JÓL ÉLSZ, BARÁTOM? - TUDATOS ÉLET, MINT AZ ARANYKORBAN - 1. RÉSZ

JÓL ÉLSZ, BARÁTOM?

TERMÉSZETESEN!

Fenti cím lehetne egy erőlködős Tasziló-Arisztid vicc semmitmondó párbeszéde, amiben a gazdag barát természetesen jól él, merthogy nem szenved anyagi nehézségekben. Ám e kérdésem nem az anyagi jólétre vonatkozott. Dióhéjban arra, hogy jól élni, vagy egyáltalában élni, sehogy másként nem lehet, csak természetesen. Na de mit is jelent ez? Hát természetesen biotermékeket, biogazdálkodásból származó élelmiszereket – vágja rá mindenki azonnal (az életmód egyéb tényezőitől eltekintve, mint gondolkodás, tudatosság, életvitel, ruházkodás stb, mert ez mégiscsak egy pár soros bejegyzés és nem egy könyv.)

Viszont én a biodolgokra azt mondom: igen is, meg nem is.

  A természetes azt jelenti: természetnek megfelelően. A bio pedig valóban azt jelenti élet. Az élet pedig, joggal feltételezzük, hogy természetes.

Valóban? Mi az élet? És milyen az élet?

  Olyan, hogy felesleges mennyiségeket termelünk vállalkozási céllal élő lelkekből? Mindennek termelését, tenyésztését a profitmegtérülés határozzon meg? Addig génkezelhetek, módosíthatok állatot, növényt (és hamarosan embert), míg azok jól megtérülő piaci tényezők leszenk? A tehén növesszen abnormális tőgyeket az abnormális tejhozamért? A növény legyen jól szállítható és már magból vegyszerírtót tartalmazzon? Mi meg zabáljuk halálra magunkat, hisz a mai ember messze többet eszik, mint kényelmes, életelennes életmódja ezt igényelné.

  Hisz a biogazdálkodásba belefér az állatok élelmezési célú szaporítása, tartása, esetükben pusztán a takarmányuk nem tartalmaz extra mérgeket és ők maguk nem mérgekkel kezeltek. De alapjában a biogazda szemében ez az állat is az ember gyomra számára előállított termék és nem bolygótársunk. A növény, bár éltető vér és utódgondozási ösztön nincs benne, szintén élő, és a földi ember számára eledelül adatott még a „bűnbeesése” előtt (azaz az ős-eredeti DNS-készletű kozmikus lénynek, ki a Földön élt - lsd. A kék vér gyermekei könyveimben), ugyanúgy a legutóbbi kataklizma után kialakult erőltetett, kiszipolyozó és mára felhalmozó, pénzorientált mezőgazdasági felfogásunk áldozata. Persze, velünk együtt! E cikksorozatomban tehát azt fogom boncolgatni, hogy távolról sem elég a természetes, jó élethez az, ha elhagyunk pár mérget, de fogyasztásunk ugyanolyan habzsoló, mindennapi életvitelünk ugyanolyan művi és továbbra is mérgezett, mert embermilliók szennyezett világban élnek és dolgoznak, és az ő természetes életükben csekélyke megoldás, ha leszaladnak egy bioboltba és ott felvásárolják a látszólag egészséges termékeket.

  Nem egész-séges semmi ebben a torz világlátásban és földi életmódban ma már semmi. Nem egész, mert hasadt. Tudathasadt emberek  lettünk. A természetes jó élethez jóval többet kell helyreállítanunk, mint egyes mezőgazdasági módszereket. Mi magunkat, hogy életünk egy, a maitól ALAPJAIBAN eltérő földi élet legyen és egy merőben másfajta emberi társadalmat tudjunk végre kialakítani.

  E nagy, sőt hatalmas témát egy élményemmel nyitom  minden filozofálgatás helyett. Tavasszal feltettem pár témát ide, ami a permakultúrás gazdálkodással, életmóddal foglalkozott, amit én is, kezdő falusiként egy nagy háztájival, boldogan kezdtem el. (Csak megjegyzem halkan, nagyanyáinknak, na jó, inkább déd- avagy ükanyáinknak  teljesen természetes volt a „perma” szemlélete, módszere, tehát javarészt csak a spanyolviaszt sikerült felfedeznünk. De legalább sikerült.)  

