A Tayos-barlang kutatás aktuális szomorú híre

10 ÉVE RENDEZTÜK MEG KÖRMENDEN A "MÓRICZ JÁNOS" NEMZETKÖZI ŐSTÖRTÉNETI KONFERENCIÁT.

Az évfordulónak van egy szomorú és egy csodálatos aktualitása is. Ezt osztom meg e cikkben.

A szomorú vonatkozás, hogy 2022. február 15-én Guayaquilben, Ecuadorban, elhunyt dr. Gerardo Pena Mattheus, Móricz János ecuadori ügyvédje.

Ügyvéd úr a konferencia kiemelt vendége és előadója volt. Életében először és utoljára Magyarországon, Körmenden lépett a nyilvánosság elé, hogy a Tayos-barlang hihetetlen történetében megélt saját szerepéről, élményeiről is beszámoljon a hivatalos tények mellett.

Életem egyik nagy ajándékának tartom, hogy Gerardo magyarországi előadását személyes hozzájárulásommal tettem lehetővé, hisz megannyiszor elmondta, soha nem jött volna el, ha én 2010-ben nem veszem a fáradságot és utazom hozzá Ecuadorba, hogy bemutatkozzam, interjút készítsek vele és első kézből szedjem össze Móriczról az információkat.

1. VIDEÓ: 2010-ben készítettem Ecuadorban, Guayaquilben, ügyvéd úr irodájában

2. VIDEÓ: ÜGYVÉD ÚR ELŐADÁSA A KÖRMENDI KONFERENCIÁN

Részlet a Táltosok barlangja c. könyvemből:

„Ez a konferencia az alapvető tisztelgésen túl kibontja a történetet, Móricz elméletének lényegét és a kutatótársak őstörténeti eredményeivel bizonyítja, hogy Móricz egy addig ismeretlen úton járt, ez az út összeköt sok olyan népet, mely az ősi múltban egy közös gyökérből széledt szét a nagyvilágban.

Tudom, mindez olyan, mint a mesében. A regénytrilógiám történetét úgy tálalta egy időben a média, mint valóra vált mesét. És ez pont így igaz. Amikor a regényemben Theo Cosma beszédét papírra, ill. monitorra vetettem pár évvel ezelőtt, fogalmam sem volt, hogy egyszer ott fogok állni Kör- menden, Önök előtt, és ki is mondhatom ugyanazokat a szavakat egy élő konferencia megnyitójaként!

Persze, amikor 2006-ban megírtam az Aranyasszony útját, akkor arról sem volt fogalmam, hogy nem sokkal később egy észak-perui földalatti, emberkéz által épített barlangrészbe jutok.

Nekem onnan nem volt visszaút! Akik látták a Táltosok barlangjától a Dél-Keresztjéig című filmemet, ismerik a történetét ennek részletesen, amikor felkiáltottam a perui barlang mesterséges földalatti kamrájában, hogy Jézusom, ha ez igaz, mi van, hogyha minden igaz Móricznak ebben a hihe- tetlen történetében?

Az Égiek zseniális útmutatása és segítsége tette lehetővé, hogy 2010-ben kiutazzak Istenes Győzővel Ecuadorba, elsősorban Dr. G. Peña Matheus úrhoz, Móricz János híres ügyvédjéhez. Ott ismertem meg Manuel Palacios kara származású kutatót, és még számos érdekes embert. Itt interjúkat készítettem Peña úrral, Manuel Palacios-szal, és még másik 3 illetővel, akik közül kettő kutató egy pedig annak a skót Stan Hallnak a lánya, aki az ominózus 1976-os expedíciót szervezte.

Ez a 2010-es utunk tette lehetővé, hogy eljöjjenek e neves emberek, kutatók ide Önökhöz, a magyarokhoz, elsőként is Körmendre, Móricz János szülőföldjére és megvalósítsuk azt a nemzetközi konferenciát, Móricz álma, terve alapján, amit ő 1991-ben kezdett Ecuadorban szervezni.

…

Utólag, hetekkel az esemény után világosodott meg bennem, hogy a konkrét tartalmi tudás megosztásán túl, mit is sikerült véghezvinnünk: a sokáig direkt „sötétben” tartott témát kivittük a fényre. Kimondtunk tabuknak vélt igazságokat és többé már senkit nem lehet elhallgattatni!

Itt az ideje, hogy mi tematizáljuk a közbeszédet és nemcsak a könyveket, de a történelmet is mi írjuk! De ezt félelemmel telve nem lehet.

…

Mi sem nehezebb napjainkban, mint e témáról objektíven és érthetően véleményt alkotni! Miért? Nos, mert kevés ennél elhallgatottabb, tudatlanságból vagy direkt érdekből elferdített történet bukkant elő hirtelen a közelmúltban. Még akár öt-hat évvel ezelőtt is, igen kevés emberrel találkoztam, aki bármit is hallott volna akár Móriczról, akár egy mesés barlangról Ecuadorban, pláne nem arról, amire valójában ez az egész rávilágít: egy ismeretlen őstörténelemre. Ami napfényre került, annyira ellene mond a közgondolkodásnak, hogy pillanatok alatt felhígitják, vagy egyszerűen, a jól bevált módon, kigúnyolják.

