purisaca


Felfedezetlen édenkert - Ninabamba

» » ajánló

Az első igazi indián, akit megláttam, még fázósan húzta össze magán poncsóját. Nagy tejeskannát cipelt a földút szélére, amit aztán, mint a többi gazdálkodó az utunk során, nyugodtan otthagy, hogy összeszedje egy kisteherautó. A második egy öszvéren jött, rajta is a képeslapokról jól ismert rikító színű poncsó és hatalmas karimájú háncs kalap. Ez hihetetlen!

tovább »


Egy kis koka

» » ajánló

Bármilyen hihetetlen, a magyarországi oltóközpontban, a Dél-Amerikába utazóknak szóban és írásos tájékoztatókban is azt tanácsolják, szerezzenek be maguknak kokalevelet mielőtt az Andokba indulnak. Mire is? Nos, hasmenésre, gyomorhurutra, torokgyulladásra, sebfertőtlenítésre, érzéstelenítésre mindenképpen. Ezen kívűl megszünteti a magaslati levegő okozta szaggató fejfájást. Ha kokalevet rágunk, nem leszünk éhesek és szomjasak és akár egész nap képesek vagyunk

tovább »


Átírjuk a történelemkönyveket

» » ajánló

Sokunknak ez evidens, de még sokan vannak, akik nem tudják, nem értik és így talán el sem fogadják, hogy át kell írni az emberiség történelemkönyvét. Elsősorban persze a miénket, magyarokét, mert sajnos a mi hivatalos történelmünk, mint állatorvosi ló – ha megengedi ezt a szomorkás humort – magán viseli az irányított, manipulált, hiányos illetve valótlan történelem-kórtörténet valamennyi tünetét.

tovább »


Jég-szerető

» » versek

  Kortalan voltam: kislány és szerető. Vágyó, vad, buja, félénken remegő.   Védtelen voltam. (Néked nyílt virág: tüskés rózsakertben lila orgonaág)   - feléd hajoltam – - belém karoltál – - köréd fonódtam – - elmosolyodtál –   Csókomra Langyos tested volt a válasz. Vak voltam, hisz józanság oltára az ágyad.   Égő a vérem - lehűt a mosolyod – Mindent...

tovább »


Párizs, 1992

» » versek

Mint oboajáték dobszóló után. Úgy szívott magába Párizs. Bűvölő, kígyó-muzsikáját elég volt meghallanom. Belémsiklott a Szajna-gyönyör fricskázó párizsi hajnalon.   Rámtekeredett, átfont újra meg újra Április bolondjai voltunk: az idő és én. Beborultunk – kisütöttünk. Párizsból minden kevés volt. (bár évezrednyit öregedtünk)    

tovább »


Ébredés Huarazban

» » versek

  Hol Ég a Földdel összeforr s titkok mélysége tárul, A csillagok hozzánk hajolnak s a Hold lagúnákon táncol és mese-patak folyik minden felsejlő völgyben öröklétű havas ormok őrizetében   Hol megszédül a gondolat és éjjel vacog a test, A lélek ujjongva kiszakad, hogy az ősi romok felett felismerje a Régi Napot s mindent, mit elfeledett.   És visszahúzza az Időt, hogy sziklákhoz pányvázza és így vonjon...

tovább »


Egy kínos-rémes agyhalál nóta

» » versek

  Régi képen elmerengő szemeim már könnyben úsznak. Vaj’ mitől ez a föld-szorítás torkomban s a szívem alatt?   Talán az fáj és szorongat hogy már értelemmel érzem nem is könnyű, tartós de kín idelenn e földi létem.   Hajdanában a szó: örökké Bíztatóan csengett vissza. Hallatán manapság a szám Kaján vigyorrá torzul   S rútul   fröcsög rám egy varangy-igét: Ó, te marha!...

tovább »


Még meg nem unt fotelemben ücsörgök

» » versek

  Még meg nem unt fotelemben ücsörgök -megint kicsi ez a szoba! – Nézem a gyereket, jön-megy, Ő is engem fürkész. Pici keze ceruzákat, zörgő tárgyakat Tologat, majd megint rám, az anyjára néz. Érzi, kicsit vesztes ő. Szívem övé, de a lelkem nagyon más tájakon andalog. Édes félárvám! Tudja már, hogy lutri az, kinek milyen Szülőt szán a teremtő!  

tovább »


Verkli

» » versek

  Halkan peregnek a képek   Lassan kihunynak a fények   Álmom elhozta az este   Kezdek mindent felébredve   Reggel, hogyha rám süt a nap   Estig, míg csillagok gyúlnak   Lassan peregnek a képek   Halkan kihunynak a fények   Reggelre megöregedtem   Ezzel mit se veszítettem   Azt sem tudom mit akartam   Lassan elfogyok e dalban.    

tovább »


Ez a weboldal cookie-kat használ. A böngészés folytatásával hozzájárul azok használatához. További információkElfogadom