Kortalan voltam:
kislány és szerető.
Vágyó, vad, buja,
félénken remegő.
Védtelen voltam.
(Néked nyílt virág:
tüskés rózsakertben
lila orgonaág)
– feléd hajoltam –
– belém karoltál –
– köréd fonódtam –
– elmosolyodtál –
Csókomra
Langyos tested volt a válasz.
Vak voltam, hisz
józanság oltára az ágyad.
Égő a vérem
– lehűt a mosolyod –
Mindent akartam
– alamizsnát kapok –
Féktelen szikrámat
Te sohasem láttad:
félted a lényed –
vesszen a vágyad.
Vesszen a vágyad!
Haljon a belsőd!
Én soha nem leszek
kuncsorgó szeretőd!
Vidd innen, de gyorsan
képzelt glóriád.
Add annak, ki vágyja
Jég-szimfóniád!
Menj el, mert lángom
vulkánná nő
s elolvadsz, te büszke
Jégszerető!