2016. MÁJUS 13 - PÜNKÖSD ELŐSZELE
E mai hírlevél mottója:
Legyen e mai nap, 2016. május 13. péntek egy csodálatos nap, melyen tudatosítod felébredésed a 3D programozottságából!
PÜNKÖSD ÉS PÉNTEK 13.
Kedves Barátom!
A mai hajnali merengésem gondolatokba való fordítását nem lesz könnyű átadnom, és aki érteni szeretné, annak elő kell majd vennie vagy A kék vér gyermekei mindkét kötetét, vagy saját kék tartományából be kell jutnia saját kozmikus könyvtárába. Mert lehetetlen pusztán e néhány gondolatfoszlányt is a lieneráis elménk által használt embernyelvbe belepréselni anélkül, hogy legalább két könyvet ne írnék előszónak. Így lesz, akinek azonnal beugrik és koppan a leeső húszfilléres, és lesz akinek pünkösdi bolondságnak tűnik majd.
Nos, Pünkösd: A kereszténységben a Szentlélek kitöltetése, melyek láng formájában érték el az embereket. Nem akármikor természtesen, hanem Jézus feltámadása után 40 nappal! (Eredetileg az "ószövetségi pünkösd" a húsvét utáni 50. nap volt, ez a 4. századtól 40 napra módosult, ami Jézus mennybemenetelének napja. Vagyis a biblaiai keresztrefeszítés után a 3. napon felmtámad, majd 40 napig még tovább tanít - sok százan látják - és feltámadása, azaz Hősvét 3. napja utáni 40. napon "felmegy a Mennyekbe").
Itt egy merengési szál: a negyven, sok könyvemben boncolgatom, ugyebár a negyvennapos jézusi böjt; a „zsidók” negyven évig való vándoroltatása a pusztában (értsd: száraz, Lélek nélküli idősíkon). De olvashatjuk négy „vénnek”, azaz „elöljárónak”, avagy pillérnek, mely a téridőnk térirányait jelölik ki… Ali babát a negyven rablóval most kihagyom, de nyugodtan el lehet kalandozni a mesék birdoalmába is!::)) A téridőt jelölő 4-es szám, a kereszttel négy részre osztott téridő, a „négy égtáj” számának első fokú „hatványa” adja a metafizikai negyvenes számot (II. kötet 217. oldal. A minőségi hatvány a minőségi és nem mennyiségi szám-tan szerint a tíz, mint tűzkapun átemelt erősokszorozás… Innen a magyarban 40-90-ig a – ven (vén) és -van, mint a linearitásban mennyiségi változást indukáló minőségváltás.)
A Szent Lélek, amit megelevenítő tűzként is ismerhetünk, avagy a Szellemi Tűz, az Agni: átéget, átalakít, megelevenít.
A Szent Tűz, mely a gerincünk aljában szunnyad amíg mi is alszunk, és ami, ahogy a tudatunk felébred és elindul a „vertikális” felemelkedés tengelyén, a hétrétegű téridőn át, a gerincoszlopra „feltekeredő" kundalini energia mindaddig kettősségbe (két-ségbe, fél-elembe) "szakadt" kígyópárja egymásba tekeredik, és így felemelkedik a tobozmirigy és agyalapi mirigy magasságába.
Ez az újjászületés. Az Örömhír, amit Jézus hozott tanításával.
Az újjászületett Kozmikus Tudatú ember „homlokán” már ott a Kígyó, az alvóban még gerince alján szunnyad.
Agni, a két kígyó, a mágnesesség és elektromosság egyesült energiája.