  Áldottam az égieket, hogy még aránylag időben megkíméltek például a fárasztó ásástól (mai napig se ásunk) és inkább termőtalajt „készítettünk” sok zöldségnek (nézz utána ennek a neten). Azonban már a kezdetekkor igen megdöbbentő dolgok kezdtek történni velem. Például – és olvasóim, akik túljutottak könyveimen, egészen biztosan nem fognak őrültnek tartani azért, amiket most majd mondok - amikor ki akartam szedni a gyomokat (közülük is az árvacsalánt, tyúkhúrt pl.), hogy talajtakaró  mulcsot készítsek, rám szóltak, hogy ez felesleges, hisz ők szépen tartják nekem a talajt addig, amíg szeretném használni.

  Tátva maradt a szám, hogy engem a növények tanítanak! Meg is hagytam kedves gyomjaimat egészen addig, amikor már bele akartam szórni a magocskákat a földbe. Így kb. fél órás munkámba került egy elég szép ágyásba a spenótmagokat elültetni (a permában eleve nem ásunk, de nekem kapálni se kellett, hisz ahogy kitéped a „gyomot”, a föld porhanyós!). Szó szerint minden szerszám, eszköz nélkül, a két kezemmel könnyedén elvégezhettem a munkát.

Na de ez még semmi. A növénykék tovább beszéltek. Mikor kihúztam őket, rám szóltak, sőt, egyenesen kérdőre vontak, hogy miért nem eszem meg őket? Hiszen ők azért nőttek ide és nem az én bosszantásomra? Utánanéztem, és valóban, mindkettő nemcsak ehető, de komoly gyógynövény! Alig vártam ezek után, hogy sorra kibújjanak a gyomjaim, hogy megismerkedhessek valamennyiükkel. Legelőször is az tűnt fel, hogy a kerítésen túl a szomszéd kertjében nem ugyanazok nőttek, mint nálam! Először megdöbbentem, mert valljuk, be ez aztán tényleg túlmegy az emberi racionalitáson! Arról azért már hallottam, hogy környezetünkben pont azok a növények nőnek ki évről évre, melyekre szükségünk van. Naná, hogy ez sem racionális már a mai ember számára! Hisz mi annyit értünk az egészből, hogy egy fizikai növény elszórja magjait, amiből aztán megint egy növény lesz. De a gyom, mely nem háziasított és az ember által nem „betört”, leuralt élő lény, úgy látszik, nem a mi csökevényes világértésünk és mesterséges, egoista rendszerünk szerint él! Netán beköltözik hozzánk egy-egy növény, ami előzőleg nem volt ott? De honnan tudja, hol kezdődik az „én kertem” és hol a szomszédé? Márpedig tökéletesen képesek a helyrajzi számok határait is betartani! Én sem hittem a szememnek, hát te ugyan hogy hinnél a szavaimnak? Sajnos, ha kételkedsz ezekben, nincs más lehetőséged, mint kiköltözni közéjük és a saját szemeiddel megbizonyosodni. Hogy aztán még azoknak is nehezen higgy! Szó szerint az emberi észt meghaladja ez a csodavilág, melyben ezek a gyomnak címkézett csodanövények élnek.

  Miután igyekeztem feldolgozni ezt a csodát, elkezdtem gyakorlati kérdéseket is feltenni. Vajon miért pont azok nőttek nekem, amik például a szomszéd kertjében nem? Persze, mert nekem pont őrájuk van szükségem! Kitavaszodván, kertem minden munkálat nélkül szépen kizöldült! Nos hát, akkor bizony nagyon meg kell tudnom róluk mindent! Ez nem túl nehéz azonban, mert a könyvek mellett ők is tanítanak. Ehhez persze nagyon kell figyelnünk rájuk, át kell állítanunk tudatunkat, érzékszerveinket, amit egy hasadt életmódban nem tudunk, csakis velük együtt élve.

  Nos, mára a mindenáron lelkes kertészkedőből, megszállott magültetőből nagyon gyorsan szemlélődő és megannyi „gyommal” békében együtt élő gyombarát és gyomfogyasztó lettem.      Tehát a saját magam ültetett növény öröméhez egy másik, legalább akkora, ha nem nagyobb örömöt élvezek: minden nap kimegyek és egy teli tál „gyomot” szedek magamnak! Reggel csalánt teának, délben ugyanezt lehet főzeléknek (néha kis ültetett spenóttal keverem). Délután diófámról leszakítok egy levelet szintén teának (télire megszárítom). A menta, a citromfű, a bodza, a csipkebogyó – olyan sokan vannak, ha reggeltől estig teát innék, akkor se tudnám mindegyiket megkóstolni!  

A parlagfüvet évek óta gyűjtöm és szárítom, porítom, télen szinte csak ezzel fűszerezek mindent (teának szerintem borzalmas ízű, fűszernek viszont kitűnő ízre is!) Most gyűjtöttem hozzá először fehér és fekete ürömfüvet is. Természetesen e kis írásom nem gyógynövény ismertető kívánt lenni, nem is kert-ész-kedő ötletek gyűjteménye, hisz, ahogy írtam, kezdő vagyok ebben, a gyógynövényeket pedig azért még a mai emberek egy része sem felejtette el.

Csupán arról az élményemről írok, mely elindított bennem egy sokkal mélyebb folyamatot, ami minden nap egyre közelebb visz egy teljes átalakuláshoz.  A döbbenetemről írok, hogy valójában nem a kertművelés, nem az eltervezett ültetés és betakarítás nyújtotta nekem a legnagyobb örömöt, ahogy hittem, hanem a gyűjtögetés.

Miért? Mert a munkám gyümölcse jól megérdemelt, amiért meg nem fáradoztam, az Isten ajándéka!

  A helyzet az, ekkor értettem meg, hogy még a biokultúra, az ökológiai tudatosság is pusztán fél lépés az ős-eredeti, aranykori létforma felé.

A teljes lépés az lesz, amikor visszaérünk egy mára elfelejtett korba, helyreállítva aranykori tudatosságunkat: ami jóval több, mint gazdálkodási módszerváltás, mérgek lecserélése természetes anyagokra, okosabb növénycsoportosítás és a többi.

Aranykori módon élni: ez egy teljesen új létérzés, egy új viszonyulás az Élethez, a Földhöz. Ebben benne van, hogy olyan élőlényt, melyben élő vér pulzál, semmiképpen nem fogyasztunk, de leginkább semmilyen állatot sem! Folytatódik azzal, hogy minden egyes ember visszatér egy természetes életmódhoz, ami egyértelműen azt jelenti, hogy a jelenlegi gazdasági-pénzügyi világ megszűnik, és a bolygónkon teljesen más társadalmi berendezkedés és létforma lesz. És abszolút kritériuma mindennek, hogy minden egyes ember saját fogyasztását totálisan megváltoztassa, nemcsak minőségben (pl. vega táplálkozás), hanem mennyiségben is. Ez persze messze túlmutat majd egy diétán: elvezet ahhoz, amikor egy igen magas tudatállapotban egyszerűen nem kell anyagi táplálékot magunkhoz venni, mert a finomenergiát képes leszel közvetlenül befogadni, magadba építeni.

  És mivel ez csak egy témaindító írás, fentieket az ezt követő cikkeimben fogom más és más oldalról megvilágítani, kifejteni.

Felvezetőként tehát azt a belső örömöt szerettem volna megosztani veled, ami akkor jár át, amikor minden munka és fáradozás nélkül egyszerűen nekem adja magát egy-egy növény. Ott van a kertemben. Ha megeszem (használom), örül neki. Ha otthagyom, elszárad, tönkremegy (jelzem, ez lesz a kiindulási pontunk majd az állatok megevése és egy növény elfogyasztása közötti hatalmas különbség kibontásakor. Azaz, az állat él anélkül is, hogy te „elhasználnád”, sőt! Viszont a zöldségnövény és gyümölcs nem. Ha otthagyod és nem fogyasztod el, leérik, elfonnyad, tönkremegy).