Móricz biográfiájára és a Tayos-barlang „felfedezésére” én e könyvemben csak dióhéjnyi részt és szerepet szánok. Azért csak ennyit, mert szerencsére ez a leginkább hozzáfér- hető rész, másrészt a teljes képnek ez a legkisebb része, ami nélkül is értelmezhető lenne, amit látunk. Harmadrészt, a napokban jelenik meg a legautentikusabb dokumentációs könyv, Tayos címmel, a Móricz János Kulturális Egyesület jóvoltából, melyet nem akárki, hanem Móricz egykori ecua- dori ügyvédje, dr. Gerardo Peña Matheus írt. Van tehát bőven olvasnivaló azok számára is, akik inkább a kézzelfogható dokumentációkat szeretik boncolgatni. Én ennél jóval több rétegben szeretném bemutatni, hová is vezet a történelmünk megismerése, ezen át a magyarság, a MAG-ság valóságos, kozmikus jelentése, a felelősség és lehetőség, hogy magyarok vagyunk. Ehhez tökéletes kiindulás Móricz hihetetlen állítása, mely szerint őseink Amerikában is jelen voltak. Úgy szeretném Önnek is bemutatni e történetet, hogy egyúttal lélekben és szellemben is bejárhassa velem azt a dimenziót, melyeken átível nemcsak a Tayos-barlang, a földalatti ismeretlen világok, ősi népek rokonságának jelentősége, hanem elinduljon egy olyan belső, valóságos átváltozáson, mely velem megtörtént.

Jómagam e témával 2005-ben találkoztam először – mint ahogy az egész megdöbbentő és hihetetlen ún. ősmagyarság elmélettel is. Így aztán egyike vagyok a legfiatalabbaknak, bár nem életkor tekintetében, akik ezzel foglalkoznak. Ennek ellenére, minden szerénytelenség nélkül ki kell mondanom: számomra is nehezen felfogható gyorsasággal vált életem részévé maga a Móricz-történet és minden, amit teljességében képvisel. Egy átértelmezett történelemtudás, de ennél jóval több: egy szemlélet, egy életforma, egy küldetés, egy teljesen új életérzés.

Be kell vallanom, engem soha nem annyira a Tayos-barlang körüli események és részletek érdekeltek, hanem az a „valami”, ami mögötte húzódik, amit az emberi ész nem tud felfogni, hanem csak a lélek érez. Eleinte én is úgy viszonyultam hozzá, mint egy újabb őstörténelmi szálhoz, és bizony nem kis időbe telt, mire felfogtam, valójában miről is szól mindez, mennyire szó szerint kell vennünk Móricz szavait, amikor a feltárt fizikai és szellemi kapu mögötti kozmikus eredetünkről beszél. De amíg ide eljutottam, hogy ezt a szellemi kalandkönyvet megírhassam, évekig én se láttam többet, mint ősi köveket és ilyen-olyan bizonyítékokat. Igen sokszor elegem lett az egészből, mert végtére is én nem történész vagyok, és nem is láttam feladatomnak, hogy mind-ezekről győzködjek idegen embereket, akik adott esetben kinevetnek. Nem kevés erőfeszítésembe, nem egy, nem két dél-amerikai utamba került, hogy megismerjem mindazt, amit egymás után elém tett a Sors. Családom, barátaim a megmondhatói, hányszor abba akartam már hagyni, fáradt voltam, elfogyott a pénzem, a kedvem – de Móricz mindig utánam nyúlt, nem engedett el! Ahányszor kiejtettem a számon, hogy kész, ennyi volt, elegem van, mással akarok foglalkozni, az ölembe pottyantak olyan értékek, amiket nem lökhettem el. Elmesélek két ilyen esetet, így talán jobban érthető lesz „viszonyom” Móriczcal és az egész történettel.

Amikor 2010-ben befejeztük az interjúkat Ecuadorban és elköszöntünk ügyvéd úrtól Guayaquilben, egy összefűzött jegyzetfüzetet nyomott a kezembe, ezzel:

„Ágnes, ezt már a fél világ kereste és keresi. János halála után eltűnt pár dolog, illetve volt, amiket úgy tűnik a titkára, Czellár Zoltán vett magához. Amikor Zoltán is meghalt ’94-ben, sok kacat közt ezt találtuk – és idead egy vaskos jegyzetköteget. Mivel magyarul van, fogalmunk sincs mi ez. Elhatároztam, ezt senki másnak nem fogom odaadni, csak aki Magyarországról kizárólag kutatási céllal ideutazik, mert őszintén kíváncsi a tényekre. Sajnos, avagy sem, ezt eddig, rajtad kívül senki nem tette! Örülök, hogy te jöttél, mert végre elviszi valaki tőlem, másrészt, mert igen megkedveltünk és méltónak tartunk arra, hogy hozzád kerüljön János dolgaiból az, ami munkádhoz szükséges.”

Bevallom, elérzékenyültem, bár még sokáig nem volt alkalmam elmélyedni az anyagban. Mindenki úgy tudja, Móricz nem készített semmit, nem írt le semmit. Nos, ez talán nem így van. Csak nem került eddig napvilágra.