A továbbikahoz ideidézek néhány részletet A kék vér gyermekei kötetekből, amit természetesen nagyon érdemes teljes összefüggésükben újraolvani és ezzel átalakítanunk magunkban – a pünkösdi Szent Tűz erejével a PÜNKÖSD, a megelevenítő „tudást” (kódokat). /Az idézetek oldalszámozását a második, új kiadás szerint adom meg, de az első kiadásban is valahol annak közelében, a kisebb betűtípus miatt valamivel hátrébb lesz/
kötet 82. oldal:
A képen jól látható a gerincoszlop, a Cadduceus „tartó” pillére, az ún. 3. szál (Sushumna), avagy a Dzsed (a „dzsedi-lovagok” különleges képességeinek forrása) ami körül tekergőzik a „két” kígyó, az elektromos és a
mágneses energia”
II. kötet 281. oldal
„ A Caduceus-jel önmagában maga a (téridős) teremtést tárja elénk, illetve a jelenlegi emberiség kialakulását. A két kígyó, egy pálcára tekeredik fel. A 3. szál (és persze ennek tízen-tűzön általi magasabb kiterjedésében a 13.), a tartópillér, mely nem más, mint az Életfa, a Boldogtengely avagy a jógákból ismert Sushumna (a képen) avagy a Dzsed (a „dzsedi-lovagok” különleges képességeinek forrása) ami körül tekergőzik a „két” kígyó, az elektromos és a mágneses energia. Igazából, a Sushumna inkább a „fizikai tartó”, de van egy kevésbé ismert finom szubsztanciájú „tartó” is, aminek szanszkrit neve igen izgalmas a magyar fülnek: Merudanda, amit angolra measuring stick-nek fordítanak, ami pont az, amit kihallunk: mérőbot. E tartópillérünk alján van a luz, saját elnevezéssel a fénycsont. Itt, a luzban szunnyad összetekeredve a két kígyó, azaz elektromágneses egységcsomagunk. A felébredés után, az emelkedő tudatunk függvényében indul a sushumnán fölfelé a két kígyó, mely a Cadduceus szimbólum szerinti gyógyulást, illetve szellemi átalakulást, vagyis az újjászületést mintázza.”
I.kötet: 188. Oldal:
„Az anyagi fényen (foton) túl van a tudati világosság. Lucifer a biológiai szemek fénye, a téridő tudati mozgatója, Jézus a 3. szemmel „látók” világossága, azaz tudatszintje. Ugyanazon út, ugyanazon Fa különböző ágainak, kertjeinek kertészei, felügyelői, vezetői.
Van egy igen érdekes kapcsolat a fény és a zsidó-kereszténység által erőteljesen képviselt feltámadás között. Ahelyett, hogy mély hitvitákba mennénk, egy gyors kérdés: merengtél már esetleg azon, miért is olyan fontos a zsidó-keresztény dogmatikában a feltámadás tana? Az röviden annyit tesz, hogy a meghaltak egyszer egy napon, a Hetedik Trombitaszóra feltámadnak testben.
Persze, erről az egyház, azaz a Vatikán megalakulása óta vérre menő viták folynak – hisz ilyesmi igazából nem szerepelt Jézus üzenetében. Én sokat töprengtem és egyre inkább nem értettem. Azt sem, egy hívő embernek miért félelmetes a halál, miért lenne annak fullánkja, miért is kellene annyira egy olyan világhoz, tér-részhez ragaszkodni, ahol még csak nem is láthatjuk szemtől szembe Istent? Saját rendszerükön belül éreztem mindig torznak, durván materialistának ezt a központi kérdéssé avanzsált hittételt. A vatikáni doktrínák aztán odáig mentek, hogy azok, akik tagadták (elvetették) a testi feltámadást, mint eretnekeket üldözni, irtani kezdték. Vajon mit sértettek ennyire?
Végül eljutottam egy izgalmas testrészhez, a luz-nak nevezett, törhetetlen csonthoz, mely a zsidó misztikus tanításokban szerepel, a judaizmus alaptétele is. Ezek a csontok fognak a zsidó prófécia szerint „Izrael földjére” gurulni az utolsó feltámadáskor”, ugyanis Isten ebből a romolhatatlan luz „csontból” fogja az embereket feltámasztani. Ezért neve „embertest csináló csont”. Megannyi ősi tanításban, rabbinikus írásgyűjteményben fejtegetett téma (pl. Zohar, Midrash). Nincs egyetértés, pontosan mi lehet ez és hol székel testünkben? Vannak olyan referenciák, mely szerint a sacrumban, a keresztcsontban, de mindenképpen a gerinc alján helyezkedik el. Modern rabbikban felmerült, hogy talán ez tartalmazza az emberi DNS-t. Leginkább isten leányának leányaként emlegetik az iratok
Viszont bennem azonnal összekapcsolódott a kundalinivel, mely szunnyadó, azaz a jézusi példákban a „halott” állapotban a gerinc alján van. Ez a kundalini, a „kettős kígyó energia”, a világegyetem mozgásos energiája az, mely elindítja az embert az átalakulásban, a megvilágosodásban, és egyre magasabbra kúszik, míg el nem éri a gerincvezeték és koponyaalap rögzülése feletti köztiagyba rejtett szunnyadó, „halott” tobozmirigyünket és hipofízisünket. Ha a szent tűz (agni), elindulva a gerinc aljából felér az ezerszirmú lótuszvirágba és az kinyílik: megvilágosodunk. Íme, egy ősi beavatási cél, dióhéjban.
