Manuel Palacios Ecuadori kutató barátunk 2011 nyarán az ecuadori AMAZONAS TV stábjával, az ecuadori hadsereg segítségével pár napot a TAYOS-barlangban töltött több kutatóval együtt. Írásos beszámolóját az AMIRŐL TUDNOD KELL! című – menüben a neve alatt találod (megjelent az: ExplorerMagazinban).
Explorer magazin: Táltosok barlangja 1. rész
Explorer magazin: Táltosok barlangja 2. rész
Explorer magazin: Táltosok barlangja 3. rész
Először nekem is csak félve mutatta meg azt, amivel az expedíció után, a fotókon és a videókon látott hihetetlen energialényeket. Maga sem értette sokáig az egészet. Rögtön tudtuk, hogy majd valamiféle photoshop-os csalással fogják a mindig okosok megtámadni, ezért Manuel azonnal elküldte, az argentín Hernán Bado szakértőjének a felvételeket szakértői véleményezésre. Hernan, akivel maga is azóta kapcsolatba léptem, levélben erősítette meg szakmai állásfoglalását, miszerint a felvételeken semmiféle technikai manipuláció nincs, amit látunk, azok ott voltak.
Megjegyzésem:
Más rezgésszinten, amit a szem nem lát. Manuel energetikailag persze érzékelt anomáliákat, ezekről írásban beszél.
Az alábbi megdöbbentő képsorokat Manuel azonban nem rég tette közzé.
A videóban elhangzottak magyar fordítása a felvétel alatt olvashatók.
A SZÖVEG: (a számok a videó időzítését mutatják, tehát beazonosítható a spanyol szöveg helyére a magyar)
00:03:
2010-ben egy fontos expedíció indult a rejtélyes Tayos Barlangokba. A résztvevők egyike volt az ecuadori nyelvész és kutató, Manuel Palacios.
00:09:
Küldött az általa válogatott képekből, hogy vizsgáljam meg azokat.
00:16:
Manuel így mesélt az élményeiről:
„Úgy éreztem, mintha a gyökereimhez tértem volna vissza, mintha ing nélkül, alsónadrágban, mezítláb sétáltam volna, nem féltem a kígyóktól, a tarantuláktól és a denevérektől.”
00:25:
„A hely békésnek, nyugodtnak tűnt… mintha otthon lennék… mintha pihennék…”
00:31:
Mikor analizáltam a fényképeket, találkoztam a hihetetlennel, és küldtem neki egy üzenetet: „Manuel, te óriások közt sétáltál!”
00:37:
A Tayos –Óriások közt sétálva.
03:26:
„Úgy éreztem, hogy vezetnek…és álmaimban láttammagam, hogy egy hatalmas nő lábainál vagyok összekuporodva…a lábai fehérek voltak és olyan vékony volt rajtuk a bőr, hogy látni engedték az artériákat és a vénákat.”
03:31:
„Néha a látvány nyomasztott… a sötétség olyan sokatmondó, de az én szűrőim még nem voltak teljesen tiszták…minden összezavarodott.”
03:38:
„A 20 emberből, akik lemásztunk, 4-en éreztünk különös dolgokat, egy katonát 2 alkalommal mentett meg valami a haláltól”.
03:45:
„Én magam is elestem, bele egy földalatti folyóba, ami ki tudja, hová vitt volna, de egy cseppkő csodálatos módon megmentett.”
03:53:
„Furcsa álmok, az idő elvesztésének az érzése.”
04:00:
„Mikor kijöttem a barlangból… egyre csak vissza akartam térni.”