túlcsorduló musttól édes reménnyel, 
hogy megtartsd álmod, mit ébren nézek én?"

A történelem más...
Az ember más...
Isten más... 
....mint ahogy azt tanítják!

"​Tükörből más néz a szemedbe,
nem az, ki voltál az időbezárva. 
Innen Istennel indulsz a Világba."
"Az izzásban szíved átalakul,
minden rossz benned megjavul."
"​Te vagy én? Most melyikünk fél?
És melyikünk kacag csillámló kékség egén,telve szerelemmel, 
"Nem kíváno​k egyebet: 
csakhogy egyek legyetek!"

Golenya Ágnes Éva

"Az ember megannyi út között hintázik"

"Magányomban élek. De csitt! A​ szívem épp most súgja, hogy már nem félek!" 
"Adtam - mert kaptam.
Kaptam - mert kértem.
Csak addig féltem,
Amíg nem reméltem."
"​Végtelen nyugalom a végtelen utakon 
- ha mersz lépni-
Végtelen ragyogásból felfénylő látomás
-  ha mersz nézni –"

Golenya Ágnes Éva

A történelem más...
Az ember más...
Isten más... 
...mint ahogy azt tanítják!

Párizs, 1992

Mint oboajáték dobszóló után.

Úgy szívott magába Párizs.

Bűvölő, kígyó-muzsikáját

elég volt meghallanom.

Belémsiklott a Szajna-gyönyör

fricskázó párizsi hajnalon.

Rámtekeredett, átfont újra meg újra

 – de meg nem kötözött! –

Április bolondjai voltunk: az idő és én.

Beborultunk – kisütöttünk.

Párizsból minden kevés volt.

(bár évezrednyit öregedtünk)