Párizs, 1992
» Golenya Ágnes » versek
Mint oboajáték dobszóló után.
Úgy szívott magába Párizs.
Bűvölő, kígyó-muzsikáját
elég volt meghallanom.
Belémsiklott a Szajna-gyönyör
fricskázó párizsi hajnalon.
Rámtekeredett, átfont újra meg újra
Április bolondjai voltunk: az idő és én.
Beborultunk – kisütöttünk.
Párizsból minden kevés volt.
(bár évezrednyit öregedtünk)