A helyreállítás kora

„Odajutottunk, hogy ma normálisnak tartják milliók, hogy egy olyan istenhez imádkoznak, kinek megszólítása a hímnemű Uram. Fel sem tűnik, hogy a Föld több mint fele, a nő, nincs „képviselve” imádott istenségükben! Atyjuk van, de Anyjuk nincs. E nemzedék legjobb esetben is félárva. Ekkora megvezetettség, ilyen vakság korában csoda talán, ha elhazudható a népek, az emberiség valós történelme?”

AZ ÚJ VILÁGKORSZAKBAN, A HELYREÁLLÍTÁS KORÁBAN ALAPVETŐ FELADATUNK:

VISSZATALÁLNI ISTENANYÁHOZ.

A fenti idézet, mely Aranyasszony trilógiám befejező, 3. kötetéből való, rávilágít a legsürgősebb feladatokra:
 

- FELÉBREDNI A BŰVÖLETBŐL.
Azaz meglátni, e világ körülöttünk illúzió, és távolról sem a végső valóság. Elég felébredni, mert akkor egy szempillantás alatt kizökkenünk az álomvilágból. Ez a felébredés nem mentális folyamat lesz...
 

- MEGLÁTNI ISTEN EGYSÉGÉT.
Hátborzongató, hogy ma, ha kimondjuk az Isten szót, az emberek 99%-a automatikusan valahogy egy férfi-szerű valakire gondol. Ez egy évezredek óta tartó kegyetlen tudat-manipuláció eredménye!
 

- VISSZATALÁLNI ISTEN-ANYÁHOZ.
A manipulált vallások manipulált erőterek. Hisz ha minden gondolat rezgés, a manipulált gondolatok egy hamis istenség körül, egy manipulált erőtérbe zárnak bennünket. Innen, e „rossz” logikájú mentál-rendszerből nyilvánvalóan egy sokkal erősebb „valami” tud minket kivinni. Istenanya, vagyis az EGY ISTEN azon „része”, amit kioperáltak ezer évekkel ezelőtt azok, akik a világot leuralták fizikai szinten, egészen más erőkkel „működik”. A SZÍV erejével, ami egész más, sokkal több, mint aminek mi hisszük.

TOVÁBBI RÉSZLET A PERUI PAPNŐ C. KÖNYVEMBŐL:

"Most egy végső nagy leckéhez érkeztünk: kinyílhatunk világunk többi dimenziója felé még testben. Vagyis, szinte genetikai ugrást hajthatunk végre: az ember ismét olyanná válhat, mint hajdanán. Még mielőtt „megismerte volna a jót és a rosszat”. Innen kezdve már csak dualitásában képes az ember felfogni a világot, elvesztette eredendő egységtudatát. Csak a duális világban van egészség és betegség, szépség és jóság, kezdet és elmúlás. Csak itt válik az egységes energia jinné és yanggá, negatívvá vagy pozitívvá, vagyis polárissá. Az eredendő ember nem volt se férfi, se nő. Egy komplett lény volt, a kettő egyben, „Isten hasonlatosságára”, önmagában teljes. Ebből következően Isten sem a ma hímnemű Atya, hanem Istenanyával teljes.

Az édeni állapotban a Tudás még nem volt leválasztva az Élettől. Még nem is „tudták”, hogy létezne kétféle nem. Az Ember ősállapota a még ketté nem hasadt Egység volt. A hasadás egyben tudathasadás is lett, ezért fel sem tűnik a maiaknak, hogy istenük „fele” hiányzik! Olyan, hogy nemiség, nem létezik! Amit mi a Földön különváltan, nemekként érzékelünk, az a dualitáson túli egység megnyilvánulása ebben a téridőben. Nincs két különálló egység, hanem az Egyben pulzáló minőségeket érzékeljük különbözőségként. Az én csodálatos magyar nyelvem a tagadás nem szavával emlékeztet arra, hogy az Ember nem osztható nemekre, e szétszakadás csak átmeneti és mindenki visszajut egyszer az Egységbe. Ma a kettő hordozza azt különváltan, amit eredendően EGY kapott. A Teljesség minőségeit két féle nem között kellett megosztani. Tetszik, avagy sem, az élet továbbadására, testükben új élet teremtésére, kihordására és megszülésére, saját testükkel való táplálásra kizárólag a nők képesek. Ők az élet hordozói, az anyagi tudáson túli bölcsesség őrzői, látói és működtetői. A férfi-ember viszont tökéletesen megismerte a Földet és annak törvényszerűségeit, óriási jártasságot szerzett ennek a téridőnek a működtetésében. Milyen tökéletesen tudnák együtt működtetni a világot! De nem így történt.

A megosztó és elkülönítő tudás egyre jobban növekedett. Teljes térhódításában egyszer csak feleslegessé vált Istenanya. Onnan kezdve már csak egy hím „félisten” a legtöbb vallás istene. Az emberiség megtagadta Isten női részét, és innen kezdve az emberi történelem az önkontroll nélkülivé vált hímenergia vágtázása lett.

