Még meg nem unt fotelemben ücsörgök

» » versek        

 

Még meg nem unt fotelemben ücsörgök

-megint kicsi ez a szoba! –

Nézem a gyereket, jön-megy,

Ő is engem fürkész.

Pici keze ceruzákat, zörgő tárgyakat

Tologat, majd megint rám, az anyjára néz.

Érzi, kicsit vesztes ő.

Szívem övé, de a lelkem nagyon más

tájakon andalog. Édes félárvám!

Tudja már, hogy lutri az, kinek milyen

Szülőt szán a teremtő!

 

Hozzászólások: