1. RÉSZ
KÉT IDŐ HATÁRÁN
2055: a dátum, ami az emberiség földi történetének végét jelenti. Ekkor menekültünk el maroknyian egy Mű-Holdon.
Elpusztítottuk a Föld szívét, amikor megöltük magunkban a harmóniát, a Szeretetet. Ahol nincs szeretet, nincs mágneses erő, a Föld magjában nincs magerő. Ha nincs pulzáló Föld, nincs Hold, nincs összetartó erő. Ha nincs Hold, nincs lélek-kapcsolat, hisz az emberi lélek a Holdra van hangolva. Ha nincs lélek, nincs élet.
13 Naprendszer vándoraiként háromszor 13 generáció kapott haladékot, hogy megtalálja a megoldást a kozmikus végveszélyre, amit az emberiség mentálvírusa okozott.
3055: a remény dátuma, amikor egy különleges lány a Kígyótartó kapuján át elindul a Földre, hogy megpróbálja a lehetetlent. A szinte lehetetlent… a Két Idő határán.
Az író e 13. kötetében is a tőle megszokott lírai hangvétellel, szerethető főszereplők segítségével fordulatos, érdekfeszítő és sodró stílusban ad át komoly ismereteket és boncolgatja a történet két lényegi metafizikai kérdését: mit is értsünk igazából időutazáson és párhuzamos létsíkokon?
A sci-finek tűnő történet díszletei mögött egy izgalmas misztériumba kap bepillantást az olvasó: a multidimenzionális Tudat teremtő erejének működésébe.