Mikor itthon átnéztem és felfogtam, hogy ez nem egy egyszerű ajándék, akkor persze már legszívesebben visszakoztam volna. Nesze neked, Ági, csak nem szabadulsz! De aztán elkezdtük a konferenciát szervezni és elsodortak az események. Elaltattam magam, hogy majd egyszer, ha már nem lesz egyéb dolgom, akkor nekiülök és feldolgozom. Kötöttem egy újabb egyességet magammal – persze kérve az Égiek beleegyezését –, hogy a konferencia után végre megszabaduljak, legalább pár évre, Móricztól és ettől az egésztől. Hát, nem adatott meg.

A másik a körmendi konferencia zárónapján történt. Peña ügyvéd úr, teljesen meghatva attól, hogy Móricz János szü- lőföldjén, életében először beszélt a nyilvánosság előtt a sokáig titkolt és elhallgatott történetről, reggeli után hozzám lépett és a kezembe nyomta Móricz argentin útlevelét, mellyel kutatásai során utazgatott. Azt mondta, meggyőződése, hogy én vagyok Móricz útjának folytatója.

Első spontán kitörésem az volt: na de ügyvéd úr, ez így nem fair! Hogy lépjek le én erről az útról, János útlevelével a zsebemben?

Ez akkor a sokadik próbálkozásom volt, hogy őszinte akarattal átadjam már valaki másnak e téma terhét, cipelését, de megint csak meghiúsult. Akkor már egy ideje nem tartottam több előadást erről – a rövid körmendi beszédemen kívül – és elhatároztam, nem is írom meg minderről saját könyvemet – ezt a könyvet. Az az igazság, engem például még a téma központi részének tartott írásos aranylemezek se érdekelnek – a maguk fizikai valóságában. És ezzel körülbe- lül egyedül is vagyok azok közül, akiket egyáltalán érdekel ez az egész történet. Nem is merem nagyon hangoztatni, mert ezen valószínűleg sokan megbotránkoznak, hisz kívülről nem könnyű megérteni, mi játszódik le valaki másnak a lelkében. Én például sose akartam fizikailag lemenni a „barlangba”, az egész ecuadori utazás inkább nyűg volt nekem, mint boldogság. Mivel megadatott évekkel korábban a perui saját élményem a létező földalatti világban, engem nem az ecuadori lejárat érdekelt, hanem a „nagy egész”. Egy összefüggés, a mögöttös nagy rendező elv. A lényeg. Nekem nem kell ikszedikként fizikailag megnéznem magát a kaput. Nem várom, hogy ezt bárki könnyen megértse, mert valóban, első hallásra nem egészen normális, hogy ha valaki így érez, mi a csudának veszi akkor a fáradságot, hogy ezt kutassa és pláne pénzt, időt nem kímélve még ki is utazzon a helyszínre? Hát, talán sose voltam normális a szó mai értelmében.

De amit próbálok megvilágítani az, hogy a jelenlegi tudatom felett álló okok, talán valamiféle homályos, múltból fakadó erő húz és von engem ez irányba. Ma már jobban ismerem ezt az erőt és jobban meg is értem, mi is történik velem, de talán míg élek, nem lesz teljesen világos magam előtt sem. Egy belső tűz, egy tudat felett működő erő hajtott akár fizikialag mindezeket kutatni, akár az előadásokat megtartani; egy senki által rám nem terhelt „kötelességérzet”, hogy nekem ide, Magyarországra kell hoznom mindazt, amit erről tudni lehet, el kell mondanom az itteni embereknek, de az már nem az én dolgom, mi lesz az egésszel a jövőben, vagy ki mit kezd mindezzel.”(Részletet olvastál a Táltosok barlangja c. könyvemből)

Ha még nem olvastad a Táltosok barlangja könyvet de szeretnéd, akár nyomtatva, akár e-könyként megvásárolhatod. Nyomtatva szinte bármelyik könyvesboltban, illetve saját online üzletünkben itt kristalyvilag.hu, ahol e-könyvben is letölthető.

Alább pedig az én bevezető előadásom a körmendi konferencián:

A TAYOS-kutatás archív anyagait következő hírleveleimben osztom meg. Akik nem akarnak várni addig sem, a youtube csatornámon (amire az új videók miatt is érdemes itt feliratkozni) máris renegeteg, sőt annál több videót találnak, ahogy a honlapom Előadások menüje alatt, visszalapozva a régebbi anyagokhoz)

A CSODÁLATOS, BOLDOG HÍR pedig, hogy szinte napra 10 évvel a konferencia után, április 23-24-én ismét KÖRMENDEN (Móricz János szülőhelyén, hisz Horvátnádalja ma Körmendhez tartozik) tartjuk első színdarabom ősbemutatóját. A darabot Bozsik Yvettel közösen rendezzük. Részleteket márciusi hírlevelemben tudok megosztani, a jegyvásárlási lehetőséggel együtt. 

Élményekben teli emlékezést, informálódást, elmélkedést és merengést kívánok, szeretettel:

Ágnes