A luz tehát a „fényszövet”, foton, a fénymag, a megcsontosodott biológiai DNS kódkészlet, a kígyóval ábrázolt Hórusz-mag, melynek vissza kell alakulnia az Isis által Földre hozott eredeti kódkészletté, a kígyó nélküli Maggá, melynek feltétele az aktivált tobozmirigy.
A kígyó mutatja, hogy a Hórusz-mag már módosult DNS, már csak a dupla (kettős, elektromágneses) Helix látható és automatikusan az működik az emberben. Az Emberben, vagyis az újjászületettben, a Kéklényben már bekötődnek az új kozmikus szálak is, már nem két kígyó működteti, hanem a „Jézusra épült tizenkettő” (ld. a tizenkét szálas DNS-t, ami együtt 13).
A luz-csont tehát kizárólag ide, e téridős tartományba tud feltámasztani, azaz visszahozni, egy újabb inkarnációba. Ez a luz az az adatbázisunk, mely az egyes testet öltésekkor a testi felépítésünk DNS-kódjait tartalmazza.
A jézusi újjászületéssel, a tobozmirigy aktiválással bekapcsolt további kozmikus DNS-szálak teszik csak lehetővé, hogy a teljes Magkészlettel kikerüljünk az állandó téridős körforgásból, amikor a fénytartományt magunk mögött hagyva világossá, helyesen, világosodottá, azaz a Teljes Világot magukba integráltakká, beteljesedettekké leszünk.”
I.kötet: 141. oldal:
„A lemniszkátánkban ezek szerint kétszer hat, azaz tizenkét grádics van. Akinek van füle, hallja. A téridő tizenkettes misztériuma, Jézus tizenkét „tanítványa”, a tizenkét zodiákus. Csakhogy Jézus a tizenharmadik volt, ahogy a Boldogpont is ennek felel meg, mely hiányzik az újkeletű Zodiákusból. Akkor itt merüljön alá a beavatásra aspiráló tanítvány és kérdezze meg a Mindenséget, miért lett a lienáris időtartomány tizenkettes alapú, szemben az ősi tizenhármas alappal, mely például és többek között a maya időszámítást adja? A már hivatkozott kutató José Arguelles úgy foglalja össze, hogy a mesterséges idő frekvenciái a 12:60 arány diszhamronikus rezgése, melyben az idő pénz, szemben a kozmosz harmónikus 13:20-as arányával (13 holdhónap kiegyensúlyozottsága a 12 szoláris hónap mesterséges felosztásával szemben).
Egy nap 24 x 60, azaz 1440 perc, ezt elosztva a misztikus 20-as számmal, 72 perces órákat kapunk – ez pedig az ember szívverésének a száma. Bár e számot megtartották, de valójában nyugalmi állapotban 60 másodperc alatt a legtöbbünk szíve ennél kevesebbet ver.
Nekem ez erősen azt súgja, hogy pontosan a 72 másodperc a harmonikus időtartam egységünk, vagyis addig tart egy perc, míg ennyit dobban a szívünk. Ez a földi alap időmérték. Szerintem, kezdjen el egy órás ilyen időbeosztású órákat gyártani és szép lassan térjünk át erre az időritmusra. Persze, ha a szívünkre hallgatunk, mi a csudának karóra egyáltalán? „
II. kötet 204. oldal:
„Még egy példáját jól ismerjük a mennyiségi, a „féltekés”, felezett világ és a holovilág számainak. Az ún. lunáris ritmus egyik alapszáma a 13, mivel 13 holdhónap van egy földi évben. Na de miért van 13 holdhónap? Pontosan a 2x6 réteg, a kétszer hat-alom, azaz jobbos és balos forgó téridők összegződése okán. Ugyanúgy, mint a hatos egyszeri integrációja a hetesség, a duális ikerörvény egyszeri integrációja a 13. Ez egy tiszta, azaz teljes, harmonikus ősritmus. Ezt vagy megérzed, vagy lineáris elmével ezt egyáltalán nem érted. Ne lineáris matekkal számolj, ne lineáris logikával. Vagyis ne számolj – mennyiségeket – mert minőségi átfordulásokról beszélek. A Holdritmus nem mennyiségtan, hanem adott tudatállapot sajátságos viszonya az egyes téridő-szeletekhez. Ezért az egyes kertek, ágak, szintek integrált átlényegülését tükrözi az „összegződött” úgynevezett 13-as minőségű jeltartományban. Ezt pulzálja a Hold, melyben a Plejádok és azon át az Isis-kód „árnyékolt” jeltartománya (is) pulzál. Tehát a 13 „fodor” a népdalbeli szoknyán már az integrált, átfordult téridő energiatartománya. Ezt végső soron nevezhetjük tehát a Forrásnak (téridő forrása, Napkapu-Aranykapu), a téridőn túli Egynek, mely aztán becsorog a kétszer hatos ikerörvénylésű „hetes” téridőbe. A Fényszámok tehát mindig a hat-alom, a duális téridő felépülésének leírására mutatnak, a Forrás számok pedig a hat-alom integrált, átlényegült, transzformált rendszerére.