Óriási boldogság a legősibb és legtermészetesebb életforma: a gyűjtögetés. Mélyen átélheted, hogy Isten Kertjében igenis megterem minden, amire szükségünk van. Hogy is tanítja Jézus-Isha: „Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - Isten táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak,
mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül.
Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Isten tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!
Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.”

Bizony, pusztán ez az idézet megannyi megrázó kérdést vet föl, amin szépen végig is fogok haladni a folytatásban. Ilyen lesz a következő nyitókérdés: ki hitette el velünk, hogy „aki nem dolgozik, ne is egyék? Csak nem azok, akik mára a „munka világába”, a taposómalomba, robotra fogják az embermilliókat saját profitjuk érdekében, szinte éhbéren dolgoztatva talán téged is? Itt a szemünk előtt Isten szava és még az igehirdetők is magától értetődőnek veszik, hogy a kozmikus lénynek gályáznia kell egy olyan Univerzumban, melyben felfoghatatlan energia veszi körül és látja el! A munka nemesít - mondják. Hát bizony! - mondom én is egyetértőleg. Ám jó-e nekünk, ha nemesedünk? Nekem a nemes ember már a nemekre hasadt fél-ember, aki kiesett az egész-ből, tehát egész-ségtelen és hasadt, azaz tudat-hasadt. Pufff neked, paradoxon-pont! (Igen, pont erről szól A kék vér gyermekei!)

Hát akkor nemesedjék munkával, aki egészség-telen akar lenni, én meg Jézusra hallgatok, nem aggódom és nem robotolok. Nemtelenül keresem Isten országát, melyhez nyugalom, természetes élet kell, melyet elsőként növényeim, állataim, kedvenceim közt találom meg.  És ráadásul majd megadatik minden, amire szükségem van.

Puff, itt aztán bele is rohantunk az ember gyökérproblémájába: mire van szükséged valójában?

No, de ne vágjunk saját magunk elibe, ez a következő kérdés a további cikkek kifejtésébe tartozik.

E helyütt térjük vissza még a gyomnövényekhez, Isten ajándékaihoz, amiért nem vetünk, nem aratunk, nem fáradozunk, hisz ott élnek minden kis talpalatnyi földterületen.

Rengeteg gyomnak titulált növény tehát gyógynövény, és messze gazdagabb vitaminokban, ásványokban és nyomelemekben, mint megannyi termesztett konyhakerti zöldségünk. Tehát, mint megannyi biozöldség is, ha úgy tetszik.  Nézzük példának kedvencemet, a porcsint.

Esszenciális zsírsavakban - elsősorban alfa-linolén- és Omega 3 zsírsavban - gazdag (a növény súlyának több mint 15%-át adják). A növényben található még C-vitamin (100 g-ban 500 mg) és E-vitamin is (100 g-ban 150-200 mg), valamint béta-karotin, glutation, katekolaminok, nor-adrenalin és dopamin, néhány alkaloid, kálium és pektin.

Kínában hasmenés, húgyúti fertőzések és láz ellen alkalmazzák. Indonéziában szívgyengeség ellen, Kongóban nyugtatóként adják. Nigériában izomlazító szer. Guatemalában a gyomorhurutot kezelik vele, a Szaharában a cukorbetegség megelőzésére szolgál. A növény nedvével bőrbetegségeket is gyógyítanak.
Magas Omega-3 tartalma miatt gyulladásgátló és véralvadást gátló  (vérkeringést serkentő, érelmeszesedés kialakulásának veszélyét mérséklő) tulajdonsága. Magas C- és E-vitamin-, valamint béta-karotin- és glutationtartalmának köszönhetően antioxidáns és immunerősítő hatást fejt ki. A vér koleszterin- és cukorszintjére kifejtett hatásával védi az artériákat.

Na ez az, amit emberek milliói simán gyomként kigazolnak. Ó, a gazemberek! Hisz ez bűn, vagy nem?

