma szintén mozdíthatatlannak tartunk.

      Az íz-orgia a pszichénk éhségét telíti, nem a gyomrunknak van rá szüksége, ez remélem senki előtt nem újdonság. Az elménk, a lelkünk éhségét kell csillapítanunk a mesterséges látványokkal, a „varázslatos” íz-kombinációkkal – melyekkel már rá se ismerünk az alapanyagok természetes jellegére, ízére. Ahogy írtam, még egy túl sokféle gyümölcsből összeállított saláta sem kedvező a gyomornak, a külön-külön fogyasztott 1-1 fajta gyümölcs az ideális. A fogyókúra csapdája tehát az, hogy a kulináris élvezettel állandó éhségben tartjuk az „agyunk ízlelő bimbóit”, és nemhogy könnyebb lenne, de az állandó kielégítetlen kívánósság, sóvárgás miatt mindig gyötrelmes. Amíg tápláljuk a vágyainkat, amíg egyre élvezetesebbé tesszük a gyomrunknak szánt élelmiszert, addig mindig azon jár a fogyni vágyó agya, mit is kívánna legszívesebben, szinte állandóan a „könnyed” ételeit komponálja. Vagyis még jobban ráfókuszál arra, aminek a rabja: a táplálkozásra. Természetesen fontos, hogy a táplálék ne undort , hanem kellemet váltson ki belőlünk, de nem mindegy, hogy természetesen gusztusos módon, vagy ízorgiákban tobzódó  vagy agyon sütött-főzött, ízesített valamik, agyonkombinálva egymással a túl sokféle hozzávalóból. Igen, tudom, ez is egy olyan paradoxon, mint a szenvedélyes szerelem: ami emberként hitünk szerint a legszebb, az tart fogva legjobban bennünket. Aki érti, érti.. .erről szól a kék könyv, a kékülés... erről szól a karmából való kijutás. Minden vágy ide bilincsel minket, tehát nyilván, aki még szíven béklyózza magát mindenféle sóvárgással, az tegye, aki meg már betelt és jóllakott, az váltson.

Ennyi. 

   Erről a nagy témakörről, akinek ez újdonság, én hirtelenjében egy könyvet tudnék tiszta szívből ajánlani, Edmund Bordeaux Székely könyveit, közülök e témához a Tudományos vegetarianizmust.
Amíg nem állítjuk vissza a természetes ízeket a szánkban és elménkben, nem tisztulunk meg a károsbiológiai és szellemi méreganyagoktól, (pl. a fizikai szinten a tartósító és ízfokozó szerek függőségétől), addig felejtsük el az egészséges étkezés lehetőségét. A minél több nyers étel, rengeteg gyümölcs, egyre kevesebb fűszerezés (az is maximum zöldfűszerek, gyógynövények kisszámú variánsával) és az egyre egyszerűsödő ételek hatására az agyunk, a pszichénk éhsége is egyre csillapszik.

      Az egész-ségesség tehát fizikai, lelki és szellemi szinten a vágyak és kívánságok tobzódásának leépítése, elhagyása. Ezt nem bonyolult belátni, minden spirituális könyv erről szól. Az EGY-szerűsödés az egyszerűsödés. Pont. Aki felfogta, mit jelent kozmikusan az EGY-szerű, annak nem kell tovább ragozni, hogy az a mindennapokban, az étkezésekben is le kell, hogy kövesse ezt a tudatszintet. Ha szellemileg tiszta akarok lenni, a táplálkozásom, a beszédem, a ruházatom, mindenem ezt kell, hogy tükrözze.

      A tiszta ételek pedig legelső sorban azok, amiként a természet azt elém adja.

A feldolgozott, iparilag  előállított termékek remélem egy kékülő konyhájában sincsenek már! Erről a szintről itt mi már nem is beszélünk, ez alapvető. Nem eszünk cukrot, nem használunk adalékanyagot, konzervet. Minél inkább megőrzi az elkészített ételünk az alapanyagok természetes jellegét, ízét, annál „tisztább” , ebből adódóan táplálóbb a táplálékunk. A lehető legkevesebb konyhatechnológiai eljárás (sütés-főzés) mellőzésével, redukálásával. A nyers ételek a maguk íz világával nem stimulálják mesterségesen az ízek utáni vágyainkat és nem tesznek függővé. Ha fogyni akarunk – ami alapvetően a felborult anyagcsere folyamatok komplex működésének fokozatos helyreállításával érhető el – akkor mindenképpen az ellenkezőjére kell törekednünk a divatos íz-orgiák receptjeivel szemben.

   Zárszóként: természetesen a nyers gyümölcsök és zöldségek kérdéskörébe beletartoznak a vegyszermentes, organikus alapanyagok. Sőt, én hozzáteszem, mindezeknél még fontosabb, hogy ne a „holland” típusú vagy másként génmanipulált „rezisztens” fajtákat együk, amiket a legtöbb biokertészet termel, mert azok lehet, nem kaptak vegyszert, de már genetikailag messze nem tartalmazzák az ősi fajták ásvány-és vitamin arzenáljait! Tehát bionövényektől is lehetünk alultápláltak, a józan észre természetesen mindig szükség van.

 Sajnos avagy sem, amit egy korábbi cikkemben írtam (ITT), bizony a teljes életmódunk megváltoztatása nélkül nemhogy kékülni nem tudunk, de még igazából egészségesen enni sem. A saját kertben megtermelt ősfajta gyümölcsök és zöldségek az egyedüliek, amelyek valóban joggal viselik a táplálék nevet.

Folytatjuk!

Addig is jó merengést és egyben az egyre egészségesebb táplálkozáshoz kreatív kísérletező kedvet, erőt kívánok szeretettel:

Ágnes