A maja-kalendárium 13:20-as aránya őrzi az ősritmus megnyilvánulását a téridőben, mert a 13-as integrált Forrásidő-szám téridős lebomlását mutatja, melyet a 20-as rendszer visz tovább (A 20: az 1 illetve annak 1+0 , vagyis elsőfokú minőségének tükröződése. Vagyis az 1, mint egy teljes egység, egy nap, a Föld megfordulása saját tengelye körül két fél rész, nappal és éjjel tükröződésében, azok harmonikus ősritmusában, 2 x 10 órában. Íme, ismét itt a már ismert óra.)
Talán itt érthető meg legjobban a szoláris rendszer, amibe a Noé utáni emberiség be lett kötve. Tehát a mesterséges, ún. szoláris időmérés alapritmusa a 12:60-as, mivel a kétszer hat-alom (hatalom) működéséből adódó téridős struktúrák, mintázatok lineáris leírására szolgál, az integrációk, azaz egybeolvadások átminősülése nélkül! Ez az időszámítás (ami ugyebár egy tudati viszonyulás a Minden energiájának folyásához, mozgásához) tehát a 12:60-as arányra épül, a maja 13:20-as ősritmusához képest. Ha ez alapján elemeznénk az összes „szent számot”, azonnal átlátnánk a szitán!”
I.kötet 205. oldal:
„Manapság talán kisebbségben van az az embercsoport, aki nem hallott még „Hórusz szeméről”, mint az egyiptomi ősi misztika szimbólumáról. Önmagában a Hórusz-szem megfejtése jól mutatja, hogy az őstudás, a valóság hogyan torzul és nyer teljesen eltérő értelmet a mai ember számára. Ma a szabadkőműves tradíciókhoz sorolják az „isten szeme” szimbólumot, helyesebben, ez az irányzat használja, annak ősi és hiteles voltára hivatkozva. Tudvalevőleg ez a szem az Egyesült Államok egydolláros bankjegyén lévő egyik „üzenet” része, melyben a Novum Orden, vagyis Új Világrendet hirdeti a tizenhárom lépcsős piramis és annak „koronája”, mely ezzel vált a világhírű Szemmé. (Ismét egy vallomás: nem tudok rájönni, miért is tartották meg itt a 13-as számot. Ugyanis az nem vitás, azt nem akarják, hogy „mi” is használjuk ezt a minőséget, ezért kellett belőle baljós számot csinálni. Figyelünk, ugye? Bal-jós!) Eredetileg ugyanis a felhasznált és a hivatkozott szimbólum nem Szem – hanem Mag.”
Nos, ahogy sose tettem, most sem készítek senkinek egy készételes konzerv magyarázatot, mindezek, ahogy írtam, merengésre, továbbgondolásra szánt foszlányok laza csokra, hogy ezzel köszöntsük a mai Péntek 13-at, a „hétvégén” (ugye, kék-testvérem, te ezt is érted: a HÉT „végén”, azon túl..) Pünkösd „előszelét”.
Szívből remélem, a péntek 13 egy kékülőnek se „negatívként”, „baljós” jelként értelmezett.
