Te vagy én?
Most melyikünk él?
És melyikünk hátán nyugszik az Űr,
telve nem-léttel,
hogy hétrét görnyedve lépj felém és átadd mindened,
mit nehéz viselned?
Te vagy én?
Most melyikünk fél?
És melyikünk kacag
Csillámló kékség egén,
telve szerelemmel, túlcsorduló musttól édes reménnyel,
hogy megtartsd álmod, mit ébren nézek én?
Te vagy én?
Most melyikünk kér?
És melyikünk ígér mindent, mit akarunk,
mit kétségbe nem vonunk,
mi benned született és világra hoztam neked?
Te vagy én?
Most melyikünk tér
Istenhez és melyikünk
marad üres tér bennem,
benned és Istenben, mit kitöltünk.
Most melyikünk?
(Üröm, 2013. augusztus 17)