EGY ÚJABB AKTUÁLIS TABU

AKTUÁLIS TABU: A VILÁG KONTRA MAROKNYI IZISZ

Sikeresen megtartóztattam magam attól - a mai napig -, hogy nemcsak ne formáljak véleményt arról a színjátékról, ami Évezredünk Első Nagy Migrációs Játéka címmel zajlik, egyelőre nem tudni hány felvonásban, de ha netán keletkezik bennem bármi gondolat, még véletlenül se tegyem nyilvánossá. Miért?

Nos, először is, nem azt mondtam, hogy ne legyen véleményem a valóságos eseményekről, hanem annak színpadi változatáról, melyről a világmédia folyamatosan tudósít. Másrészt azért, amiért ódzkodom már a több réteg hazugságmázzal leöntött témákról. Olyan jó lenne már, ha én is csak úgy írhatnék valamiről, amihez nem kell több könyvnyi előszó, mellyel kitisztázzuk a trutyit, a salakot, és végre belevághatunk a lényegbe.

Hát, tessék, megint egy tabu, ami nem bírt elmenni mellettem csendben. De, most úgy döntöttem, nem akarom, hogy mindenki, avagy bárki megértse, nem fogok mindig nulláról építkezni. Aki ismer, aki olvasta több könyvnyi tisztázó írásomat az őstörténelem óta az emberi életre rátelepülő hazugságrétegekről, az majd kiolvassa lényeget, a többi már nem érdekel. Azok játsszanak. Kiabáljanak. Gyűlölködjenek.

A forgatókönyvben rájuk osztott szerepek szerint.

Tehát vissza a címhez: DIREKT úgy írtam Iziszt, ahogy írtam, mert én még véletlenül sem vagyok hajlandó Ősanyánk nevének írásmódját átengedni annak a terrorista csoportnak, aki most a világot, mint a kutyát a farka, mozgatja. Merthogy lássuk be, erről van szó.

A migránsok szerepe, akik persze totál meg vannak vezetve felbujtóik és szervezőik által, pont úgy, mint a többség (mi) a másik térfélen, az, hogy te kiakadj és utáld már meg őket. Ideterrorizálták őket, hogy ismét hasadást keltsenek, ne legyen már béke. Ess két-ségbe, élj fél-elemben és az emberek a Földön nehogy már Egy-ségben legyenek!

De kik is ők valójában? Hát a legutóbbi „szíriuszi” bázis központi térségében maradt őrző testvéreink, a "szírek". Olvasd el kérlek  A Kék vér gyemekei könyvem vonatkozó részeit, amit jó másfél évvel ezelőtt írtam, amikor még nem ez a jelenet forgott a világszínpadon. Akkor épp Szíria ellen akartak háborúzni a világ hatalmasai. 

Na de, milyen hatalmasok azok, akik ennyire nem bírnak egy maroknyi terroristával? Lassan tényleg nem a fél világ, de az egész, összefogott már ellenük, és lám, képtelenek Szíriában megszüntetni a tevékenységüket. Ha a világnak csak a fele van ellenük, akkor is nevetséges, átlátszóan nevetséges ez az „antiterrorista küzdelem”. Van erre egy jó magyar mondás: nemakarásnak nyögés a vége.

Lehet, hogy aki a kutya farkát mozgatja, az nem akarja, hogy felszámolódjék az Izisz?

Hát, vedd ezt költői kérdésnek. Tényleg, mindenről beszélnek már a médiában, már minden eszébe jut az EU politikusainak is megoldásként, csak az nem, hogy számon kérje a saját szövetségi rendszerét, mely az USA-val is karöltve, évek óta próbálkozik a terrorista gócpontok felszámolásával, de hát, nem sikerül szegénykéknek. Pedig biztos majd beledöglenek, hogy sikerüljön.

Tényleg nincs egy hang, egy fórum, az adózó állampolgárok egy tömeges csoportja, aki megkérdezné: hát ti, milyen védelmi kiadásokra pumpoljátok a kormányok költségvetését? Tényleg nem bírtok egy kis csoporttal, aki hipp-hopp, épp ott kezdett háborúzni, ahol ti is amúgy akartatok pár hónappal azt megelőzően? De persze, értem én, ez jobb ötlet volt így, két vagy ki tudja hány legyet üttök egy csapásra: háborús helyzetet is kirobbantottatok meg a másik kezetekkel be is szeditek a „saját” magatok elleni harcra a pénzt! Elmés!

Milyen szép, hogy épp ma, másik nagy tabutörténetünk évfordulóján, a 9/11 napján telt be nálam a pohár, és arra vetemedtem, hogy leírom ezt a pár gondolatot.

De ahogy könyveimben is mindig hangsúlyozom: aki nem lát át az egész emberi történelem, sőt az emberi létforma, az ember földi jelenlétének hazugságrétegein, az nem értheti a napi eseményeket, a napi politikát sem.

Az nem érti, hogy mind a migránsok, mind a befogadók a játékprogram szereplői. Nem arról kell vitáznunk, emberek-e a migránsok, vagy állatok (bár sajnos, tényleg ilyen mélyre süllyedt az emberiség, hogy van, akiknek ez is kérdés) és van-e joguk az emberhez méltó élethez és a többi. Nem frappáns megoldásokat kell keresnie sem az EU-nak sem a többi országnak, hol mennyit fogadjanak be.

Hanem menjünk már a gyökérproblémáig: miért nem semmisítik már meg a szövetségesek azokat, akik gerjesztik a háborús állapotokat és menekülésre késztetik otthonaikból, hazájukból azokat az embereket? Én legalábbis ilyen számonkérést nem hallottam!

Ha nem bírnak el egy maroknyi terroristával, hogy akarnak majd minket megvédeni a „gonosz” földönkívüliektől, amikor a Csillagprogramban szintén csillagászati pénzt nyúlnak le erre a költségvetésekből? Addig, amíg azok nem akarnak bántani, hát kénytelenek ők maguk háborúsdit játszani.

Hát igen, amíg van ellenség, addig kapnak pénzt. A legjobb ellenség meg az, akit mi gyártunk magunknak.

Nem kell sok ész átlátni, mely országok érdekét szolgálja az állandó fél-elem, háború, gyűlölködés és káosz.

Úgy tűnik, az átlagemberek mára már oly szelíd kezesbárányok lettek, (javítom: olyan fogyasztópolgárok, akik már nem tudnak gondolkodni önállóan, nincs valóságos emberi érzelmük, csak gerjesztett) hogy maguktól nem is akarják már utálni egymást.

Ilyen jól szervezett forgatókönyv és színfalak mögötti stáb kell már, hogy ilyen nagy durrogtatás lehessen a világ színpadán, ahol színész minden férfi és nő.