Még meg nem unt fotelemben ücsörgök
» Golenya Ágnes » versek
Még meg nem unt fotelemben ücsörgök
-megint kicsi ez a szoba! –
Nézem a gyereket, jön-megy,
Ő is engem fürkész.
Pici keze ceruzákat, zörgő tárgyakat
Tologat, majd megint rám, az anyjára néz.
Érzi, kicsit vesztes ő.
Szívem övé, de a lelkem nagyon más
tájakon andalog. Édes félárvám!
Tudja már, hogy lutri az, kinek milyen
Szülőt szán a teremtő!