versek

  Néznek Téged. Mégsem látnak. Mint büszke nő, elrejted a bájad.   Idevonzod csodálóid, de nem tárod fel magad. Hihet bárki bármit, lepereg Rólad.   Ki téged akar, hagyjon hátra mindent! Ha szeretni akar, kérje meg az Istent!   Kérje meg a Teremtőt, kinek elsőszülöttje vagy, hogy hozzád simulva megértse titkodat!   Égig érő hegyormaid süvöltő szele, Meleg, párás völgyeid folyó-patak...

  Megint a padlón fekszem, de most a lábaimat a falon felfelé nyújtom. Ahogy hajdanán, - jaj-de-régen! – gyerekkoromban tettem, s hagyom, hogy az éppen frissen barackszínűre festett falon titkos, láthatatlan csíkok maradjanak. Az sem érdekelne éppen, ha piszkos lenne a fal. Nincs bennem a felnőtt, a börtönőröm. Elküldtem. Fáradt vagyok, s úgy döntöttem visszalopom a gyermeki öröm felhőtlenségét. De...