Hol Ég a Földdel összeforr
s titkok mélysége tárul,
A csillagok hozzánk hajolnak
s a Hold lagúnákon táncol
és mese-patak folyik
minden felsejlő völgyben
öröklétű havas ormok őrizetében
Hol megszédül a gondolat
és éjjel vacog a test,
A lélek ujjongva kiszakad,
hogy az ősi romok felett felismerje
a Régi Napot
s mindent, mit elfeledett.
És visszahúzza az Időt,
hogy sziklákhoz pányvázza és így
vonjon a test fölé új sátortetőt.
S az ébredő szem
már újra látja a valót.
A fül ismét meghallja az
Örökkévalót!
S az Ősök által újrafont napsugarak,
megmutatják a Testnek is
az új utat.
2011. JANUÁR 31. HUARAZ, ANCASH TARTOMÁNY, PERU