Én minden nap elfogyasztok egy maréknyi friss porcsint (amikor még fehér száron vannak a kövér levélkék). Alaposan megmosom és felaprózom. Dobhatod levesre, főzelékbe, de ne főzd, mert azonnal veszít vitamintartalmából. Én egyébként is azt vallom, ami ehető nyersen, azt minek főzzük, ami meg csak főzve jó, azt igyekszem lassan elhagyni, mert az már nem az ős-eredeti életmódunk idején került a táplálkozásunkra. Ugyanis az ember, még kozmikus lény állapotában, amikor egészséges, azaz Egész, és ez azt jelenti, semmire nincs alapvetően szükséges a külső környezetéből (igen jól érted? Se táplálékra, se gyógyszerre, mert a semmi azt jelenti, semmire. (lsd. A kék vér gyermekei két kötetében leírtakat.)

Olvass utána, ha még nem tetted, a diónak is. Egy diófa az udvarban egy egész gyógyszertárat helyettesít! A friss levelei (június-augusztus folyamán), a zöld diótermés, a burok, a már érett diótermés, mindene nemcsak fogyasztható, de életerő bomba!

Zárásként leírom a mai ételeimet, kedvcsinálóként és hogy ne csak filozofálgassunk itt, hanem használjuk mindezt a mindennapi életünkben.

Alapvetően kétszer étkezem naponta, de nyáron gyümölcs szezonban csak egyszer.

Délelőtt semmit nem fogyasztok, legalább délig, de sokszor még akkor sem vagyok éhes (erről is fogunk majd szót ejteni, kinek a találmánya volt és vaj’ miért, a napi nemcsak 3x, de a manapság javasolt ötszöri étkezés, főleg cukorbetegeknek vagy inzulin rezisztenseknek! Én másfél éve folytatok kísérleteket magamon, és mindennek az ellenkezője az igaz, amit javasol a hivatalos orvoslás, de remélem, téged ez most nem lep meg!)

     Ma majdnem egy liter diólevél teát ittam meg reggeltől délig (még az egyik kicsi diófánkon fogyasztható a levél, a többin már nem), majd fél liter tiszta forrásvíz étkezés előtt pontosan fél órával (erről is fogok írni majd, ha még nem ismered ennek a titkát vagy nézz utána másutt, fellelhető sok anyag).

   Egy bio céklát nyersen, egy fej hagymát, egy almát és számos fokhagymagerezdet összeaprítottam salátának (a saláta naponta változik, amíg bőven van zöld, addig azokat eszem, ősztől kezdve bekerül már például a cékla is), és persze egy marék porcsin aprítva. Na és hozzákeverem a kötelező csírákat! Csakis aznapi csíráztatott magvakat eszem, de abból amennyit csak bírok.  Megöntöm valamilyen hidegen sajtolt olajjal (nemcsak olíva létezik, de kenderolaj, tökmagolaj, hadd ne soroljam, millió féle csodaolajunkat).

Ma éhesebb voltam, így a salátához kisütöttem hajdinalepényeket is. A hajdinát szintén gyógyszernek tartom (nézz utána, ha még nem ismered). A lepényhez a jó minőségű hajdinát kávédarálón megőrlöm (általában egy heti adagot előre), amihez váltakozva keverek: cukkini szezonban nyers lereszelt cukkinit, hagymát és kaprot; van, hogy csak lenmagőrleményt rengeteg tökmaggal (vagy egyéb maggal); van, hogy apróra vágott spenótot, csalánt, reszelt répát teszek hozzá, szezonálisan, épp mit érdemes és lehet. Kicsi szódabikarbónát és kezeletlen, fehérítetlen tiszta sót adok hozzá, felöntöm forrásvízzel, vagy ha maradt savóm a kecskesajt készítésből, akkor azzal, hogy palacsintatészta állagú legyen. Elkutyulom és kisütöm. Ha zöldségek vannak benne, akkor vastagabb és puhább lesz mint a tócsi vagy tócsni, csak nem gyilkos krumpli és fehérliszt elegyéből, hanem egészséges hozzávalókból. Ha csak simán sütöm magvakkal, akkor vékony és nagyon jó ropogós. Mindez kb. 3 percet vesz igénybe, hosszabb idő volt leírni, mint elkészíteni.