A BAL-ságról, BÁL-ságról, BEL-ségről nagyon sokat írtam Boldogasszonyunk kapcsán. Most egy személyes, pár évvel ezelőtti pünkösdi „látásomat” osztanám zárszóként, amit szintén megírtam a kék könyvben:
„Pünkösdkor történt, hogy az általam napnyugtára tervezett meditáció előtt órákkal váratlanul „átléptem”. Illetve jobb lenne átesést, vagy átugrást mondani, oly váratlanul és gyorsan történt. Minden előzmény nélkül olyan erős forgásba kerültem, hogy majdnem leestem hálószobám erkélyéről! Ilyen sose fordult még velem elő. Fizikai két kezemmel kellett igen gyorsan megkapaszkodnom, és térdre rogynom, hogy ne bukjak át az erkélykorláton. Az imbolygás, erős előre-hátra lökések még percekig tartottak (itt utalnék pl. a mai divatos kvantumgyógyászatokra. Több barátom használja, tőlük tudom, hogy az összeomló hitrendszer, ami kb. az, mikor egy jóval „magasabb” tudatszintre érkezünk, hasonló látványos mozgásokkal és érzetekkel jár). Ezután egy kettős forgás jelent meg előttem, egyik jobbra forgott, másik balra. A jobboldalihoz érkezett az üzenet: „ebben a hasított, jobbra forgó Atyai világban van a mai emberiség, de hajdan nem így volt. Te arra vállalkoztál, hogy rést ütsz, és a nyíláshoz vezeted, aki kéri, aki már fuldoklik az egyirányú erőtérben. A másik erőtérből Istenanya segít, irányítsd hozzá a rászorulókat, ő majd átsegíti őket, hogy ismét a harmonikus, vagyis integrált pulzálásban élhessenek”.
Nos, fentiek alapján azért remélem nemcsak nekem világos, miről is szól ez.
A téridőbe hatoló kozmikus lény a Napkapuban „kiesik” az Egységből, a boldog nyugalomból, és a Mandorla-dimenziókapun, Isis Boldogasszony anyánk szülőcsatornáján át (Vízanya) megszületünk a hétrétegű téridőbe, Hetedhét országba. „Idővel”, a boldogtengely körüli spirális erőtereken (ikerterek) egyre lejjebb ereszkedve végül sűrű anyagi testben érkezünk legalulra, ahol most élünk. Míg nem értünk ide le, a dualitásunk sem volt teljesen elkülönült. „Elődeink” nagyon sokáig így éltek a Földön, még közelebb az Egy állapotához (aranykor, az eredeti Isis-kód szerint), sokáig aránylag harmonikusan megtartva androgenitásukat testileg is. Aztán egy szép napon le kellett ereszkednünk. Még ez se lenne gond, hogy is lenne, hisz ez volt az eredeti terv! „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni!” Vagyis, teljesen meg kell ismernünk, magunkba kell integrálni ezt a megtapasztalást, amikor a „legmesszebb” vagyunk „Istentől”, a legtávolabbi ok-távra hangolódtunk. Vagyis, formailag most vagyunk a legkevésbé az Egy hasonlatosságára.
Azonban ezt a legalsó, de még sokáig harmonikus, kiegyensúlyozott jobbos és balos erőteret egy nagy hasítás érte: a balra forgó, ún. „anyai” erőtér egyre inkább blokkolva lett. Így a bü-ün vallás ikerörvénylése ma már „bukdácsol”, billeg, kiegyensúlyozatlan. A mögöttes finomerő, az ősanyai már nem ismert, csak a sűrű jeltartományú megtartó erők, az atyai, férfias erők.”
Hát ezért keletkeztek ezek a szavaink a pólusokra szakított téridőnkben:
Baljós, balek, balszerencse, balfék, bolond és a többi…
Péntek az ötödik a HÉTben. Az ötödik elem: a szer-elem. Ezt spékelték meg a szabadulásunk 13-as számával…
Az újjászületett ember, aki kilép a lineáris elme világából és a szer-elemmel, a kozmikus szer-rel etet, táplál: szeret.
(Nem gondolom, hogy ez a "mesés" asszociációs háló evidens és azonnal nyilván-való... de akár hisszük, akár nem, még a péntek, a 13 és pünkösd között is szoros kapcsolat van..hisz Minden mindennel EGY).
Legyen e mai nap, 2016. május 13. péntek egy csodálatos nap, melyen tudatosítod felébredésed a téridőben tartó programozottságából!
Szeretettel: Ágnes