Az energiakibillentés szándékos volt. A szerzés és harc, megosztás és határtalan gyarapodás nem fér össze Istenanya békés, befogadó és mindenkit óvó, tápláló világával. A mai férfiközpontú, bal agyféltekés emberi világnak ezért van már csak harcos és megfélemlítő férfi istene. Ennek szellemében lehetett a nőt elnyomni, boszorkányként több milliót máglyára küldeni, alacsonyabb rendűnek bélyegezni, a nők anyai feladatait alulértékelni. E szellemben a Földbolygó kiszipolyozható, és az ember egyre őrültebb kényelmét hivatott minden szolgálni. Az Univerzum bölcselete materialista ismeretekké, a gyógyítás a test kémiai vegyszerezésévé silányult. Az embernek, az életnek minden téren gazdaságilag meg kell térülnie, mert a kifizetődés lett az egyedüli értékmérce ebben a „józan és racionális” világban! E logika szerint a szeretet, az önfeláldozás, a megbocsájtás, a terhek elengedése nem térül meg, így értéktelen, haszontalan: kiűzendő. Ne csodálkozzunk, ha azt hiszi a tudathasadt ember, legfontosabb szerve az agy. Eddig valóban az agyban székelő elme volt az úr. Nos, láthatjuk, a bőrünkön érezhetjük, mire képes az emberi ész, hova vezet az elme és logika: megosztáshoz, háborúkhoz, kizsákmányoláshoz, igazságtalansághoz, elnyomáshoz, hedonizmushoz, betegségekhez, kataklizmákhoz. Éppen itt az ideje, hogy felébredjünk és belássuk tévedésünket, mert nem élhetünk tovább e szétszakadt állapotban! Vissza kell engedni a női erőt, vissza kell térnünk Istenanyához! A korlátozott információkból dolgozó elme helyett a dimenziókon keresztül dobbanó szívnek kell átvennie az elsőséget végre ismét! Úgy, mint hajdanán, az „Aranykorban”.

„Ha ilyen könnyű egy hamis félistent kikiáltani az Univerzum legfelsőbb Létezőjeként – bármi meghamisítható! Ezért lett világunk a hamisságok, a másolatok, az illúziók világa. Az a hitrendszer, ami egy hímnemű istent tisztel a valóságos Istenanya és Istenatya egysége helyett, sokkal több, mint eszme. Egy valóságos erőteret hozott létre, mely szó szerint elvágta a szív és elme között a szellemi csatornát! Minden erőtérnek megvan a saját töltete, forgási iránya, hatása a környezetére, a benne élőkre. Az egypólusúvá tett hím istenség erőterében hogyan válhatna teljessé az ember? Ezért csikorog az egész vallási dogmarendszer, mert hamis alapokra építették! Ébredjünk már fel a bűvöletből! A bűvöletből, mely nem más, mint saját felejtésünk! Elfeledése annak, kik vagyunk igazából és ki a mi igazi Istenünk! Az egyetlen megoldás, ha még ma helyreállítod Istenanyával a kapcsolatodat! A megmenekülés egyetlen útja és módja, ha helyreállítod e meghasadt, kettéhasadt kapcsolatodat a Teljes Istennel, ha visszatalálsz Istenanyához! Az egyetlen lehetőség, hogy felnyíljon a szemed, és meglásd a teljességet, a valóságot, ha elhagyod a hazugság erőterét, és az Istenanyával teljes Teremtő erőterében, mennyei birodalmában folytatod az életed. Meg fogsz döbbeni, milyen más ezzel a szemmel látni, milyen felszabadító az új szíveddel élni, szeretni! Szó szerint egy új világba érkezel, még itt a Földön! Ha átadod saját életedben a vezetést a szívednek az elméd helyett, felnyílik a szemed, és többé nincs uralma feletted az eddigi erőknek! Istenanyához pedig ismered a visszavezető utat: ez a szív! „

„Mindez persze, ami itt, a Földön történik, nem más, mint egy kozmikus megtapasztalás. Megtapasztalása annak, milyen „durva” érzés az egységben lévő részeket két végpontjukon, polarizált formájukban megélni: születni és elmúlni és végigélni e két pont között a dualitás nehézségét. A születés és elmúlás nem egyéb, mint bezáródás és kinyílás, „utazás” a dimenziók között, érkezés és visszaindulás. Ezt lehetett eddig vég nélkül játszani, de most egy szélső pontba érkeztünk. A kibillenés egy túlfeszített húr végállapotáig kilengett, tovább nem feszíthető. Az Univerzum arra sarkall minket, hogy változzunk és térjünk vissza ismét az egységbe, alakítsuk át polarizált formánkat és tudatunkat.

    A szív az a szerv, az egyetlen szerv, mely a magasabb, mennyei hullámokat is képes fogadni és testedbe, lelkedbe, szellemedbe vezetni. Sok ember szíve már automatikusan reagál ezekre az új erőkre. A szív sajátos frekvenciájáról a kvantumbiológia is egyre többet megismer. Megdőlt az agy mindenhatóságának téveszméje! Kísérletek bizonyítják, az agyba már a szívből továbbított jelek jutnak el. A szíveden keresztül léphet be Lényedbe minden magas rezgésű kozmikus hullám, melyet a szív továbbít a többi szervedhez, részedhez, így az agyhoz is. Nem észben, nem tudásban kell gyarapodnod, hanem a szívedben kell változnod, mert nem az agyad, hanem a szíved vezérel az Új Korban, a Helyreállítás Korában. Ő a vezérlő csillagod saját kozmoszodban. Isten magasságossága, az Ő dimenziójának hullámai nem az aggyal, hanem a szívvel érzékelhetőek.

Minden manipulálható, minden átverhető, csak a szíved nem.”