Minden nap nyers étel az ebédem, nyáron gyakran a vacsora is, amit csak kiegészítek kis százalékban jó minőségű gabonákkal, quinoával, jófajta rizzsel, kecskesajttal, kefirrel.

Ha most néhányan azt kérditek (ahogy ezt volt, hogy nem túl kedvesen nekem is szegezték már), miért nem vagyok akkor cérnavékony? Nos elmondom, születésemkor és kiskoromban olyan voltam. Csenevész testileg, ha úgy tetszik, semmi étvágyam nem volt (persze mára megfejtettem az okát, erről majd egy önéletrajzi könyvemben, életem végén, beszámolok). Aztán a korabeli okos orvoslás sósavpepszint itatott majd hat éven át velem, míg ki nem nőttek az állandó fogaim - nehogy szétmarja a sav. De arra nem gondoltak, hogy belül mit mar szét. Mindent, de leginkább a májam tette tönkre. A jelenlegi orvostudomány szerint már nem lehetnék életben, hisz kb. 12 éves koromban letettek rólam, amikor olyan volt a májam, mint egy ötvenéves idült alkoholistának. Tehát úgy kell nézni, hogy egy szétroncsolt májjal és ezáltal egy instabil anyagcserével szerintem inkább gratulálhatok magamnak, hogy csak pár kiló felesleg van rajtam és nemcsak hogy élek még mindig, de jó egészségnek örvendek. Egy átlagos éterenddel és életmóddal már évtizedekkel ezelőtt eltávoztam volna ebből a dimenzióból.

  De, eltökéltem, még ezen is „tekerek” egy kicsit és mostani tudásommal és elszántságommal még jobban meggyógyítom magam. Ezért határoztam el, hogy ezzel párhuzamosan kisebb írásokban minél gyorsabban közreadjam a nekem bevált egészségmegőrző információkat, hogy aki akarja, máris fel tudja használni belőle, ami tetszik neki.

Végső soron, a nagy átalakulás a táplálkozásunkkal kezdődik, hisz azt tudatos szemlélet nélkül úgysem tudjuk megváltoztatni. Az evés oly alapvető biológiai szükséglete a testben élő embernek, hogy aki itt alapvetően képes változtatni, az mindenre képes. Egy új táplálkozási rendszer messze több, mint az egészségesebb táplálékok  valamiféle okosabb módszerrel történő felhasználása. Fegyelmezettség, tudatosság, a valós szükségleteid felismerése, de leginkább az élet alapvető tisztelete. Tisztelned kell elsőként saját tested, hogy nem szennyezed be mérgekkel és tömöd meg feleslegekkel. Tisztelned kell a vérrel élő állatokat és meg kell bennük látnod az apát, az anyát és a gyermeket, hisz ők is társadalmakban élnek, mint te és nem azért vannak a Földön, hogy a gyomrodat tömjék. Tisztelned kell a növényeket, mert azok Isten ajándékai, melyeket azért kaptunk, hogy hálaadással, és mértékkel fogyasszuk, miközben e dimenzióban tartózkodunk. És nem azért, hogy robotoljunk és feleslegeket termeljünk, fogyasszunk, habzsoljunk, hanem hogy megleljük e téridőben is a Mennyek országát. Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk.

Jó kedvet és étvágyat az ételeidhez! Remélem megéheztél a további cikkek témáira is. Következő írásomban elmesélem, mit súgtak nekem a vindornyalaki almafák. És ígérem, mindig közreadok majd egy-két jó receptet is majd!

 A saját Édenkertem- sárga és piros paradicsomfák, előtérben az édesburgonya

Megjegyzés:

Ősmagyar gyümölcsfák, bemutatkozó anyag:

https://drive.google.com/file/d/0ByOAC8gX31iVWGVQUndUZGNuSGs/view

Őshonos magyar gyümölcsfák listája, rendelési lehetőséggel itt: https://drive.google.com/file/d/0B5d34qLZzAE9Mk9TYkFWcTBza1U/view?usp=sharing

(frissítés:2016. március)